FRIEDRICH SCHILLER
RÉSZLET DON
CARLOSBÓL
Huszonharmadik felvonás
Második Fülöp,
közélelmezési császár, gondolatokba mélyedve
ül valódi széntrónuson, melyről nehéz
zsírgyűrűk csüngenek. Könyvben lapoz.
FÜLÖP
A legutóbbi terminus lejárt,
Élelmezésünk mégse nem
javul,
Szigorb. szabályok
kellenek talán.
Csönget. Küldjék be hát főinkvizitorom.
FŐINKVIZITOR
Parancsol tán, felséges fejedelem!
FÜLÖP
Hogyan hatott a kávérendelet!
FŐINKVIZITOR
A nép zugold
és több tejet kíván,
De olyan is van, aki álnokul
Kijátssza sújtó jobbkezed
szavát
S ármánykodással téve
túl magát,
A háromórás
záridő után
Tejet csempész
kabátbélésibe
S míg arca tisztes szándékot hazud,
Feketét rendel s abba önti be,
Hogy pincemestert frász kitörni
kész. Ez ármányon szigor segít csupán.
Kínpadra vélük! És a
feketét Tölcsérrel öntesd torkaikba most, Míg rut foguk közt szájpecek feszül.
FÜLÖP
Hm, jól beszélsz. De nékem úgy tünik,
Ösmernem kéne hű népem szivét. Szeretnék szólni eggyel közülök, Ki nem szolgám és nem
is udvaronc, Egyszóval nem a várostól való
És szerződése sincsen senkivel Lencsét, babot
és más ily ékkövet Miként fogyasztó
ismerhet csupán. Nem tudsz ilyet?
FŐINKVIZITOR vállat von.
Márki Posa
talán.
FÜLÖP
Bocsásd be hát.
Főinkvizitor el.
Hadd lássam, mit beszél.
POSA
Hivattál, felség,
és ím itt vagyok.
FÜLÖP
Ma oly borongós kedvem, jó
fiú, Unom tán rendes társaságomat, Gróf Szállitót és báró
Referenst, Tanácsadóim, kik hízelgenek
És mézes ajkkal biztosítanak, Hogy népem boldog
és elégedett. Ily furcsa ember, mint te vagy, talán
Egyéb regét is tudna mondani, Épületesbbet
és mulattatót.
POSA
Felség, én távol
országból jövék,
A zord körútról, hol szilaj
vizek
Mossák kopár
kávéházak falát
S viharzó márványasztalok
körül
Véres szemekkel vad vendég tanyáz
S kanálfeszítve
várja ellenét.
·Nem bársonyos előadói
szék
Az én bölcsőm —, ott, ott
születtem én
A kassza mellett, véres pikkolók,
Szilaj pincérek, tányérok
között.
Hol metszően sivít a zord tulaj'
S vad ruhatáros víjjog
keserün.
Az udvar nyelvét én nem ismerem,
Félek, megsértem még
felségedet.
FÜLÖP
De csak beszélj. Csupa fülöp
vagyok.
POSA
Elmondhatom hát népem
óhaját?
FÜLÖP
Mondom, beszélj, pali vagyok reá.
POSA emelt hangon.
Felség, itt nem megy rendben semmi se.
Kávénk üres szemekkel néz reánk, Nincs rajta
bőr, hacsak saját pofánk Lenyúzott bőrét
nem rakod reá, Gonosz pecér metéli cukromat, Míg
oly kevés lesz, hogy az már sok is, Hozzá
nem adnak omlós kenyeret És égbe ordít már
ez állapot,
De mindezt tűrtük, mint az
állatok, Míg meg nem jött ez újabb rendelet, Amely
szerint...
Mérsékli magát.
De tán messzebb megyek...
FÜLÖP
Folytasd, vicomte,
és mondd el, mit kivárt
A nép, amelynek
szószólója vagy!
POSA emelt hangon.
Add vissza az anyának gyermekét,
Operánknak Novelli
Ermetét,
Nikitának a régi termetét,
Turós metéltnek
túrót és metét,
Add vissza a kalácsot, fonatost,
Add erszényünkbe a nikkelhatost,
A zsömlét újra, a
kívánatost.
És végül kérünk
téged arra most,
Kiáltva:
Arábiának adjál arabot,
Lónak zabot, színháznak
darabot,
Sörnek csapot, szerkesztőnek lapot,
Zabot, babot, papot, napot, gyapot,
S amit két éve senki nem kapott.
Magánkívül.
Add vissza a kávénkra a habot!
Eszméletlenül összees.
FÜLÖP
Különc rajongó. Márki!
Már ki!
Márkit kidobják.