KERESZTREJTVÉNY

Reggel a gyerek későn ment az iskolába. Elvesztette a nadrágtartóját, pedig már előző nap szólt a kisasszonynak. Tizenegykor, mikor hazajöttem, a Maris bőgött, a kisasszony pakolt, hogy elmegy, a nagyságos asszony még az ágyban van.

Nahát, ez már mégis hallatlan, ami ebben a házban van!

Ne tessék bemenni, már ötödször csenget, hogy ne zavarják, amikor olyan mélyen alszik. Micsoda beszéd ez, hát ez mégis tűrhetetlen!

Felrántom az ajtót.

— Mi az isten csudája van azzal a nadrágtartóval?! Őnagysága kísérteties arccal emelkedik fel.

— Nadrágtartó!... Persze, ez lesz az!

De azután csüggedten legyint.

— Nem jó... Tizenegy betű, pedig csak kilenc lehet.

Meghökkenve nézek rá. Aztán részvét fog el. Persze az más — és én megharagudtam rá! De hát tegnap még semmi baja sem volt. Átvillan rajtam egy cikk emléke, amit a villamosban olvastam, hogy ez a náthaláz állítólag könnyen a fejbe megy.

Óvatosan becsukom az ajtót, igyekszem lecsendesíteni a kedélyeket. A nagyságos asszony nem. jól érzi magát, nézze, fiam, legyen kímélettel. Ne bőgj, Pistike, délután jön a doktor bácsi a mamához, ha rossz leszel, téged is megvizsgál.

Eltűnődöm. Persze, milyen szórakozott vagyok, ha az ember egy kicsit jobban törődne a feleségével, hamarabb észrevehettem volna. Hiszen már éjszaka kezdődhetett a folyamat. Két óra felé odajött az ágyamhoz, és felkeltett.

— Svédországban van, és meg lehet gyilkolni, hat betű vízszintesen.

Gondoltam, rosszat álmodott, igyekeztem megnyugtatni, és visszafektettem az ágyába. Még elalvás előtt bosszankodtam is magamban, minek vannak tele ezek a lapok azzal a sok ostoba gyilkossággal.

Majd szólni kell a Málcsi néninek, hogy jöjjön át délután. Kérem, kisasszony, nem hallja, hogy már egy félórája szól a telefon? Kicsoda? A Manci nagysága? A fene ezt a sok barátnőt! Már örültem, hogy a bankból telefonálnak. Mondja neki, hogy a feleségem beteg és elutazott. Hogy menjek én a telefonhoz? Mi az istent akar tőlem? Be utálom ezt a sok barátnőt!

—  Halló, drága Mancikám, kezedet sokallom (ez tudniillik a nagy kezű Manci), mit parancsolsz velem, drágám? A feleségem borzasztóan sajnálja, hogy nem jöhet a telefonhoz. Svédországba ment.

— Jaj, de sajnálom, írd meg neki, hogy valuta és hangszer az líra...

— Tessék?!

—  Hát akkor szervusz. Jaj, pardon, tenger alatt van, de azért rá lehet ülni, négy betű függőlegesen, nem tudod véletlenül?

A kagyló megrándul a kezemben, de hamar összeszedem magam. Persze, hiszen még mondta a feleségem, hogy biztosan a Mancitól kapta azt a náthát. Meg kell nyugtatni, nem szabad ingerelni.

— Kérlek, majd utánajárok. Majd telefonálok, nekem vannak ismerőseim a tengerésztisztek közt.

—  De el ne felejtsd: függőlegesen.

—  Igen, igen, persze hogy függőlegesen. Magától értetődik, csak feküdj le, és vegyél be aszpirint, nem lesz semmi baj.

Vigyázva leteszem a kagylót. Rettenetes bömbölés a gyerekszobából. Mi van itt? Kérem, házitanító úr, már többször megmondtam, hogy az erkölcsi érzéken keresztül tessék a gyerekre hatni. Pofozni itt vagyok én. Ahhoz nekem nem kell tanerő. — Hát kérem, cégvezető úr, akkor én nem vállalom a felelősséget. A fiú nem írta meg a leckét, és tiszteletlen, azt mondja, hogy lépcsőházban lógok, és büdös vagyok, vízszintesen. Kérem, én ehhez nem vagyok hozzászokva. Na megállj, édes fiam, majd ellátom én a te bajodat! Elment az eszed? És mi az, hogy vízszintesen? Hogy mered te a tanító úrnak azt mondani, hogy ő vízszintesen büdös?

Pisti bömböl.

— Hát a Málcsi néni tegnap egész délután faggatott, hogy mi az, hogy lépcsőházban lóg és büdös, vízszintesen hat betű. Hát tanító, az hat betű.

Mi ez? Mi ez? Ez már nem náthaláz, hiszen az egész ház meg van őrülve. Na, doktor úr, éppen kapóra! Mondja, kérem, mi a csuda ez, hogy vízszintesen meg függőlegesen? Pardon — tessék? Nem figyelt ide? Talán tessék egy pillanatra letenni az újságot — a tőzsderovatot nézi, ott hátul?

— Dehogy, kérem, ezt a micsodát nézem itten, egye fene: mi a csuda az, hogy mindenkinek van, mégis mindenki híját érzi, nyolc betű, de a közepén á-nak kell lenni, mert függőlegesen, jobbra a harmadik, az csak madár lehet.

Szent isten, a doktor úr is? Mi történt ebben a városban?!

Hogy mi történt? Hát ez a keresztrejtvény, kérem. Az embereket most nem a tőzsde érdekli, nem a trianoni béke revíziója, nem is a gyilkosságok, hanem a keresztrejtvény.

U... úgy!... Tudom már — ezek a pepita pacnik, amiket most minden lapban látni lehet?

Az hát. A keresztrejtvény Amerikából jött be hozzánk. Ott mindenki keresztrejtvényeket fejt. És még csodálkozik, hogy a családi élet felborul! Tekintse egy új keresztes hadjáratnak, amit Amerika indított Európa ellen.

Jó, jó, tekintem — de micsoda eszme nevében tört ránk ez a keresztes?

Hogy micsoda eszme?

Hohó, én már tudom! Találja ki maga is: nyolc betű függőlegesen, nem lehet megenni, de nem is lehet bevenni, marhával kezdődik, és sággal végződik.