NYILATKOZAT

Igen tisztelt Szerkesztő úr!

Engedje meg kérem, hogy nagyrabecsült lapjában, melynek szerencsém van egyébként munkatársa is lehetni, emeljek szót bizonyos rám nézve igen kínos és kényes kérdésben, amelyhez nem szívesen nyúlok, de amelyről való nyilatkozata azon parancsoló körülmények hatása alatt kényszerülök, amelyek szoros összefüggésben vannak bizonyos aktuális politikai kérdésekkel. Mint bizonyára tudni méltóztatik, szerény személyemet nem szívesen látom nyilvános megbeszélések és találgatások tárgyát képezni és nemis nyilatkoznék, ha a rám nézve, ismétlem, kínos helyzet nem tenné kötelességemmé, miszerint bizonyos kombinációkat a legrövidebb és leghatározottabb formában, ahogy szokásom tárgyát képezi, erélyesen és minden kertelés vagy halogatás mellőzésére alkalmas módon, haladéktalanul visszautasítás tárgyává tegyem!

· Fölösleges talán említés tárgyává tennem, hogy jelen nyilatkozatom a jelen napokban megbeszélés alatt álló miniszterválsággal áll összefüggésben. Elébe akarok vágni, igen tisztelt szerkesztő úr, igenis, elébe akarok vágni bizonyos rosszul informált politikai vagy társadalmi körök meggondolatlan — és mondjuk ki bátran — korai, igenis korai találgatásainak, melyek a miniszterválsággal kapcsolatban és az új miniszter személyére vonatkozó lehetőségek tekintetében hamis beállításokkal és e kérdés tényleges állapotát tökéletlenül megvilágító adatokkal igyekeznek olcsó szenzációt kovácsolni.

Igen tisztelt Szerkesztő úr, úgyis mint kedves kollégám, valamint többi újságíró társaim nagyrabecsült szerkesztőségében, akikhez mindig meleg és őszinte rokonszenv fűzött,

és akikről soha, hangsúlyozom, soha nem fogok megfeledkezni — mind jól ismernek engem és tudják rólam, hogy soha nem képeztem a fölösleges szavak emberét. Én most is, mint azelőtt, meleg és meghatott szívvel gondolok azokra, akik közt annyi szép napot töltöttem, és akik tudják rólam, hogy megértő kolléga és — mondjuk ki nyíltan — hű bajtárs voltam, nem fogják fölösleges titkolózásnak vagy diplomatikus fogásnak tartani, ha nagyrabecsült lapjában minden nagyképűség és a politikai nyilatkozatokban megszokott körülményes magyarázgatások nélkül, egyszerűen és határozottan tiltakozom az ellen,.hogy szerény személyemre vonatkozó hamis be-

lli,"állításoknak táp szolgáltathassék. Én tehát itt a nyilvánosság előtt, igen tisztelt Szerkesztő úr és — ismétlem — kollégám, annak közlésére kérem fel nagy-rabecsült lapját, miszerint a leghatározottabban kijelentem, hogy eddig kormányalakításra vonatkozó semmiféle ajánlatot vagy felszólítást nem kaptam; az új kormány politikai programjának megalapozására vonatkozó beszélgetést vagy tárgyalást sem hivatalos, sem félhivatalos személyekkel nem folytattam, s végül mindeddig a percig semmiféle hivatalos vagy félhivatalos értesítést a fentiekre, személy szerint és határozott formában kézhez nem vettem.

Én magamat a magyar kultúra, a magyar társadalom, a magyar nyelv egyszerű munkásának tekintem, és ama szerény körrel, amelynek kötelességtudással és legjobb tehetségem szerint való betöltése mindig legfőbb ambícióm tárgyát

0' képezte, teljesen meg vagyok elégedve. Barátaim, akikről, is‑

métlem, soha nem fogok megfeledkezni, jól tudják rólam, hogy politikai meggyőződésemet sohase fitogtattam, s ezek révén magamat előtérbe tolni sohase igyekeztem. Ha tehát mégis lehetnének korai és éretlen elképzelések ilynemű irányban, erről én nem tehetek, nem tehettem és nem is fogok tehetni. Bármilyenek legyenek a meggyőződések, azokkal szerény személyemet összefüggésbe nem hoztam, s így megnyugvással és békés várakozással nézhetek a jövő elé, bármi legyen az, bárhová állítson engem — mert akárhová állít, sehol sem fogok megfeledkezni ama szilárd és tántoríthatatlan meggyőződésemről, igen tisztelt uraim, melyet nyíltan és férfiasan, utolsó leheletemig hirdetni fogok, s mely és miszerint Magyarországnak igenis szüksége van bizonyos reformokra, melyek sok tekintetben, igenis mondjuk ki bátran, kell hogy megfontolás tárgyát képezzék! Bárki legyen és bárhogy alakuljon az új kormány — én mindenesetre hangoztatni fogom, fel- és lefelé való tekintetek és szempontok mellőzésével, hogy a magyar törvényhozás ki kell, hogy terjessze figyelmi körét bizonyos lényeges pontok megbeszélésére és megfontolására!

A többi égető kérdésről e percben még korai volna nyilatkozni — ezeknek megfontolása még megfontolás tárgyát képezi.

Midőn fentiek szíves közlésére felkérem, fogadja Szerkesztő úr, kollégái és az én kollégáim nevében is legmelegebb üdvözletemet és biztosításomat, miszerint mindent a legszebb rendben találtam, amiről, ha sor kerül rá, jelentést tenni el nem mulasztom.

Őszinte híve Karinthy s. k.

Ui.: A tegnap említett dolgot azért csak tessék kiutalni a kiadó részére. Ma még korai volna ezt máskorra halasztani.

Pesti Napló, 1917. május 26.