PESTI NYELVEN

Hogy vagy, kedves tata, kedves kortársam Pesten, ezerkilencszáztizennyolcban, remélem, rosszul. Én köszönöm, százezer koronával még lehetne segíteni rajtam. Ha eleget liláztad már a mamuskákat itt a korzón, fere be egy fagyra a Hangliba dumálni, mint ahogy okos gyerekekhez illik.

Hogy ez itt mi a kezemben? Ez, fiam, Madách szerkesztő úrtól „Az ember tragédiája" népszínmű, harminc felvonásban, nem tudom, hogy került hozzám, unalmamban bevettem az egészet, és most azon vagyok, nem lehetne-e mozit csinálni belőle, persze rendes dolgot, link alapon. Nem emlékszel már rá, miről szól? Hát kérlek alássan, egy Ádám nevű pitiáner a főgyerek benne, akivel végig mindenféle pech történik. Ez először a Paradicsom lokálban van szerződve — csak röviden mondom el —, jön az angyal, hogy mindent lehet, de a tudás fája, meg a bölcsesség fája fiatalra van állítva. Ádám nem bánná, de a mamuska murgázni kezd, hogy ő pont arra pali. Lucifer, aki szintén bukik rá, hogy minél nagyobb zrí legyen a dologból, bedumál nekik, hogy csak egyenek belőle.

Már most csak hagyják magukat falhoz állítani, a tatát, mamuskával együtt, kiteszik a lokálból, mire kezdődik az egész világtörténelem.

Mégpedig szóba kerül, hogy az egyiptomi fáraók idején a népnek piramisokat kell építeni, amitől őrült murisok lesznek, de nem mernek hangosan murgálni, mert a zsarnokság minden lázadást fiatalra állít. Ellenben Pitiáner úr főzve van attól, hogy ezeket fel kellene szabadítani, választójogot kellene adni, hogy ne csak a tutista éljen jól. Meg is adja nekik, de pechje van, pár száz év múlva kiderül, hogy a nép nem egy okos gyerek, nem egy link fiú, mire Démoszthenész tata

elhatározza, hogy vízbe hagyja az egész politikát, elköltözik vidékre.

Nahát, aztán rájön, hogy ez se volt egy link ötlet, fiam, mivelhogy nem érzi jól magát a mamuskák közt mint római tutista, most megint valami eszmére, valami hitre, valami élettartalomra volna palkó, valamire, amiért az ember akár az életét is fiatalra állítaná, csak legyen valami, amibe hinni tudjon. Erre a szerkesztő úr bedől Pál apostolnak, elmegy Palesztinába, a lövészárokba, ahol a vitézséggel szemben tanúsított ellenséges magatartásért plecsnit is kap, de itt is pechje van, az emberek nem buknak a dumára. Ádámtól le akarják kapcsolni a mamuskát, Évát.

Most megint attól lesz főzve, hogy nem érdemes az emberiségért se élni, se meghalni, hogy minden közügy fiatal, hogy joggal éppen olyan pitiáner az ember, mint jog nélkül, hogy a tömeget mindig, minden korban huszonnyolcra vették, ha murgázott, elküldték túróér, ha bajba volt, vízbe hagyták.

Szóval, én már nem tudom, miket dumál még, elég az hozzá, hogy most mindenféle tudományokban kezd utazni, talán ott csinál valami hauptreffert. Közben nyugodtan folyik Doktor Háború, mindenki front-dienstes, nem lehet a szenvedések elől meglógni. Grey lefújja a békét, ellenben kenyér meg zsír fiatal.

Hát egyszerre csak hallja, hogy valahol éppen a Marseillaise megy, táblás házzal, az emberek kezdenek megint murizni, doktor Lajos király nagy gőzbe van. Danton főszerkesztő úr fiatalra állítja az egész régi rendet, papuska és mamuska őrülten murizik, hogy neki joga van az élethez, a kenyérhez — szóval, doktor Egyenlőség. Az okos gyerekekből egyszerre csupa szacsmáler lesz, beverik az ablakokat, mindenki élni kezd, az élet az öröm és boldogság minden nagyszerű lehetősége, az egyéni szabadság örök eszméje kint van a vízből, doktor Szabadgondolatból link fiú lesz egyszerre, és tiszapista a legnagyobb gólemben van.

Tovább még nem olvastam, de mint okos gyerek, már most tutira veszem, hogy Doktor Embernek most is pechje lesz, akár megcsinálja a forradalmat, akár nem — a forradalom éppúgy vízbe hagyja, mint doktor Abszolutizmus, akárhogy főzve van tőle, mivelhogy ő egy peches pitiáner, akiből sose lesz tutista, bis hundert Jahr.

Ennek következtében tehát mi ketten, kedves tata, örüljünk neki, hogy mi ketten okos gyerekek és link fiúk vagyunk, és hogyha Madách főszerkesztő úr erről a korról is megírta volna a maga nem tudom hányadik felvonását, doktor Világháborúról és doktor Békéről és doktor Világátalakulásról és doktor Forradalomról — ebben a felvonásban te, kedves tata, kedves kortársam Pesten, ezerkilencszáztizennyolcban, bizonyosan nem te képviselnéd Ádámot, és nem én képviselném Lucifert, és Évát se képviselné az a mamuska ott, a korzón, a harmádik széken, az új hadicipőkben — hanem egészen más valaki, aki nem okos gyerek és nem link fiú és nem link mamuska