FEKETE BŰNÖK[1]
(Sötét szerelmek)

Pornográfia! Pornográfia!
!Érdekes tartalommal!

(Egy kezdő író vázlatkönyvéből: XXVII.)

Nem, így semmire se megy a kezdő író: végre keresni is kell
valamit. Következik tehát a pornográfia, helyesebben egy
alkalmas cikk a napilapok „Irodalom és Művészet" rovatában és hátul, a hirdetések között.

Irodalom, Művészet

Fekete bűnök. (Sötét szerelmek).

Ily címen nagy tehetségű, bár bomlott idegzetű fiatal írónk sötét és hátborzongatóan szép könyvet adott ki. A szerelmi élet sötét, borzalmas elfajulásain át a lobogó vér hajmeresztő őrületeinek sötét posványán hurcolja keresztül az olvasót, nem azért, hogy felizgasson, hanem: hogy belemutasson a sötét, hihetetlen és szörnyű elfajulások borzalmas mélységeibe, amelyben a tönkreizgatott idegrendszer vörös tébolyultsága tombol az eddig még ismeretlen bódulatok feketén izzó kicsapongásaiban, azzal a minden részletre kiterjeszkedő, megrázó realizmussal, mely nem riad vissza a sötéten fortyogó szerelmi borzalmak minden atomunkat riadtan megreszkettető tűzpiros bődületeinek leírásától sem. Ez nem erkölcstelen könyv, hanem: a leghajmeresztőbb szerelmi összebőszülések... stb. (ebben a hangnemben még ötven sor, azután a könyv ára és a szállítás módozatai jelzendők. Középiskolai tanulóknak féláron).

A könyv címlapja

Hátul vörös lángok lobognak, elöl zöld szemű nő ül meztelenül és egyik talpát titokzatos mosollyal vakarja. A lángok közül véres férfiszemek néznek, a kép bal sarkából három lihegő nyelv lóg. Szimbolikus vonalak.

A könyv tartalma

I.

...a vörös hajú, szenvedélyes leány ott ült a díványon, a lanyhasztó, nyári alkonyatban...

Fölhúzott térdeit átkarolja puha, fehér, kívánatos karjaival és izzó szemekkel elgondolkodik...

Vajon miről gondolkodik?!...

Vajon miről?..!...!

(------------?----------)

II.

Koppant az ajtó... Irma riadtan ugrott fel a pamlagról és — ‑- fehér kezével - - - izgatottan - - - lesimította - - - szoknyáját - - -

A férfi ott állott az ajtóban. Nagy Balázs.

Arcán vörös, lihegő pára...

Hirtelen odaugrott Irmához és szenvedélyesen átölelte nyakát, s ajkaival vadul beletépett a nő duzzadt szájába...

S Irma oly különös borzongást érez... valami kábulat... borzongató... különös - - érzés - - kéj - -

S a lanyha, tüzes nyári alkony fülledt levegője zizegett tompán fülükbe...

 

III.

Nagy Balázs elvette Irmát - - - feleségül - - -

A nagy, vörös hajú nőt... akit szeretett... szeretett őrülten, vadul... mert fehér... teste volt és... fehér karjai voltak.

Azért szerettei!!!  A vad, veszett hím!!!        Mert szép volt...

S a lakodalom után Nagy Balázs hangtalanul és réveteg tűzzel szemében nyitott be Irma szobájába... A vörös, lobogó félhomályban néhány tikkadt szót váltott a két, piros lángoktól csapkodott ember...

...S a bűnös, gyönyörű leány nem állott ellent... néhány perc múlva elaléltan, részegen dűlt karjaiba...

A sötét borzalmas szobában...

IV.

S most borzalmas élet vette kezdetét.

E két lény, melyek közül az egyik férfi, a másik pedig nő volt, ezentúl... tét...

Egy szobában...

S gyakran egész közel jutottak egymáshoz, s a férfi hozzásimulva mindkét karjával átkarolta...

S vadul magához szorította...

Egy férfi és egy nő...! Sötét, borzalmas lángok mélységes lobogása... vágyak... borzasztó vágyak... gondolatok... kavargó, fortyogó, bűnös vágyak...

V.

S egy évig tartott ez a kavargó, fortyogó, lobogó, tűzpiros élet...

S ekkor sötét, pornografikus dolog történt...

Irmának gyermeke született...

Egy gyermek, mely forró húsból és vérből és sötét, fortyogó csontokból állott, s melynek ereiben vadul zakatolt az Élet...

A romboló, bűnös, görcsös nagy Élet... A posványos Élet...

VI.

S egy napon a gyermek görcsösen belekapaszkodva Irmába, szájával hirtelen rátapadt a nő keblére...

S sötét, lobogó, vad és fortyogó kéjjel szívni kezdte... szívni...

De nem folytatjuk e rettenetes pornográfiát...

Kérjük a közönséget, ne szóljon az ügyész bácsinak.

Fidibusz, 1909. júl. 23.

.

 



[1] A „Budapest Nagyregény" ötödik fejezetének szövegváltozata.