GENGSZTEREK

Hm, hm. Roppant kínos ügy ezzel az izével, ezzel a Syc... vagy Sicc, vagy hogy híjják ezt az amerikai rablókirályt. Magam is rázom a fejem, de megbocsátok városnak és közvéleménynek és hatóságnak — valljuk be egymásnak gyerekek, kínos ügy volt, de hiszen én is éppen úgy voltam vele, ne tegyünk senkinek szemrehányást, én is kíváncsi voltam rá, mikor hallottam, hogy megérkezett. Egy gengszter, igazi gengszter, az amerikai mumus, akivel az európai gyereket ijesztgetik, hogy elviszi, ha rossz lesz. Gengszter, igazi gengszter, rablólovag, bőrharisnya, revolverkirály, aki páncélos autóból lövöldöz a járókelőkre! A prohibíció idején rettenetes vagyonokat rabolt össze, metilalkoholba fojtotta a száraz Amerikát, bébiket hurcolt maga után rabláncon, kiállította őket ragyogó kirakataiba, rajtuk cédulával, hogy mennyiért válthatók ki.

Kínos ügy, roppant kínos ügy, hm, hm. Legjobb volna persze elfelejteni, nem is gondolni rá, elhessegetni, mint mikor az embernek utcán vagy társaságban eszébe jut egy ilyen kínos ügy, egy baklövés, hogy például tegnap őrült kedves voltam a házigazdával, és kiderült, hogy az inas volt az illető — kínos ügy, kínos ügy, az ember megrázza a fejét, és erélyesen, hangosan azt mondja magában az utcán: nana, kérem, gyerünk, kérem!

Persze, hogy kíváncsiak voltunk rá édes mindannyian, idehívták, odahívták, újságírók kérdezgették, egyletek felkeresték küldöttségileg, a hatóság órákig faggatta, beidézték a valutaügyészségre, hosszan tárgyaltak, alkudoztak vele. Azt is elhiszem, amit félfüllel hallottam, hogy az „Individuálpszichológiai Leányegylet" naponta tartson előadást a Vigadóban, s hogy már elkelt az egész ház.

És milyen nagylelkűek akartunk lenni a csirkefogóval! Megértve lehetetlen helyzetét, hogy őrült vagyonát képtelen elkölteni, mert mindenünnen kiutasítják, hajlandók voltunk megengedni neki, hogy valami jótékonysági egyesületre, például a Sínylődő Gyermekágyas Földbirtokosok Segélyegyletére átírja a pénzt, és telepedjék le, Isten nevében, aki a megtért báránykát szívesebben látja minden más báránykánál. Komoly akció indult, megalakult a „G. Sz. B. K." a Gengszterek Számára Bűnbocsánatot Kieszközlő Társaság. Egy fodrász, hallom, sürgönyt küldött a szállodába, hogy hajlandó adoptálni, fiává fogadni, módot adni neki, hogy visszatérhessen a társadalomba. Hiába, vannak még nagy lelkek.

Erre most mi következik, kérem!

Hajnalra kelve kiderül, hogy nincs is vagyona, nem is gengszter.

Egy rendes, közönséges fráter.

Soha életében nem csempészett pálinkát, nem rabolt bébit, rajtakapták, amint a szótárban böngészi, mi az, hogy „kidnaping".

Megtért bárány.

Életében egy gaztettet nem követett el!

Ilyen szemtelen szélhámos!

Es még hogy a vagyona... Egyszerűen elbújni jött ide. Olcsón élni, ha lehet.

Na, de ki is hajították a határon. Sie Ganef, mondták neki, Sie wollen heten.

Nyavalyás, tigrisbőrbe bújt macska! Sicc!

Magyarország, 1937, január 16.