A KIS CÉDULÁRA FEL VAN ÍRVA

Hát kérlek szépen, nem bánom, ha nem bírod ki a családoddal egy hétig egyfolytában a nyaralást, és már a nyelved kezd kilógni amiatt az istenverte Szubotica miatt, amiért már nem láttad egy hete (mert az a bajod, nincs neked semmiféle halaszthatatlan dolgod, ha csak az nem, amit én gondolok) — hát kérlek szépen, nem bánom, utazz el a fél tízes gyorssal — avval fél kettőkor ott vagy — de vigyázz! negyed négykor légy kint megint a pályaudvaron, mert megint úgy jársz, mint múltkor, mikor lekéstél. Úgyis elég borzasztó, hogy most este tízig nem látunk — mit szólnak a gyerekek, azoknak is feltűnik a dolog...

Na isten áldjon meg, te csúnya ember, aki nem tud a feleségével maradni — ugyan mi az a halaszthatatlan fontos dolgod neked? szép kis ember vagy, mondhatom — hát jó, jó, nem szóltam semmit, mert még lekésel, majd ha visszajössz... ja, aztán ki ne ejtsd valahogy a zsebedből azt a kis cédulát, amire felírtam, hogy miket intézz el, ha már bemész... különben hallgass ide, biztonság kedvéért elmondom szóval is: felmész mindjárt, ahogy megérkezel a kalaposomhoz, hogy küldje már azt a fehér kalapot, mindkettőt, elszaladsz a lakásra, elkéred a házmesternétől a kulcsot, felmész, leszereled a csillárokat és felsrófolod a két ablakot, szétszeded a gázkályhát — itt a spájzkulcs, összepakolsz tíz kiló befőttet, a romlottat felbontod, a többit újra felfőzöd a rezsón — a Terka nénihez el ne felejts felszaladni egy pillanatra, tudod hol lakik, te szórakozott őrült, Radonovácon mindjárt a villamos megálló mellett — a biztosítást kifizesd, az isten szerelmére, képes vagy elfelejteni, ha nem mondom — na és a szövetet! Az utalvánnyal elszaladsz az igazgatósághoz, viszed az egyiket Palicsra, a Krecsmárnéhoz, másikat a Málcsi néni intézi el, hogy ne legyen annyi dolgod, te csak átadod neki (megkérded telefonon, hol nyaral) — na és azonkívül púdert, szappant, odolt, rúzst, crayont, három rúd szalámit, két félméteres képkeretet, három pár korcsolyát — ja igen, nézd meg azt a rádióporszívógépet, amit a Manci mondott, hátha részletre meg lehetne venni — na pá, pá, te rossz ember — hallod-e miért olyan sürgős neked az utazás?... ejnye de gyanús vagy te nekem! — most jut eszembe! mit fogsz te ott nekem csinálni?

Bácsmegyei Napló, 1926. július 28.