(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
IRODALOM, irodalomtörténet, író, írósvaj,
ementáli sajt
Gyűjteménye
azoknak a panaszkönyveknek és felfolyamodásoknak, melyeket tájékozatlan
emberek, akik körülményeikkel elégedetlenek, s a fennálló viszonyokkal
sincsenek megelégedve, általánosságban feljegyeznek és összeírnak, nem ismervén az illető hatóságok (minisztérium,
vasútigazgatóság, sóhivatal) illető szakosztályát, ahová panaszaikat és
véleményüket be kellene nyújtani - esetleg benyújtották, de a hatóságok
visszautasították azokat. Az ilyen elégedetlen ember (író) a nagyközönség elé
terjeszti aztán véleményét, remélve, hogy valaki megszánja, és segít rajta.
Sokféléről szoktak panaszkodni ezek az emberek, betegségeikről,
pénzbajaikról - gyakran oly dolgokról is, melyekkel a hivatalok nem
foglalkoznak, így pl. arról, hogy némely ember nem kapja meg, amit akar, vagy
másvalaki elveszi nekije, amije van, vagy hogy meg
kell halni, vagy hogy télen nagyon hideg van. Panaszaikat példákkal is
illusztrálják, melyeket sajnos nem lehet ellenőrizni, s így a sóhivatalnál
kevés beccsel bírnak.
Többféle
formában jelentkezik, ezek közül nevezetesebbek:
1. Költészet. Rendesen igen fiatal,
részben gyakorlatlan emberek dolgozata, akik elkezdenek mondani valamit, de a
következő sorban, amit leírtak, egyszerre egy olyan szó jön, ami úgy
végződik, mint az előző sorban egy szó - erre megijednek, hogy
mi ez, és elfelejtik, amit mondani akartak, és újrakezdik a sort elölről.
Ezt a zavaros írást elmegyógyászok versnek és rímnek nevezik - a magyar nyelv
szerencsére olyan rímszegény, hogy még az apagyilkos rímnek is meg szoktak
bocsátani, vagyis rímnek kell elfogadni ezt, hogy apa és gyilkos. Az ilyen
fiatalemberek rendesen pénzvágyóak, és szeretnének meggazdagodni, s miután
tudják, hogy napjainkban a felfedezők és feltalálók keresik a legtöbbet,
verseikben többnyire ilyesmivel foglalkoznak, de igen csekély eredménnyel
rendszerint. Az ilyen, költőnek nevezett felfedezők fedezték fel
például, hogy ha a nap lemegy, akkor sötét lesz (nem lehetett értékesíteni).
Egyik, hosszas kutatás után, rájött, hogy egy megfelelő fiatal leány
bélrendszere felső nyílásának (száj) saját bélrendszerünk felső
nyílásával (száj) való érintése kellemes érzetek felkeltésére alkalmas lehet
bizonyos körülmények között. Mint később kiderült, nem lehetett
szabadalmaztatni, már előbb felfedezték.
2. Regény. Érettebb írók
panaszainak kifejezési módja. A panasz kétféleképp történhetik, az író vagy azt
írja meg, hogyan szeretné, ha lenne neki a dolga (romantikus regény) - ebben
leírja, hogy mennyivel jobban menne neki például egy szép kastélyban, ahol szép
nők volnának, és mind hozzámennének feleségül - vagy azt írja meg, hogy igazán hogy van (naturalisztikus regény), amelyből
kiderül, hogy mennyi baja volt neki mindig, és hogy ilyenkor milyen csúnyákat
gondolt. Ez utóbbit objektív regénynek is nevezik.
3. Dráma. A gazdagabb író
panaszainak tolmácsolására ügynököket, ún. színészeket fogad fel, akik hangosan
elmondják a bajokat. A Dr. megírása úgy történik, hogy az ember beállít a
színpadra néhány alakot, ezután kimegy a nézőtérre, és megkérdezi a
közönséget, hogy melyik tetszik neki a legjobban. A közönség megmondja, hogy
neki A tetszik legjobban, erre az író visszamegy a színpadra, és megbeszéli a
művészekkel, hogy A üssön agyon mindenkit, mire A agyonüt mindenkit. Ezért
lehet pénzt kapni.
Alfajai.
a) Tragédia. Foglalkozik a
férjjel, akit a felesége megcsal, mire dühében agyonlövi
a feleségét vagy saját magát, vagy csak a feleségét és a csábítót, vagy a
csábítót és saját magát, vagy a csábítót, vagy a
csábítót és a feleségét és saját magát, vagy a csábítót és saját magát magát. (Vö. permutatio,
matematikai melléktud.)
b) Vígjáték. Foglalkozik
ugyanazzal a férjjel, akit a felesége megcsal, mire ő is megcsalja a
feleségét.
c) Bohózat. Foglalkozik
ugyanazzal a férjjel, akit a felesége megcsal, mire egy kuplét énekel.
4. Kritika. Némely veszekedő
természetű ember, akinek különben semmi baja sincs, a fent említett
panaszkodók felfolyamodását ellenőrizve, oly színben tünteti fel magát,
mintha ő el tudná intézni, de ezeknek (kritikusok) nem szabad felülni,
mert rosszindulatú és csúfolódó emberek, és gyakran ingerlik a szenvedő
írót; ha például valakinek egy golyó van a hasában, és ezt egy V. (vers)
panaszfolyamodásban leírja ("Golyó van a hasamban" címmel), egy ilyen
Kr. képes rámondani, hogy ez szép, szóval az, hogy nekem a hasamban golyó van,
az tetszik neki (vö. káröröm).
5.
Irodalomtörténet (vö.
statisztikai tudományok: "Éhenhaltak"
rovata).