DRÁMAI SZENZÁCIÓ
Nem messze esik az ördög a japán
tanítónőtől
Népiesch japán drámai élet- és ételkép.
Írták: Molnár Sándor, Lengyel Zsigmond,
Móric Menyhért és Bródy Ferenc
I.FELVONÁS
Egy
előkelő lipótvárosi család zsúrján vagyunk. János, a fiatal író,
szerelmes a házigazda feleségébe, de a mű-mama, akit a Városligetből
hozattak fel erre a célra, nem működik rendesen, és így a férj alkalmatlan
percben érkezik. Abban a pillanatban, mikor már belépne az ajtón, a tapétából
kilép egy jassz, kiről késó'bb kiderül, hogy
Gábriel arkangyal. Kártyacsodákat mutat a férjnek, és ráveszi, hogy
vetkőzzék meztelenre, és menjen föl a kéménybe. Azután visszajön, és kék
fényben beszél a szerelmes párnak a barátságról, de egyszerre kiesik a szíve,
melyre hármat köp. A zeibensüccék azonban éppen
javítják a kéményt, és a férj fejjel lefelé megjelenik. János távozik, Gábriel
azonban egy verklivel háromszor belepofoz a férj hasába. Közben kiderül, hogy a
másik szobában az asszony egy Chopin-indulót zongorázik, és erre hirtelen csönd
lesz. A jassz hirtelen eltűnt.
II.FELVONÁS
Jánosnak közben eszébe jutottak
öreg szülei, akik Sárbivalyon laknak; odaszökteti az asszonykát, de éppen nem
találnak otthon senkit. Előkerül
azonban egy kis anyámasszony, aki elmondja, hogy kint látott egy csézát, azon
botorkázik mán valakilyes
ember. Kiderül, hogy a férj. Az asszony ijedtében elejti a pattogatott hurkát,
amit mikor a férj meglát, akkorát nevet rajta, hogy mindent megbocsát.
Letelepszenek a búbos Meidinger-kályha mellé (M. F.
javítása) és mindenki elmond egy jóízű magyar történetet a Lipótvárosból.
Gábriel jön két nagybőgővel. Meglátva a férjet, félrehúzza Jánost, és
együtt megbeszélik, hogy este majd egy kis parázs verekedést rendeznek, és ott
újra megszöktetik az asszonyt. Erre egy hajdú szívre-mászóan szép dalokat
énekel, mindenki elalszik, távolról kutyaugatás. Látni, amint kukoricáról
álmodnak.
III.FELVONÁS
János ottmaradt az öregeknél,
mire az uraság ispánnak teszi meg. Erre az asszony elhatározza, hogy óvodát
nyit a faluban, és fölneveli a szegény gyermekeket. A felvonás egy ebéddel
kezdődik. Afányáskás kocsonkát
esznek éppen, ürügömböccel és mézes haluskával egyaránt. Egyszerre jön Gábriel,
aki közben ispán lett a községben. Odamegy Jánoshoz, és elkéri tőle az
asszonyt. Erre az asszony szó nélkül felkel, kimegy és egy lovat hoz be, azután
sírva beszalad a másik szobába. Az ispán megrendülve néz utána. Majd Jánoshoz
lép, és szó nélkül kezet fog vele. János egyedül marad a tanítóval, ülnek
egymással szemben, és isznak. Egy-egy szót szólnak csak. Egyszerre bejön az
asszony, és kezét csendesen a férj fejére teszi. Az ablakból meglátja ezt az
ispán, bejön, és kezet fog a tanítóval, aki sírva bocsát meg Jánosnak. János
kimegy, lovat nyergeltet, közbe az asszony az ispánt elküldi Amerikába. A
tanító kezet fog a lóval, mire a szolgabíró otthagyja az ispánt, lemond az
asszonyról, és mindenkinek megbocsát. A ló mindenkivel kezet fog, és megbocsát
az ispánnak. Látni, amint minden jóra fordul: bejön egy ember, és az összes
csapokat jóra fordítja.
IV. FELVONÁS
De egy régi okmányból kiderül,
hogy János tulajdonképpen zulukaffer származású. Jánosnak eszébe jut a
zulukaffer japáni otthon és a Niagara északi csúcsa, a Cseremisz nevű
széllel. Azonnal elhatározza, hogy megtéríti a faluban tartózkodó angolokat. De
a kafferek közben megérkeztek, és régi tam-tam és
bú-bú dalokat énekelnek. Erre János lelki átalakuláson megy keresztül, és
ellöki magától az asszonyt, aki Gábrielbe szerelmes. Az asszony gőgösen
ellöki magától Jánost, de a kafferek ebben
megakadályozzák. Egy földrengés jön közbe, és a villám halálra sujtja Csi-fu-ka-li-t. Az asszony egészen megvadulva elhatározza, hogy
ezek után ő is elkíséri Jánost. »Fel, Kaffiába!«
kiáltással el is indulnak, de a küszöbön Jánost régi szívbaja előveszi.
Egy székbe roskad, és a lemenő tűzhányó vörös fényében haldokolni
kezd. Mindnyájan körülállják. Egy angol Dreadnought-hajó
jelenik meg, és kéményeit többször meghajtva, tiszteleg. Távolról Afrika
körvonalait látni. A kafferek ó-szmirnai
szőnyegeket énekelnek halkan.