AZ ÖTVENKORONÁS

A legtöbb kártyás titkolni szereti a nyereségét. Ennek sok oka van. Egyik legfőbb oka az, hogy ha időnek előtte fölkel a kártyaasztaltól, ne mondhassák rá a partnerei, hogy megugrik a nyereséggel. Az se utolsó ok, hogy fél a megpumpolástól.

A legtöbb kártyás tehát ha nyer: zsebre játszik. A nyereséget lassanként, hogy a többiek észre ne vegyék, a tárcájába vagy a zsebébe csúsztatja. Süllyeszt, mint ahogy mondani szokták a pesti klubokban.

Budapest egyik leghíresebb „süllyesztő" kártyajátékosa, egy ismert nevű művésznagyság, aki azonfelül, hogy a maga művészmesterségét folytatja, egy üzleti vállalkozást is vezet.

Már nem mai gyerek, és amellett, hogy sokat és nagy összegekben kártyázik, roppant fukar ember. Neki is az a szokása, hogy kártyázás közben a nagyobb bankókat lassan eltünteti a belső zsebébe, és időnként „rögtön jövök!" felkiáltással visszavonul a klub — telefonfülkéjébe, hogy ott zavartalanul és titokban megszámlálja a nyereségét.

Az egyik ilyen visszavonulásnál a jókedvű Incze Sándor utánalopózott, és kileste, hogy mit csinál a magányos fülkében. Az öregúr nem telefonozott, hanem nagy fekete bőrtárcájában számolgatta, ujjai közt morzsolgatva a nyereségét. Sőt mormogott is a művelethez:

— Tíz... húsz... harminc... nyolcvan... kilencven... száztíz... százharminc...

Amikor aztán mind a ketten visszatértek a kártyaasztalhoz, és a játék tovább folyt, mintha mi sem történt volna, Incze Sándor egyszerre csak egy negyedóra múlva megszólalt:

— Hát nem csodálatos az én pechem? — mondotta dühösen, és fél szemmel erősen figyelte öreg partnerét. — Itt veszítem el a pénzemet, húszra lefagyok, két ászra lefagyok, ha van harmincam: nem jó, ellenben amikor az imént kimentem telefonozni, hát a fülkében a földön találtam egy ötvenkoronást... Ezt itt ni! Hát nem érdekes, hogy hogyan froclirozza az embert a szerencse?

Az öreg partner előbb vérvörös lett, azután halotthalvány, izgett-mozgott a székén, kapkodott a zsebéhez, tapogatta a tárcáját, de szólni természetesen nem mert. Csak olyan szemekkel nézett Inczére, mint a kirabolt ember a tolvajra.

Ettől a pillanattól kezdve ideges és izgatott lett, elvesztette hidegvérét, és félóra múlva elvesztette az összes pénzét is...