DRÁMAI SZENZÁCIÓ
Nem messze esik az ördög a japán
tanítónőtől
Népiesch japán drámai élet- és ételkép.
Írták: Molnár Sándor, Lengyel Zsigmond,
Móric Menyhért és Bródy Ferenc
I. FELVONÁS
Egy
előkelő lipótvárosi család zsúrján vagyunk. János, a fiatal író,
szerelmes a házigazda feleségébe, de a mű-mama, akit a Városligetből
hozattak fel erre a célra, nem működik rendesen, és így a férj alkalmatlan
percben érkezik. Abban a pillanatban, mikor már belépne az ajtón, a tapétából
kilép egy jassz, kiről késó'bb
kiderül, hogy Gábriel arkangyal. Kártyacsodákat mutat a férjnek, és ráveszi,
hogy vetkőzzék meztelenre, és menjen föl a kéménybe. Azután visszajön, és
kék fényben beszél a szerelmes párnak a barátságról, de egyszerre kiesik a
szíve, melyre hármat köp. A zeibensüccék azonban
éppen javítják a kéményt, és a férj fejjel lefelé megjelenik. János távozik,
Gábriel azonban egy verklivel háromszor belepofoz a férj hasába. Közben
kiderül, hogy a másik szobában az asszony egy Chopin-indulót zongorázik, és
erre hirtelen csönd lesz. A jassz hirtelen eltűnt.
II. FELVONÁS
Jánosnak közben eszébe jutottak
öreg szülei, akik Sárbivalyon laknak; odaszökteti az asszonykát, de éppen nem
találnak otthon senkit. Előkerül
azonban egy kis anyámasszony, aki elmondja, hogy kint látott egy csézát, azon
botorkázik mán valakilyes ember. Kiderül, hogy a
férj. Az asszony ijedtében elejti a pattogatott hurkát, amit mikor a férj
meglát, akkorát nevet rajta, hogy mindent megbocsát. Letelepszenek a búbos Meidinger-kályha mellé (M. F. javítása) és mindenki elmond
egy jóízű magyar történetet a Lipótvárosból.
Gábriel jön két nagybőgővel. Meglátva a férjet, félrehúzza Jánost, és
együtt megbeszélik, hogy este majd egy kis parázs verekedést
rendeznek, és ott újra megszöktetik az asszonyt. Erre egy hajdú szívremászóan szép dalokat énekel, mindenki elalszik, távolról
kutyaugatás. Látni, amint kukoricáról álmodnak.
III. FELVONÁS
János ottmaradt az öregeknél,
mire az uraság ispánnak teszi meg. Erre az asszony elhatározza, hogy óvodát
nyit a faluban, és fölneveli a szegény gyermekeket. A felvonás egy ebéddel
kezdődik. Afányáskás kocsonkát
esznek éppen, ürügömböccel és mézes haluskával egyaránt. Egyszerre jön Gábriel,
aki közben ispán lett a községben. Odamegy Jánoshoz, és elkéri tőle az
asszonyt. Erre az asszony szó nélkül felkel, kimegy és
egy lovat hoz be, azután sírva beszalad a másik szobába. Az ispán megrendülve
néz utána. Majd Jánoshoz lép, és szó nélkül kezet fog vele. János egyedül marad
a tanítóval, ülnek egymással szemben, és isznak. Egy-egy szót szólnak csak.
Egyszerre bejön az asszony, és kezét csendesen a férj fejére teszi. Az ablakból
meglátja ezt az ispán, bejön, és kezet fog a tanítóval, aki sírva bocsát meg
Jánosnak. János kimegy, lovat nyergeltet, közbe az asszony az ispánt elküldi
Amerikába. A tanító kezet fog a lóval, mire a szolgabíró otthagyja az ispánt,
lemond az asszonyról, és mindenkinek megbocsát. A ló mindenkivel kezet fog, és
megbocsát az ispánnak. Látni, amint minden jóra fordul: bejön egy ember, és az
összes csapokat jóra fordítja.
IV. FELVONÁS
De egy régi okmányból kiderül,
hogy János tulajdonképpen zulukaffer származású.
Jánosnak eszébe jut a zulukaffer japáni otthon és a Niagara északi csúcsa, a
Cseremisz nevű széllel. Azonnal elhatározza, hogy megtéríti a faluban tartózkodó
angolokat. De a kafferek közben megérkeztek, és régi
tam-tam és bú-bú dalokat énekelnek. Erre János lelki átalakuláson megy
keresztül, és ellöki magától az asszonyt, aki Gábrielbe szerelmes. Az asszony
gőgösen ellöki magától Jánost, de a kafferek
ebben megakadályozzák. Egy földrengés jön közbe, és a villám halálra sujtja Csi-fu-ka-li-t. Az asszony
egészen megvadulva elhatározza, hogy ezek után ő is elkíséri Jánost. »Fel,
Kaffiába!« kiáltással el is
indulnak, de a küszöbön Jánost régi szívbaja előveszi. Egy székbe roskad,
és a lemenő tűzhányó vörös fényében haldokolni kezd. Mindnyájan
körülállják. Egy angol Dreadnought-hajó
jelenik meg, és kéményeit többször meghajtva, tiszteleg. Távolról Afrika
körvonalait látni. A kafferek ó-szmirnai
szőnyegeket énekelnek halkan.