BALLADA AZ ELVESZETTÉS MEGKERÜLT KUTYÁRÓL

„Találtam két kutyát: egy fekete ratlert, barna nyakörvvel és egy vizslát, fekete folttal a homlokán. Tulajdonosaik átvehetik a X. utca 13. második emelet."

Egy népszerű kis napilap apróhirdetései közt olvastam a fentieket. Mindjárt Fifire gondoltam, az én kis törpe spiccemre — Istenem, vele is megtörténhetne, hogy elvész? Es nem biztos, ilyen becsületes megtalálóra akadna vajon, aki annyira megérti a kutyatulajdonos lelkét, hogy fáradságot s még pénzt se kímél, csakhogy megnyugtassa őket, ismeretlenül. Vannak jó emberek, ezt a kis napilapot például nyilván valami kutyabarát egyesület támogatja, az apróhirdetései tele vannak ilyen effélével — aki elveszti a kutyáját, mindjárt itt hirdet, és a kutyamegtalálóknak is találkahelye a rovat. Előbbiek „illő jutalmat" igérnek a megtalálónak, utóbbiak többnyire szerények, nem ígényelnek jutalmat.

Fifi kutyámnak délben említettem is ezt a dolgot, de ő csak füleit mozgatta, megvetően. Nagyon rosszul teszed, hogy ilyen fölényes vagy, Fifi, mondtam neki, zavaros időket élünk, egy úriházból való kutya nem vigyázhat eléggé, és te különben is szeles vagy, mindig elszaladgálsz — mi lesz, ha egyszer nem találsz haza? Látod, egy vizslával is megtörtént, amelyik pedig — ne haragudj — sokkal intelligensebb fajtából való, ami a tájékozódást illeti.

Fifi erre megsértődött, nem szereti ezt a fajvédő hangot, ő modern, humanista kutya, egyenlőség és testvériség híve a kutyapolitikában.

Mégis megtörtént a szerencsétlenség, ahogy előre láttam. Méghozzá az orrom előtt.

A Margitszigeten sétáltunk, egy pillanatra elengedtem a pórázról, bementem valamit vásárolni, azt hittem, utánam jön. Mire kijövök a boltból, Fifi nincs sehol.

Képzelhetik kétségbeesésem. Az őröket mind felzargattam, tűvé tettem a szigetet. Semmi eredmény, pedig nagy segítségemre volt egy derék ember, aki munkanélküli iparosnak nevezte magát, és önzetlenül és buzgón keresett velem együtt, azt mondta, meg tud érteni, ő is tartott kutyát, míg tellett, nagyon jól emlékszik, „hogy hozzá tud nőni az ember szívéhez egy ilyen oktalan állat, jobban mint egy barát, tessék elhinni." Így fejezte ki magát. Bánatomban jólesett a részvét, egészen összebarátkoztunk, még ő figyelmeztetett, hogy tegyek közzé hirdetést abban a napilapban, ígérjek tisztességes jutalmat, annak talán meglesz az eredménye.

Meg is volt.

Az apróhirdetést követő napon már reggel jelentkezett egy szerény kishivatalnok, Fifivel. Elmondta, hogy menyasszonyával sétálgatott aznap a szigeten, amikor Fifit észrevették. Fifi nagyon bánatos volt, olyan szomorúan nézett rájuk, „tetszik tudni, a menyasszonyomat minden kutya szereti", egyenesen könyörgött a szemével, hogy vigyék magukkal, mert ő eltévedt. Hát most két napja tartják és bevallja őszintén, úgy megszerették, eszükbe sem jutott volna megválni tőle, ha nem olvassák véletlenül azt az apróhirdetést.

Kutyaszeretetük úgy meghatott, hogy dupláját ajánlottam fel az ígért jutalomnak, amit egy nagy szabadkozások után elfogadott.

Sétálás közben (jól vigyázva a pórázra) haragosan pirongattam Fifit, hogy ugye, megmondtam neki előre, ez lesz a vége. Darabig komoran hallgatott, aztán dobbantott egyet a lábával, felemelte a fejét és megszólalt.

— Hát most már nem bírom tovább, — mondta Fifi — kénytelen vagyok megszegni a fogadalmat, amit minden kutya letesz, még születése előtt a kutyatársadalom védőszentje kezébe, s mely szerint emberrel nem állunk szóba, bármilyen fontos volna. De képtelen vagyok hallgatni ezt a sok badarságot. Nálad nagyobb pali még nem volt a világon. Engem tanítasz, aki jobban ismerem a fajtádat, mint te az enyémet? Vedd tudomásul, hogy egy óriási szervezet dolgozik itt Pesten, alaptőkével és szakosztályokkal, egész sereg alkalmazottja van. Az a csirkefogó, aki elhozott, társa és üzlettfele annak a másik csirkefogónak, aki a szigeten segített neked keresni — társa és nem menyasszonya. Együtt loptak el, hurokkal, abban a percben, boltba. Ez a gengszter bevitt a „telepre", ami beléptél avagy ötszáz kutya sinylődik, várva, hogy aholl jelenleg is váltságdíjat, amit „becsületes megtaláló' címen zsarol kiifizessék érte bea lőle az apróhirdetésekkel dolgozó tolvajbanda. Szégyeld magad.

Minden kommentár nélkül közlöm Fifi szavait.

Magyarország, 1937, március 25.