BÉKE

Hát ez már a béke — a százszázalékos, az igazi, a békebeli béke, a Ferenc József korabeli — nem az az álbéke, az a hadibéke, amivel, faute de mieux, dicsekedtünk már tizenkilencben, mikor először láttak pár éves gyermekeink kiflit az asztalon és habot a kávén.

Na, mit gondoltok?

Mit gondoltok, mi az, mi az a tünet, az a hír, a látvány, amire azt mondom — na, megvan, most már komolyan beszélhetünk róla, hogy béke van.

Tessék kitalálni!

Talán az újságok terjedelme húsvétkor, pünkösdkor? Nem rossz. Ez csakugyan békebeli tünet, de nem az igazi — másféle hang volt az mégis!

Részletüzletek — mindent lehet már kapni részletre, ruhát, biciklit, autót, házat, cipőt, lakást, könyvet, bútort, drámatémákat, moziötletet, nőt — pénzt elsején, a részletfizetések törlesztésére. Aha! csakugyan, ez már valami! ez már közel van — de még mindig nem az igazi.

Villamosvilágítási üzemzavar — telefonmizéria. Aha! Aha! Gyerünk csak!

Új házat építenek a Horthy Miklós úton! Bravó! Majdnem! Közel jár!

Utcaöntöző gépek rettenetes port kavarnak fel: Langyos víz!

Ahá! Ott valaki nagyszerű dolgot mondott... a Kálvin téri szökőkútban megindult a víz ma reggel! — Tűz! Tűz! Ez már igenis közel jár!

Konflis köszön a bakról, alászolgája, nagyságos úr! Tessék parancsolni!

Cselédelhelyezők zsúfolva — bravó, csak tessék folytatni a találgatást!

Plakátok az ebzárlatról — aha!

Nincs Szózat és Nép — negatív tünet, de milyen jellemző!

Még mindig nem az igazi!

Hát nem találják ki?

Na, majd segítek!

Tessék az újságokat végiglapozni... Ott található...

Frankügy? Á, dehogy! Öngyilkosságok? Na, szo, szo. Szín

házak rosszul mennek? Még mindig nem az.

Na, megmondom, ne törjék a fejüket.

Keresés közben átlapozták az első oldalt. Pedig ott látható.

A lapok belső oldalán — a teljes, a tökéletes, a százszázalékos

béke jele...

Az államok katonai szerződéseket kötnek!

Európa háborúra készülődik!

Hát ez az — a teljes, maradék nélküli békehangulat!