MÉRTANI JEGYZETEK

Biz ez csak a

NAPLOM

1898, és 1899

és nem mértani jegyzetek az csak azéri van, hogy ezt ne olvassák el

Ha lesz feleségem ezek közül
melyikhez fog leginkább hasonlítani?
A számát írd ide te nagy
Fritz:

NAPLOM 1898 ÉVRE ÉS 1899.

1898. November 26. Szombat.

Ma kaptam e naplót papától elég későn ugyan mert épp egy hétig (Ámult szombat óta) nem irhattam semmit. A Gizi meg azt akarná, hogy ezt szépen lassan irjam, persze! hogyne!

Szombat óta semmi nevezetes sem történt. Az országházban dühősködnek „Éljen függetlenség!" „Apczug Fejérváry!"-oznak. Most pár napig kegyetlenül hideg volt az ujépület tér egész befagyot. Tegnap és ma remek idő van, holott ma 3 szor egész sötét let, és eset eső s 3 x remekül sütöt a nap. Az iskolába elkezdték a korcsolyapályát keriteni illetőleg csak elkezdte mert csak egy rongyos munkást rendeltek ki. Tegnap feleltem hittanból és magyarból — jdl. Az egyetemisták tüntettek, mi is tüntettünk. Tegnap a mint a nagypapa kiment ordítozni kezdtünk, kiabáltunk „éljen!" abczug! — és vártuk a rendőröket. Ezek azonban nemjőttek helyettük jőtt a mord — vörös szőrrel benőt — Mongol tanár a ki rettentö spetáklit csapot s valami 20 kökket felirt s köztük volt persze Incze is. Ma Prém t. borzasztóan kiszidott minket. Incze a mi jó öregünkel sreklis goromba volt kirohant, berohant stb. Mongol tanárral nekem is meggyült a bajom. Borzasztó locs pocs volt az udvaron a mik t. i. nem szabad az udvarra menni. Én pedig kimentem, és az udvar legvégső részén a csuszka csináloval beszélgettem. Egyszere csak veszem észre, hogy az ajtónál dühösen áll Mongol tanár s fülinél fogva dobálta be a gyerekeket a kik pedig csak az ajtónál áltak. Hát én velem mi lesz szegényfejemmel a ki az udvar végén állok? Menekülés nem volt. Mongol közelget ... én határozot lépésekkel indultam. A középen találkoztunk. Ő sötéten rám nézet. azután elkezdte —... Hej! De, hogy. Azt hittem bekap mindjárt. Én azonban egész nyugalommal lementem mig M.t. kiabát utánnam. Tegnap jöttek Betlehemesek beszéltek sok butaságot, a betlehemük snasz volt. Svikker a rondirásomra azt itta : „rendes" utána „3". Mit jelenthet ez..???! Magyar óra rém fád volt, Prém bolingatot és ásitozott, mi ásitoztunk és bobiskoltunk.

A németből felelni

Kihív a Prém tanár

„Mutassa meg Karinthy

Okos-e vagy szamár?

A „Graf Rikcard Normandit"

Feleljen! Mi baja?

(Szeretne 4 est adni!

De nem addig van a!)

És kárörvendve néz rám

„Hol van a notesom?

De felszolalok én most

„Tanár úr én tudom!"

És erös bátor szóval

Elkezdem szavalni

Beláthatja a Prém is

Jó jegyet kell adni

Figyel minden szavamra

Vajon jól mondom-e?

És mégis befejezte

Szépen a Friczike

Köhécsel 2-öt 3-mat

És irja a jegyet

(Én szivdobogva nézem.)

„Csöngetnek!" (Van szünet.)

z-est kapot Karinthy

Mondja a Placht gyerek

Most pedig édes naplóm

Szervusz Isten veled.

November 27. Vasárnap.

Ez már a 12-ik vasárnap mióta naplom az a mi. Szép idö volt

ma. Dél előt a képtárba voltunk az Akadémiába, belül nagyon szép a Zakadémi. A képek közt 95 százalék véres holtest meg Keresztelö János fejek, a többi csinos „Stillébni" meg egy csomó akta. Nagyon fád volt ez a vasárnap, mint a többi, délután kellet sétálni menni, meg szaladgálni. Most az asztalnál ülök Józska fest — bah! Miczi Gizi olvas — hej! Most a rémdrámáimat fogom irni. Elza meg az Eta énekelnek — pardon! (6h csend!) rekedt töröt fazék hangokat bocsátanak ki. „Ugy mennék a csingilingi csárdába!" Csak menjenek. Most itt van azt bizgatják, hogy szeretnének rámás csizmát viselni. Bánom is én vegyenek. Ja igaz jelentem alásan, hogy míg a másik naplómba naplómhoz beszéltem, most magamhoz beszélek, de nem most, hanem ahhoz a nagy Frigyeshez, a ki már mérnök! (?) Igazán leszek-e nem-e? Na majd, ha olvasom (ha nagy leszek) gondolom, hogy: jé az lettem, y. nem lettem az! Szép remények! Felhővárak! Na az a nagy Fritz is csak ne henczegjen, hogy ilyen tacsköval mint én vagyok nem beszél, — csak ne ne te is voltál olyan mint olyan — éppen most vagy. De mit filozofálok én itteng, ágyő sarmám edd fan... hogy is van? Papa kávéházba van.

November 28. Hétfő.

Dumheit! ... A mint a suliba jövök hát rohan a Silber és kiabál: Karinthy von W.... [?] to[r]nalesz elmarad a magyar! Rohantam a tornába. Ugy emlékszem, hogy a jégkerités átugrásánál ke- gyetlenül elvágódtam. E miat dohogtam még, mikor Otto „so-rakoz"-ot kiabált. Hát egyszere valaki veszedelmesen becsapja az ajtót és — Reif t. képéből kikelve rohant oda. „Második a"!

kiáltot olyan hangon, mint egy párbajozó hős: , miféle égbekiáltó
szemtelenség ez? Ki mondta, hogy ide jőjenek? — A Silberer mondta! — A Silberert kiszidatot, s nekünk tornaóra helyet persze — számtan óra lett. Cu tumm! — Elza ma egész izgatottan jött haza. A jámbór egy embert látot a Dunába ugrani s onnét kimentetni. A Kaczián ma minden ok nélkül elkezdett kiabálni: nekem a miniszter nem parancsol, mi nekünk hiába beszél a miniszterelnök, mi mégis azt tesszük a mit akarunk! — Csak a végin sült ki, hogy az ág. ev. hitt'. hatóságra vonatkozik. A Miczi nagyon szemtelen és goromba ki nem álhatom ilyenkor mikor olyan undokul henczeg.

 

November 29. Hétfő.

Soh'se érdekes! Csak már valamivel nagyobb lennék, mégis a nagyoknak több kalandjuk van! Sviker ma szépen magyarázott. Délután a Giziért voltam Angi néninél, a kik ujj lakásba vannak. Remek egy lakás! Az ajtó hatalmas [...] kövek közt lépcsőn kell felmenni az előszoba boltives a szobák remekek Károly bának külön irodája van 2 szobát el álló nagyon igazis. Almát 4-et kaptam (mert Kábá nemrég 25 frtért vett) de a Gizit nem eresztette haza Tant von Anglus. Papa ma kissé rosszul volt mikor hazajött, keveset evett s mirigyár aludni ment. Csak baj ne történjen. Etha kegyetlenül szipákok itt igazán türhetetlen. Adui! Apropos!

November 30. Szerda:

Jozsele von Bozsnak a 2 heti szünidője (sarlah miatta) fogyik. A jeget nagyon unalmasan csinálják. Prém ma roszkedvü volt. Reif szintugy, holnap irásbeli lesz, melybő 3/4 em van. Csak oszt sikerüljen. Hazamenet a Rosta Janival találkoztam, kik a Zrinyi utczába laknak, rém snasz volt. Gizi Io napig Angnénél volt, ma volt ott Misz, s hozot almát. A papa ma délelőt feküdt, dél után sem ment el, meghült és tüdőlobja van. Elza kezdi a régit, ma czigarettázot a szemtelen. T. i. Bécsbe is minden nap elszivot egyet. Én is szippantottam egyet de :

„Pfui bágó!"

1898. December r én! 1898.

Jövő holnapba már úgy fogom irni: 189911!! Január I én. Addig sok fog történni... Mikulás Karácsony és a mi fő! — bizonyit-vány. Nem sok reményem van hozzá. Ahhoz a borzasztóhoz a mi ma történt, elvesztettem az élet kedvemet, alighanem öngyilkos leszek. Hogy mér? Nehéz azt egy lélegzetre elmondani! — Hát ugy volt, hogy ma engem földrajzból kihivtak felelni. Elö-voltam készülve, nem féltem. Kérdezi az a! ... hogy milyen nyelv családokra osztatnak fel az ázsiai népek? Én bátran kezdtem: „A szémi nyelvcsalád, ide tartoznak az arabok és izraeliták." — (Svikker szuróan néz rám, én összezavarodok, nem tudom tovább, de elakarom visselni.) — Vallási tekintetben felosztatnak ... „Szemi vallás a többi nyelvcsalád? — Szólt ő komoran." A szémi... a szémi... most itt a pech nem tudok semmit, helyre leszek küldve, beszekundáznak. Most merd mondani, hogy ez nem pech! (Különben ki az ördöghöz beszélek én mikor öngyilkos leszek hát meg se nőhetek!) Csak pech más nem. Szerencsetlen vagyok. Kikérdezhet a ki akar egész Ázsiábol mindenre meg tudnék felelni! Oh Istenem beszélnének már azok a fene ázsiaiak mind egy nyelven most miattuk 4 esem van...

Számtani irásbeli is csináltunk, majd megin megakad az enyi-men. Reifli hisz én pechvogel vagyok...

December 2 án. Péntek.

A császár (nem a király) jubilejum napja. 5o éves. Aztég a magyaroknak is meg kell ünnepelni, pedig hát semmi közünk se volna hozzá mert császári jubileum. De Lueger oreság (osztrák polgármester) azt mondta, hogy: mi nem fogjuk türni, hogy a magyarok külön történelmet csináljanak maguknak! Hát tegyen róla a vén magyarfaló. Az iskolába a mint leültem jött az igazgató s az ő vontatott kimért hangján mondta, hogy az ev. ág. ok temlomba menjünk. Mentünk. Páter Horváth szép beszédet mondot de csak a magyar királyt emlitette az osztrák császárról semmit. Sokat tanultam földrajzból. Borzasztó köd volt ma, soh'se láttam ilyet, vinyalosok ütköznek össze stb.

Decembro 3 án. Szombat.

Földrajzból nem feleltem, a helyet kaptam Svikkertől egy rakás büntetési feladatot persze igazságtalanul. Az iskolárol különben nem igen szeretek beszélni olyan rosszul állok. A kilátás a bizo-nyitványra ilyen:

 

                                    igazán

Magyar          = 2     2                         Rondírás         = 3

Német           =        3                         (Ez még a legjobb

Hittan            =        1                         esetben. Majd ha

Számtan        =3      3                         meglesz összeha-

Mértan, rajz   =4      4                         sonlitom ezzel

Földrajz         =4      4                         Fog-e hasonlitani?

 

Természetrajz   = 2 3                         Hejh! Csak Svikker-

Torna                = 3 4                          nél javithassak. Hajh!)

Hajamat lenyirattam. A Jozsele csinált nagy tüzet égő gyufát dobot a papír kosárba (illetőleg kisznibe) a mi lángot vetet s a plafonig égve rettentöen lángolt. Elsa fogta az egész dézsát s annak tartalmát ráöntötte, s a tüznek kegyeskedet eloltodni. Különben Elsa ma az olajfestményét hazahozta, sokkal szebb mint hittem. Egy könyvön fekszik egy koponya mellette virágok, hátul több könyv és egy kereszt. A nagyok mönnek bálba amolyan ganz gyáriba fintorgatják is az orrukat az már nekik semmi ők már techmikos meg vigadói bálakhoz vannak hozzászokva.

December 4 én. Vasárnap.

Mint a többi. Vagy mégse! Dél előt az Akadémiába voltunk a mitől gyomorbajt kaptam, vettem egy tuczat fürészt, meg is csináltam a munkámat, 2 fürészel. Ebéd. Paradicsomleves, bor-juhus káposztával és csörgöfánk. Délután jött Netti néni (papa testvére ki most egy hava házasodott meg.) egy nagy lányával, 3 franczia ur meg Kún bácsi. Kritizálták az „Utazás Merkur" omat szépen. Aztán Papa Elza Et Angi nénihez mentek mi egyedül vacsoráztunk a Mari bent vacsorázot urassan. Józsi sze-kiroz. Miczi olvas, Mari dudol. De fád igy egyedül menni.

 

Az egyedüllét boldogságát

Nem igen veszem észre én

A Miczi olvas Józsi szintugy

Mari meg morog a szegény

A papa Elza Eta mostan

Angi néninél létezik

Fogadni mernék, hogy épp mostan

Guszti sültlibahúst eszik

A Miczi dudolja csárdalát

„Oh boldog csak gyermek lehet"

De veszem észre! Milyen nagyon

Svikertől 4 eset vehet.

Ej hagyjuk hagyjuk ezt a dolgot

És ne beszéljünk szörnyüket

Az iskolára gondolva

Törülgettem a könnyeket

Törülgetem ... és nagy jó kedvem

Rágondolva hajh elmulik

Mert hát ... (német vajon mi lesz?)

Elmulik hajh! hajh elmulik.

Gizi most sem jött haza.

December 5 én. Hétfő.

Ma mikulás napja van, Jozsi ugyancsak örül, „jön éjjel a Mikulás hejh hajh én puczolom ki a czipőmet nem a Mari!" Müller tanár avval tetézte az örömömet, hogy tandijat kelle fizetni, ami azér rosz mert nem szeretek pénzt kérni, tudván a mosti pénz zavarokat. A szolga morog, hogy nincs fagy nem lehet a jeget önteni. Számtan nagy örömünkre elmaradt, torna lett hol egy 5 ista vigyázott Otto nem volt ott. 12 kor jöttünk. Miczivel rettentően veszekedtünk összehánytuk egymás ládáját stb. kellemes dolog. Nem látok semmit, megyek agyő!

December 6 án Kedde.

A vén Miczi naplója olyan guszti, szentendrén is megfordult és sokkal szabadabban is ír bele a mit gondol engem meg szorongat valami, hogy megfogják elolvassák. Türhetetlen állapot ... Eh! Keresek naplom számára egy jó helyet és ugy írok a, hogy akarok; még ma este!

A Mikulás (alighanem Mari személyében) megjött éjjel hozot párszem snasz czukrot amolyan otthonit. Jozsi roppant örült neki, én is ugy tettem. Semmi kedvem sincs a karácsonynak se örülök mert daczim lesz? Haja ha! Nem is jó arroi beszélni. Pedig Misz henczeg, hogy tiszta „kitünő" (de snasz mennyivel jobb ami „jeles" ünk!) lesz (?) Phiha!

Oriási szenzácio!

A majom Szilágyy Dezső miniszter Láng L. is lemondott. Meg még valaki.

Jozsele von Bozs itt „nem értem" ezik és épit. Rögtön megyünk vecsernyézni. Oh boldog Miczi! Kitünők! Jó bizonyit-vány! Boldog megelégedett sziv! Örömteli kebel ah, meghalok ..

meghalok ...

* *

*

De nem halt meg! (Jókai „Fekete Gyémántok" nak a vége.)

Decembrd 77 én. Szerda.

A „Reggeli ujság" ban kifogyot a „Szinész élet", remek. Na a vége az volt: „Elment, hogy többé ne is jöjjön vissza!" És semmit se lehetet megtudni (Annak a szerzőnek is az esze elment, hogy többé ne j. y.) Bánfit az országházban majdnem pofonütöt-ték ígérték neki sokszor ő meg gemütlich halgatta. A Jozs (ki lökdös jelenleg) ma ment am erstn iskolába. Más nincs.

December 8 án. Csütörtők.

Iskola nem volt. (Bold. szüz.) Délelőt elkészitettem lombfüré-szemet, illetőleg a munkámat. Egyszercsak hallom, hogy valami borzasztó zuhanás van berohanok hát láttom, hogy a lámpa leszakadt és összetört. „Lehuzta Jozsi!" Obégatott Mari. Jozsit ösz-szeszedtük, majd a fejére eset neki. Ebédet nem kapott, uzsonnára rosszúll sült tök volt. (Remek!) Mari nagyon goromba. Egyedül vagyok.

Egyedül halgatom tenger mormolását. Vagy pardon! Az alvó Jozsi horkolását.

Itt az ebédlőbe. Józsi alszik későcske lehet mán. Elz Et Giz Pap valami Boite estélyen vannak. Miczi már egy ora óta nem látatja magát; kisérteties csend van. Igaz! Giz ha7ajöt, snasz 20 frtos állást kapot, ő hivatalnok „jeles" elvégezte a kereskedelmit. Megyek Micziért Hopp előbb egy verset.

 

Itt ülök egyedül ebédlőbe szépen

Jozsele von Bozs meg álmodik is szépen

Na ma éjjel nékem remek álmom vala

Ilyet ne is hozzon az álom királya.

Őrültekről én nem szeretek álmodni

De hisz igy azt mondom, hogy kár elaludni

Mennyi bajom volt egy kis halvány őrültel

„Meghalok" — sugdosta — ne ne ne felets el"

Mindég csak rám nézet kifordult szemivel

S ha megfogtam karmolt vékonyka kezivel

A szememet keservesen kinyitottam

De alig becsuktam ismét azt álmodtam

Hogy a mi cselédünk meg is őrült szépen

Az ilyen álmokat szeretem én éppen!

Trio:

Aber so so so so, vasz ist dasz?

(De sok naplói zavargás.)

December 9 én. Péntek.

„Mari már ideje vacsorázni!" nyög itt elz. „A másik már megvágtam!" Elz: De milyen rég! Giz: Én nem ettem. M: Jézus Mária de rösszul ég ez a majom lámpa. Pa: Az régen rosz volt. Mi: Vegyen olyan kis beleket. P: nincs levágva. M: Persze. Aha igaz. De kár. — Látszik, hogy hazajött Gizi ismét oly veszekedés volt. Iskolába semmi sem vala, az osztály be lett irva; nem feleltem. Most pediglen agyé sarmon edő franci.

Szivem titka: egy 4 es földrajzból.

December ro. Szombat. (Sábesztágész!)

A Józsi nagyon rosz itt mimmel, hogy adjak nékie papirost. Kegyetlenül hideg volt. Itt a papa. Ebédlőbe ülök. A katholikusok gyorsnak io kor mentek haza a boldogok. Ez tegnap fotografáltatta magát, dühös most, hogy nem hozták el a fényképét. Pedig 2 hétig tart. Délután Micziért a torna órába valék. Mari 3 csibét hozott holnapra. Na itt beszélek az Elza fejébe, hogy kirántva csináltassa, ő meg ni, né ide se halgat!

KARÁCSONYRÓL! (?)

Karácsony! te érdekes nagy ünnep

Mely biztatón integetsz

És mégse örülök ... mert bizony
Bizonyitvanyba daczi lesz

Rajzból ... földrajzól s vaj miből még

Ily karácsonyom soh'se volt

A mi most lesz... türhetetlen

Szekundán ejtet szégyenfolt...

Kijelentette Cerlin néni

Bizonyitvány szerint kapunk

Ajándékot ... s én kin cseppenek

Mér is van Svikker tanárunk!

És én kin majd csak nézem nézem

S vágok savanyú képeket!

Hiába! A karácsonyfához Bemenni bizony nem lehet...

Reménykedve! Vége ... mindennek

De furin van ez itt bekötve!

December II én. Vasárnap.

Itt 'chreibe ich a kis udvariba az ablakon, mert nagyon hosszú az ablakrámé. De most azt is szeretném tudni, hogy mit irjak? Te ismerheted kedves nagy Fritz, hogy mily kellemesek ezek a vasárnapok. Délelőtt a képtárba menni, (a hol ma is voltunk Kohnékkal.) hazajönni izgalmasan megenni a csirkehúst aztán ide jönni tele gyomorral. A Mari törülget kint, aztán elmegy, néha a nagyok is. Mi itthon maradunk és örökké egy modorban fádaskodunk. Néha jönnek olyan „vasárnapi vendégek" teszem Netti néni Kún bácsi, Zoltán.... (Kati néni fia.) De ez igy megy évek óta soh'se változik igazán! Cu tumm! Különben most csak ebéd után van. Ha délután lesz valami azt hónap irom — de semmi reményem sincs, hogy lesz.

December 12. Hétfő.

Rettentő nagy szél volt ma alig tudtam jönni. Miczi az ágyam veti tehátlan aludni kell menni. A Prém dühös rám bánja is én. Borbásnál nagy bakot lőtem. A rezgönyárfát tanultuk s róla azt, hogy ezüstős. Én felálok s aszondom: De hisz az énekbe úgy van, hogy: lehullot a rezgő nyárfa „arany szinü levele!" Borbás azondta, hogy: De sokat tud ön hát a levél ha lehul nem arany-szinü? Azt kérdeztem tőle felelhetek e még? Majd meglátja. Reif kiálitott, az olasz szabályt tanultuk (3 mas szabályal végeztünk). Hittanba Kacziánnál olvastam, s mert egy kicsit jobb hangsuly-lyal mint a többi azt mondta vagy szinész vagy pap lesz belőlem. Irtunk mind a 6 an Helén néninek Bécsbe, hogy jöjjön el karácsonyra. Agyő. A Jozsi rosz morgen gé ich Zerlin nénihez. Ágy. és „ő".

Szerdán alighanem az operába megyünk. De jó.

Deczember 13 Kedd.

13 ika a szerencsétlen nap melyet én ki nem állhatok mert ma kedd van és rajz a mit én ki nem álhatok mert Závodszky papa mindég szememre hányja, hogy egy lapom sincs. Meg földrajz is van igaz ugyan, hogy ma nem volt felelés. Holnap megyünk az operába páholyba adják a „Jancsi és Juliskát" aztán a „Babatündér" híres balett operát. A gyerekek kik semmivel sem vannak megelégedve morognak ugyan, hogy 7 en egy páholyba az snasz borzasztóan. Itt az gyerekek gorombáskodnak alig van helyem az asztalon vész van itt. Na megyek is.

Agyő sarman edő franc.

Deczember 14. Szerda.

Ja hát jegyezd meg magadnak, hogy igy álva nem kellemes irni meg sublat is magas. Széket hozni lusti vagyok. — Na most csak délután van ezt a logikát pedig csak azért használom mert este nem igen irhatok későn jövünk haza az operábol. Számtanból feleltem. Reif kiállitot, de aztán megbánta felelni hivot. Minden jól ment csak a végét fuseráltam el, szerencsere ép csöngetet a szolga s e tettéért örökké áldani fogom mert már kezdet a fejemből kifogyni a tudomány. Valami 4 napja rettentő szél van, Miczi rakásra hozza a könyveket s a szemtelen egyiket sem adja ide és most pedig semmi közöm hozzád.

 

Deczember 15. Csütörtök.

Esik a hó, igen valóságos „hó" az első e télen. Mégcsak apró-szemü nagyon s ugyancsak fujja a szél erre arra. Itt ülök a kis szoba ablakánál s nézek, néha néha nagyot harapva az előttem fekvö vajaskenyérből. Igaz ugyan, hogy csak ebéd után van, de hát nálunk az a szokás, hogy ebéd után szoktunk uzsonnálni. Most bejöttem a jó meleg nagy udvariba. Na tennap voltunk az operába. Belül remek ez. A Jancsi Juliska első felvonásában a paraszt ház volt. Jancsi (Ábrányiné) Juliska mutogatják egymásnak, hogy milyen rongyosak a zene remek. Aztán tánczolnak feldöntik a tejet bejön a mamájuk erdöbe küldi őket aztán az apjuk stb. II. felvonás a mint az erdöbe vannak. Egy kedves jelenet az eperrel koszoruval kakukkal. Egyszere szürkülni kezd aztán sötét alig lehet őket látni. Félnek s nem találják az utat. Ábrányiné szépen énekel. Aztán mindenféle lidércz jön végre egy szürke ember az álomport hint szemökbe elalusznak. Egyszere a sötét erdö világosodni kezd hátul felhők tünek elő aztán lassankint egy égi lajtorja látszik ezen angyalok vannak lejönnek csillog a hajuk körbe álnak tánczolnak. III. Felt'. az erdöbe, a gyerekek felébrednek. Egyszerre sötét lesz hátul a vasorrú bába mézeskalácsháza és egy ketrecz egy füstölgű kemencze. Jön a vasorru bába, a többi ismeretes. A másik darab babatündér balett, remek de már nincs időm hozzá. Olyan s annyi remek öltözetet egyhe-lyen s olyan tánczokat sohse láttam még Valami no baba egy-szere. Agy.

AZ IDŐ

Hogy itt a tél látni lehet
Az utcza is befagy

Hisz a mint irtam hó eset
Köd van mindég de nagy
Szép idő most alig is van
Máig hó ha nem eset
Biz ugy biz ugy édesem
Nem megyek én csendesen
Mert most mindenki siet
Ilyen időt soh'se láttam
Pedig már sokat szolgáltam
A sarokba sokat álltam.

Tiroler ma jött először iskolába ha jól emlékszem 6 hete nem volt.

December 16. Péntek.

Rettentő szél ismét alig lehet lélegzeni. Jozsi a ki itt rosszalkodik köhög iskolába nem megy, Mici is köhög a szalmiak cukorért, valami 6 könyve van itthon. Holnap örömömre nem lesz suly éretségi lévén. De jó is lesz a puhi ágyba most! Eh az ördöghbe irok! Irok verset rettentö mániám van

Magyarország, te szép ország

Hozzád beszélek én!!
Hatalmas csak akkor leszel

Csak akkor te szegény

Hogyha szakitsz az osztrákkal

Szakits örökre ám
S belügyedet végezd el,
De amugy magyarán
Minek e szeretetlen testvér?

E gyáva renyhe nép

Ilyenhez vagy hozzáfüzve?!

No igazán ez szép!
Érzéketlen dühös galád
És gyülöl tégedet
Hogy még soká evvel maradj

Az bizony nem lehet

A magyar nép bátor vitéz

De van ám szive is

Tud melegen szeretni még

Idegen népet is

Az osztrák kárörvendő orv

És csak vesztedre tör

Közötte s köztünk eddig még

Csak a király az őr!

Lassan mint szú rág minket ez (az osztrák

nem a király az jó ember)

És czélja tudod mi?

Minket lassan osztrákoknak

Bele olvasztani

Ne hagyd magad! Itt az idő

Küzdj ontsd a véredet

Hogy ilyen legyen a magyar

Mondom az nem lehet!

Most, most szakits hajh mert későb

Már nem lehet bizony

És akkor keseregni fogsz

A késő bánaton

De, hogyha szakitsz e néppel

Hatalmas lész magyar!

Zendüljön fel régi jelszó

„Előre!" — ... De hamar!... (?)

Deczember 17 Szombat

Tegnapi igéretemhez képest ma nem volt isk. Délelött rajzoltam, rosz ebéd után olvastam Misz könyvét, ozt elmentem érte a hol nem nagy örömömre a Flechsel találkoztam szint növérét várta. Miczi óbégat, hogy 3 masai lesznek nekem is jobb lesz mint neki! Hej pedig:

 

Én sem nyugszom rozsákon
Hanem inkább — strózsákon.

Utközben arra az örvendetes dologra ébredtem, hogy h6 eset és a mocsarak mind csuszkálhatnákosan befagytak. Aztán Etáért mentünk, kikapta a pénzét vettünk ananászszeletet és datolyákat. Most jövénk, ágy, a melybe „Egy rút hölgy történeté"-nek olvasása után belébujok.

Deczember 18. Vasárnap

Szombaton Karácsony lészen. Alig birom elképzelni. De azt a két szekundát mely a bizonyitványomba fog tollászkodni, már könnyebben elképzelem. Hát biz úgy lészen. Délelőt akartam rajzolni de csak az akaratnál maradék. Délután eljöve Rosta Johann a cukros hugával a 2 éves „Panczá" val. Itt laknak a Zri-nyi utczába különössen Pancza herczigen volt felöltözve, ugy nézet ki mint egy kis téli angyalka. Roppant édes baba. Aztán Zoltán is eljött. Borzasztó sok földrajzt magoltam.

Deczember 19 Hétfő.

Oh! Szomorú nap. Papa ma nálunk volt Svikkerel beszélt, s ma délbe megtudám, hogy nem lehet javitani! Megyek csak dél van, holnap a délutánit.

Deczember zo án Kedd.

Elmult a kedvem a bolondságtól, a tréfából való lett, szomorú valóság. E nap a legborzasztóbb nap az évben.

Prém ma felolvasta a bizonyitványom.

Nem mindenkinek olvasta fel. Nekem Steinmannak meg még 2 őnek. A hiányzókat irta be, s egyszerre azt mondja: Na igen Karinthy a kinek hittanból r ese van (!) Hm! De magyarból ... pedig milyen eszes, milyen tehetséges fiu ... Itt van! Ez mérge-sit engem! Mindenik osztályba azt mondják: éles eszü, tehetséges, pompás gyerek s a bizonyitvány — rosz. Ha mondanák in-káb, ostoba tökfej, és adnának jó bizonyitványt mellé! De igy! — — — nos magyar és németből: 3 ... De már erre feláltam! „Tanár ur! Én mindenki mondhatja úgy magyarból mint németből nagyszerűn feleltem..." De én nem bánom a magyar 2 esre ja-vitom, de aztán ...! Aztán nekem még kegyelemnek kell venni! Ez igazság? Ez gazság! Jól mondta hát Lali, hogy kár volt megmondani mim volt mult évbe ő mindég azt ad! Prém rettentő ember! Sokkal jobban örültem én Tankónál 3 masnak, mint nála 2 esnek! Mondot hosszú viczczet, hogy megnevettessen, mindenki nevetet, én ugy áltara ott mintt egy kőbálvány, és akkor mondta, hogy természetrajz: 3, földrajz... az! rajz... az a szörnyű, rond: 3 és a többi is: 3. A karácsony előttem ... fucs! hej! csak tovább járhassak arra gondolok én most csak, az lenne szép ha Februárba már ugy irhám : 1899 Február én. - Szobrász inas vagyok! Csak ne ne ... Jaj ne ...

Késem most másodszor csináltatik.

Deczember 21 én. Szerda.

Rettentő nap most máma! Ilyen helyzetbe mikor tölem jó bi-zonyitványt várnak s oly sok 4 esem lesz, bizony mindenki olyan lehangolt lenne. Minden tanár ellen el vagyok keseredve. Az iskoláról nem beszélek. Délután jött levél tant Heléntől, de milyen szépet! Ilyen levelet soh'se irt még. Az Elzát „leherzhlerin" ezte, nekem pedig olyat írt, hogy elég volt 3 hónapra azt mondta, hogy csak azért várom, hogy ajándékot hozzon. Feleltem is neki, hogy le írni sincs kedvem. El jőnni nem fog. Agy, melyet a Mari megvethetne már.

Ez egy izé!... fenyőgaly volt de lement róla a tü.

Deczember 23 án. Péntek.

Igen itt egy nap kimarad, hisz tennap oly izgatot voltam és semmit sem tudtam, ma már mindent tudok. Különben időm se igen lett volna egész este a diót hámoztuk holnapra. Igen ma én minden könyv nélkül elmentem. Minden jég csontá fagyot. A suliba rettentő lárma volt, aztán jött Prém s osztani kezdé a - bizonyit-ványokat. Engem majd a végire hagyot s mikor odamentem nem birt ellenállni annak, hogy azt ne mondja: Ah Karinthy a bájos gyermek! Minden szó nélkül mentem. Kint nagy csoportba verődve áltak, rám támadtak: Mit kapot? Mit kapot? - Mit? Azt a, hogy leirtani se szépitve se csunyitva. Pedig a magyar-német 24 gyakorlatban 23, i-est kaptam 2 es egy volt. Aztán rohantam haza. Elképzelhetni, hogy fogadtak. Bejöttem ide a kis szobába, és mindjár irtam a naplót, de már végezem. Holnap - karácsony!

Deczember 24. Szombat.

Igen, az a nap. A tulajdonképeni karácsony holnap lesz ugyan, de ma este - az estéje a fő! Tennap délelőt itt voltak Pörtzék s 1/2 órai pletykázás után elmentek. Délután pedig tudod ki jött? Nem más mint a - Helén néni. Emilbá irt neki, hogy muszáj jönni, hát jöt. Persze alig, hogy belépet minden harag elmult s ugyancsak ölelkeztünk. Nálunk aludt, most Ang tantnál van. Itt ülök a kis szobába az ajtó bé van zárva sok láncz meg dió van itt. Na majd hónap irok a karácsonyestvéről. Ki tudja, kapok e Valamit?

Most másodszor irok itt estve, a csöngetésre várunk. Remény semmi sincs. Helén néni és Eta még nincsenek is itthon, a kedves Angi néni alighanem ott tartotta őket, pedig Helen néni rakásra igérgette, hogy nem hagyja ottartani magát. Agyő. Hólnap sok irnivalóm lesz!

Karácsony.

Deczember 25. Vasárnap.

Tegnap volt, igen. Tanti hazajőve, aztán hangulatoztunk, csöngettek bementünk. Karácsonyfa is volt. Na azt ajándék kiosztás lett, én egy nagy Veltgesichte disz könyvet, egy tollat egy csinos noteszt kaptam. Tanti sajnált. Ő ingbetétet, lombfürész munkát kapat. Elza slaffrokkot, ruhát, szallagot, ékszerskatulát kapot. Eta: hajtűt (Elz is) kötényt helyotroppot szallagot muffot stb. Gizi csont kosárkát kötényt ruhát kis tükröt szallagot stb. (mind nem jut eszembe.) Miczi ruhát kötényt gürtlit (Eta is) szallagot stb. Jozsi ruhát keztyüt táskát tolltartot festéket mintákat papa-gályt hegedüt kapott. A vacsora nagyszerü volt. Ma tantival egyik ismerősénél voltunk vett sok süteményt most Ang tantnál van.

Leltár : i könyv, 2. toll, 3. notes, 4, ingbetét, 5. k. munka, 6. ékszerskatuli 7. hajtü, 8. kötény, 9. Helyotrop. Io. muff. II kis kosár-. (ruha, kötény, hajtü, stb. különféle.)

Deczember 26 Hétfő

... A jövő évben pediglen lesz a világ vége
„Leonidász" csillag által elpusztulunk végre.

Talk csillagásztanár kiszámitotta, hogy 1899. (jövő év.) November 13 án a föld egy csillagba fog ütközni, és meg semmisül Ez oszt szép dolog! Hát azér tanultam én, meg minden? Még az a jó a dologban, hogy nem hiszek benne. Ah... dé-é...

Deczember 27. Kedd.

Láthatod, hogy nagyon „unvól" vagyok, a karácsonyt milyen fádan írtam le, semmi kedvem nincs. Csend — méla csend, odakint, idebent...

Tegnap este tant Zerlinél voltunk karácsonyi vacsorán. Volt szardinia, sült liba, karfiol, piros káposzta, finom dobos, borzasztó sok sütemény féle, gyümölcs czukor — el se lehet számlálni. Bor is volt. 13 man voltunk. Ozt tombolát játszottunk. 28 greuczert nyerék. Tant Helén nagyon „lieb" mindég ad 10 filléreseket. Hát még ma mit csinált! Elment velünk a haris bazárba, és ott összevett két kis muzsikát, kis hajot, [...] kis ágyut azt valami 3o iv felálitható papir katonát!

Mindenüt, méla csend
Odakünt, idebent

Leczkét tanuljak é?

Eh! Hagyjuk semmisé
Az ágyba menni inkább
Az lesz oztán az élvezet
Az én jó álomkirályom
A Tündérországba vezet.

Deczember 28. Szerdája
van. Semmi. Nagyon fádé.

Deczember 29 Csütörtök.

Szintén semmi. Alsó nadrágokat kaptam. Helénnéni Angnál van

2 napja. De fád!

Deczember 3o. Péntek.

A Józsi szekál papirért tanulni is kell. Délelőt ágyba voltam. Isten tudja mi bajom volt. Helénnéni hazajöt délelőt de mingyárt haza is ment. Holnap remélem érdekesebb lesz. Servitor. Áááh!

Deczember 31 én.

Egy negyed óra múlva már január 1 seje lesz. Nemsokára 3/4 12 van. Most türülik az 1898 évet 1/4 óra mulya elmúlt — s sohse jön vissza. Ugy lesz. Bizóny 1898 ban nem volt boldog a magyar ... nem voltam boldog én se. (Itt ülünk én Mari Miczi Jozsi a többiek ell vannak Angnál sok dió meg sütemény.) Mi minden lesz a jövő évben — mi mindent fogunk tenni? Hejh ha a jövőbe tudnánk látni! Most olvastam ki „Kőszívű ember fiai!" Jokay-tól, remek, de rosz vége van. Na!" Csak boldog ujévem legyen... 8 percz mulya ... 7 percz mulya ... 6 ... 5 ... 3 ... 2 percz mulya ujév. Na jetzt... már most csak egy percz van hátra; rajta; 1... 15 ... 20 ... 50 ... 55 ... E pillantatban

 

 

1899 január r én

Boldog ujévet kívánok. Agyő!

 

 

1899

1899 Január 2 án. Hetfő 1899

Tegnap este nem sokat irhattam nem volt sem kedvem sem időm. Nem is történt semmi. Délelőt csináltunk „ujévi viczczeket" teszem: „Miczi mármult év óta nem mosakodtál, mult év óta nem ettem semmit, mult év óta aludtam. A vén gyermekek jól mulattak, este Elza a „Bibliás asszony"ba ment. (Népszinház.) én is akartam menni de: „nem nekem való!" Ma sokat rajzoltam, Helén néne is hazajőve und Elza au[ch] sie haben gezagt zi haben zich in „Bibliás asszony" gut untergehaltet. Ez iszt noch nach-mitag brr! vi kalt iszt dá! Na! morgen gehen vir son in suie! Herr von Svikker verdet brummen vider, Herr von Prém verdet dumme viczé zágen, Herr von Závovszky verdet sreien" Jüde josz mingyá té csiiiirkefo? gó?! Herr von Reif verdet zágen: ugyi, hogy ugy van? Maajd én szoktatom önöket, rhrhrhrh! und Herr von Borbás und Herr von Otto verden viderdeklamiren Agyő!"

Január 3 án. Kedd.

Nagy keservesen kószálodttam az iskolába, a szél roppantul fújt egész óceánok voltak a téren. Alig belépek már egész megszokottnak éreztem magam - oh hisz itt minden a régi! (Csak a jég olvadt össze.) A rajzba azt gondoltam, hogy kimaradok, földrajzba, hogy be maradok. Már a Szaharánál tartunk. Svikkernek nem tetszet, hogy könyökölök. Tegyen róla. A magyar unalmas. A karácsonyfát levitték a legsötétebb pincébe.

Itt az iskola idő

Verset nem lehet

Ingyen irni mert mondom

A vers elmehet

Semmi kedvem már hozzá

Bá bá bá bá de fád

Az én kedves ágyacskám

Jó pihenőt ád.

Hogyha földrajzbol most is

4 est kapok én

Akkor azt fogd a fejet

O Svikker te vén!

Mert én véres bosszutám

Fogok állani

Ahogy nem fog ez a [...]

Sohse megíllni

Ugy látszik, hogy csöngettek

Talán odalent

Most azt mondja

a Mari, hogy nem lent de bent

Édes barátom

Végedet látom.

Helén néni visszament már bécsbe.

Már vagy 8 napja kávét és kiflit eszünk reggelire tej s kenyér helyet.

Január 4. Szerda.

Ma igazán semmi nincs. A jegünk szép, Tanti el van menve.

Január S. Csütertek.

Jé a tanti nem is ment Bécsbe még Pesten van, remélem eljön.

Január 6. Péntek.

Ma vizkereszt van, nincs suly. Helén néni még most se jött el hozzánk. A jegünkön ma délután - láttam - nagy mury volt, tánczoltak mulattak fiuk meg lányok. Jaj dö fád! Ez már csak borzasztó, hogy semmi kalandom nincsen. Itt a papa.

Január 7. Szombat.

Ma délelőt beadtam a lapomat rajzbol, Z. nagypapa kijelentette, hogy ebből a hinárból aligha szabadulok már. Délután Micziért, aztán Etáért voltam hazajövet Helene tant is itt volt. Ah! io óra már, Te nagy szamár! óra.

Január 8. Vasárnap.

Délelőtt H. t. al s papával az akadémiába voltunk, onnét papa s én elmentünk s egy — habár snasz is — de mégis korcsolyát vettünk. Délután itt volt Sik Marczi Eta barátnője, aztán Netti néni. Papával kin egész az Andrássy uton voltunk, onnajt hazajövet csináltam testeket.

Helén néni már elment Bécsbe. Elza tantival a Magyar szin-házba a híres „Gésák"ba volt.

Január 9. Hétfő.

(Eh ilyen tollal nem lehet irni!)

Helén néni riktik Pesten maradt, remélhetőleg pár hétig még. Herr von Jozeph várhat rá. Ma korcsolyáztam először de amint rálépek mindkét korcsolyám csütörtököt mondot (ámbár Hétfő van) s ugy hátra estem, hogy el ment a kedvem a többi korcsolyázástól.

Korcsolyázni már ezentul
Csak a cipőmmel fogok.
mert különben a korcsolyát
Még idején elrontok.

Január zo. Kedd.

Eh! De fád. Földrajzból nem feleltem aludni is kell menni hát

adui adui.

Január zr. Szerda

Etának io frtos számtan tanítója van. Ma nem voltam iskolába miután cipőm csinálták. Én nem tom egy idő óta valami elfogul-cság van rajtam olyan spleenes vagyok vagy mi. Mindig pihenni szeretnék, nem tudok semmihez hozzáfogni és mellette valami megy mindig az eszemen keresztül: nem tart soká ez az élet, — olyan sejtelem félle. Nem tudom mi van velem. Rosszakat álmodok. Máskép volt ez régen. Régen! Mindig arra gondolok. Hejh csak 6 vagy 5 évet ugorhatnék — — vissza. Gyerek lenni! — Igen! Mert én most már nem vagyok gyerek már mindent tudok, a mit nekem még nem kellene tudni. Belül nem vagyok olyan mint kivel. Nekem valami bajom van. Mivel vessek véget neki? Szeretnék kiugrani a bőrömből, valami egész más lenni, valami más! Repülni innen mert nyom valami. Ugy hiszem az iskola a bajom. Ha má nagyobb lennék, önálló független. Ell menni innen de ugy hogy mégis legyen valami belőlem, de valami nagy.

Barna ruhám iskolai ruhának lett kikiáltva. Karinthy

Január 12. Csütörtök.

Hát biz én hiába tanultam meg véres verejtékel a földrajzot, nem hívtak ki. Ellenben bejöt a tanfelügyelő. Érdekes nézni, hogy az a tanár mielőt az igazgató bejöt dühös hangon szamarazza tök-filkóza a gyerekeket meg: Hát te ostoba tökfilkó 4 est kapsz. Lodulj helyre! [Amint belép az igazgató a hang édeskéssé válik: „fiam"nak szólít mindenkit és „Ej fiacskám, nem nagyon tanultál ám. No ide nézz! Bizony kis fiam jobban kell tanulni" —s mosolyogva simogatja.]

Január 18. Szerda.

Na szó vasz! Megkért ma az Adler, hogy miután én már vaskos köteteket írtam, írjak Steinman Bodirol a vigyázócol is valamit. (Ti. én már írtam egy „Utazás Merkurba!" cimü Gizi által ki-nyomot könyvet egy „A sorsüldözött kapitány!" „Brontovn kapitány!" „Regék az őserdőből!" — „Történelmi versek!" hozzá egy rakás elkezdet történet „Szinmüvek gyüjteménye!" „Tüz és viz" stb. — mind igen ajánlható kötetek, aztán egy csomó külön versesmese.)

Na én írtam j6 hosszut. Legtrabálisabb részei.

... Mikor az asztal mellet áll Bájos majom pofát csinál No isz Bodi! Majd meglátod Kiporolyák a nadrágod ... stb.

Phü de tetszet nekik! Egész délelőt arról beszéltek. Most Sku-reknál van csak oda ne adja az marha a Holubnak!

Január r9. Csütörtők

Veszve vagyok!... Azaz majdnem az voltam. - Ma későn jöttem de a tanár még nem volt ben. A mint belépek feltűnt, hogy mindenki ijedten néz rám s amint a Steinman mellet elhaladok vigyorogva csak anynyit mondot: „Na!" Amint leülök Lali képéből kikelve jelenti, hogy ő nem tudja, hogy; de Steinmannálvan a vers és Svikkernek szándékozik odaadni. Egész paff voltam. 9 órakor nagy patát volt. A fiuk körém meg Steinm. köré bujtak és titkon sugdostak kérték Steinmant ne adja oda, engem is kértek, hogy én is kérjem őt. És semmi hajlandóságot nem mutattam, ők ugyancsak csoválták Skalpjokat s morogtak: „Itt még ma baj lesz itt kicsapnak valakit." Nagy volt a gyanú Holubra, hogy az adta oda. Egyszere felugrottam s elkiáltottam magam „Éljen a sajtószabadság! Éljen az exlex!" A többi kapot az alkalmon s orditozva kiabáltak: „Éljen az exlex!" - Na ozt eljött a kritikus óra. Svikker belépet. Először minden renden folyt; a fiuk feszülten vártak; én is féltem egy kicsit. Steinman kiment beadta a rosszakat a kezébe volt a vers. Odaadta. Svikker sas pillantást vetet rá, aztán kihivott és igy szolt: Miez? „Vers!" Feleltem nyugodtan. Erre ő borzaszton kiabAlni kezdet, azt mondta beszél az igazgatóval kicsapat bizton s midőn erre is mozdulatlan maradtam azt mondta ugy nézek ki mint egy rosszul sült kenguru. Én feltettem magamban a kérdést: Hogy nézhet az ki? S erre elnevettem magam. Ő is elnevette magát és igy a dolog el lett intézve. Miután hallottam, hogy Prém t. (a ki költő) is kihivta a Rákosi Viktort párbajra én is kihivtam őt. (t. i. Stein-mant.) Ő azonban azt mondta, hogy: „Milyen érdekes egy könyv ez!" - Vettem kartonpapirost és testeket csináltam.

Január 20. Péntek. Semmi, oh! Semmi!

Január 21. Szombat

Auzgeceichnet! Hétfő kedden nem lesz iskola földrajz is megmarad!

Január 22. Vasárnap

Délelőt Margithidnál délután Gellérthegyen voltunk, de nagyon nagy a sár. Tegnap gyönyörü idő volt, azelőt Pénteken iszonytató szél.

Január 23. Hétfő.

Hát ma nem menék. Különben sok minden történt. 1: Jozsi beteg lett doktorunk, Leo dr. megvizsgálta s persze kisütötte, hogy kanyarója lesz. Szamár! Ha nem jött volna orvos bizton nem lett volna. Az igaz, hogy nem olas valami a kanyaró, dasz hab ich auch mitgemacht, s igy tudhatom, hogy nem a legkellemesebb dolgok egyike. 2: Helén néni eljöve pompi ebédke vala. 3: Jozsit Bécsbe szándékozik vinni. 4 : Angi néninek [ ... ] gyereke lesz; [ ... ] Nem tom mét titkolják olyan nagyon azt előtünk? Mintha vólna abba valami.

Január 24. Kedd.

Na hát csakugyan lett kanyaroja Jozsefnek, bekanyaritotta a dac-ter Ló. össze vissza beszél lázába, temérdek orvosságot kapot. És - én s Miczinek 2 V. 3 hétig nem szabad iskolába menni. Szép! Már vörös cédulát is kiakasztottak ajtó elé. Egész nap itt volt tant Helén.

Január 25. Szerda.

Minden ugy volt ma mint tegnap. Egész délután ki voltunk én Miczi onkli Karli, v. Csarles vala itteng. Phü, undok toll. Na jó soká nem megyünk ins [... ] Hentan nem volt itt, Hejh [...] de jó volna. [ ... ]

Január 26. Csütertök.

Ma, jan. 26 án van a boldogult mama halálának év forduló napja. Itt űlök az iróba, papa, mint rendesen 4 fekete fátyollal bevont gyertyát köztük mama arczképét. (Szegény Józs de jajgat odabent)

Van elég alkalmam most vissza gondolni 5 év előttre, Január 26 ikára ... Bizony nagyon de nagyon szomorú nap volt ez; magam előtt látom. Tanultam egész délelőt. Na!

Január 27. Péntek.

Biz Isten még kisül, hogy a Józsinak inkább volt pestise mint frizlije (olv. kanyaró, mazen, rizli.) Herr von dr. Leo lőtt egy akkora bakot, hogy kitelel vele. Szovasz! És : aa vőrös cédulát nem vesszük le (?) természetesen (!) és maguk pedig (t. i. én, Miczi) 3 hétig nem mennek iskolába ha felgyógyul Jozsi ha nem. Eh de butaság! Oly soká nem foglak hát látni oh drága Svikker és Prém, Reif, Závodszky, tanár ur! Nem hallom Borbás stennori hangját, Reif: ugyi, hogy ugy van? — szép rácslizását. Oaoh! Isten veled ismert szép vörös iskolám nagy smuczig termek örökké narancs héjjal teli folyosok, te uszoda jég, Isten veletek...

...Szegény Leo doctor
Bakot lőttél megint
Így jár a ki fiut kezel
S lányra tekint.

— Ezt komponálta Elz a Lódoctorra. Igaz ugyan, hogy Lo doctorról inkább ellehet képzelni, hogy a sziámi király unokaöcscse, semhogy lányra nézzen, de hát ez már igy megy. Egész télen csak egyszer eset hó, már szinte forró, most Januárba a legmosoly-gobb tavasz uralg.

Január 28. Szombat.

E nap „semmi" napja ismét. Jozsi, nem beteg stb.

Január 29. Vasárnap.

Délelőtt rajzolék, délután elmenek az [?] nénihez, Régi ismerőshez. Nagyon messze vannak ugyan de érdemes elmenni hozzá-jok, nagyon kedves emberek.

Január 30. Hétfő.
Semmi sem történt.

Január 31. Kedd.

Nem sem. Semmi sem. Gizi azt mondja ne irjak mindennap

naplót. Talán.

1899. Február r sén. Szerda. 1899

Na hát mi is történt? Szabadok vagyunk, szabadok és függetlenek! Cerlin néni abba hagyott minket, mi végezzük az ügyeinket. De jó! Jövő héten torna szeret kapok illet. kapunk. De fád most! Szeretnék a jövőbe látni. Leirok egy pár jövöi napot, s ha ez csakugyan jön összehasonlitsam. Kezdjük el például:

1900. február 5-én. Ma Hofrichter tanár úrtol egy ragyogó 1 est kaptam. Mégis jobb itt a Zerge utcába. Az Ang tant kis gyereke nagyon hertzig. Elza ma olajba festet. Gizi már 45 frtot kap. Igaz! Tankó ma megdicsért mert szépen irtam.

19c6. Julius 3o án. Megtörtént. Letettem az éretségit. Trom-baduor azt morogta: jó, sikerült. Tehát sikerült. Ebbe a könyvbe már nincs hely az éretségi élményéhez s viszontagságokat, máshol. Az algebra hagyot csak cserbe. De kijavitottam Spiceva La a roe vousŕnte tanával. Jövel hát szép egyetem.

1912. Március 15-én. Itt vagy Hymen, megjövél! Tegnap volt a boldog esküvő. Most nincs itt Lili különben nem irnék. Agyő! Jé! Ha most megnézem az én kis régi buta naplómat, ni épp itt 1899 Február 1 én, mi van ide irva?...

1932. Deczember 12. Milyen boldog is ezeknél a gyermekeknél a karácsony, a kis Juczi most tanulta meg e szót „Kajábu!" Laczkó de örölsz. Lili kezd unalmas lenni. Folyton szememre hányja, hogy... ej de bolond! Tegnap kaptam kii hólnapi fizetésemet, 1500 frt. Kevés.

1934. Jan. 11. Budapest legünnepeltebb embere vagyok! Ah! Az egész világ ugrál körülöttem. Nem is értem mit bolondulnak oly nagyon a repülőgép után!

1936. Isten veleg Föld, Naplóm Isten veled! El kellet csatában esnem, végzetem ugy akarta... Ugy fáj sebem... nem tudok... E sorokat Karinthy Frigyes, az „Ihla!" feltalálója írta Várna mellet, végső óráiban.

Á.p.b.h.

Bonifacz Gábor                               Huttheust ezredes

tiszt

Vanák S (tábornok.)

Február 2 án Csütörtök.

Tegnapi bambaságim után ugy fáj a jamram, hogy nem bírom ki. Brrrr! A Helén néni ganze tag itt volt, Jozsi a »nagy beteg"!—felkelt. És mégsem szabad sullyba menni! Eh! Szamárság. Phü igaz ez a gaz szittyó, ez a Josi a tant Helénnel ki kedden haza megy, Bécsbe utazik.

Febrarró 3 ó, Péntekó.

Hü hogy a fene vagye al azt a csanya paczet. Thü teifel ma

zsemle azaz semmi volt. Halgass!

Február 7. Kedd.

Hát biz én ugrottam egy időt; de hát az nem baj. Mi is történte? Jaj én arra nem emlékezem. A Jozsi Bécsbe megy voltunk a vásár központi csarnokba sokat összevevénk. Ja hát ja! Tömbet ve-vén, és találkoztam (Ghöhö) Keilal, H midőn figyelmeztettem, hogy ne jöjjön hozzám aszondta ö nem fél a kanyargótól. Nagy örömemre kijelentette, hogy, egy tantárgyból se haladtunk. Ma a papa láttam raká ah! sok régi emléket; sok nehezen irt kötetet tűzbe dobot. Oda vagytok hát: a rabló becsülete, a barát rémtette, Sorsi, Szomoru élettörténet, Kemény Simon, az anglus, Brentown kapitány, kárbaveszet tanulmány, Bodi Miska, a tanulás törvényei, a pusztán, Vigécz? vigécz?, Vasárnapi vásár, és az

a rémsok össze vissza hányt vers, az a körülbelül 42 számú elkezdett s örökké kezdve maradt könyv!

Február 8. Szerda.

Végre irhatok egy kicsit geműtlich fuccs

Február I. Szombat

Na hallod kedves naplóm te is tehettél véna valami okosabbat mintsem elveszni. Bizony ugy volt. Szerdán a mikor „gemüt-lich"! akartam irni, jön a Zerline tante és én bedobtam egy ismeretlen ládába; ozt keserlek, kereslek! - de biz csak nem lettél meg. Ma végre gondoltam:

Egy életem egy halálom
A naplómat megtalálom!

És aki keres az talál. A ki a Miczi ládájába benéz az meglátja ott a naplopóját. És az H is veszi Miczi ládájába pedig ir egy levelet, hogy naplót lopni szigorúan tilos. Ugy bizony! De most fülelj ide. Hát sok minden történt de énnekem éppen semmi kedvem nincs az mind a füledbe rágni és még gondolkozni is. Hát inkább nem mondok zsemlit - semmit. Hanem miután azt átnézém naplómat vettem észre, hogy rettenetes buta ömlengések és gondolatok vannak benne a mit persze a hangulat hozott magával. Elhatároztam ha ezentul akármilyen hangulatom van ily butaságot nem fogok irni. Ráérek én arra nagyobb koromban is. Na! Holnapután hétfőn- is ...stb. Na jobb is az iskolába vannak galambjai az embernek; ujjé! Most a vacsorák és ebédek nagyszerüek mindég, csirke, sűlt füstolt hal, quárgel, ementháli, alma tejfölös turós csusza, párisi - satöbbi. Ez a szépirásom: nem igen lassan irom sőt ellenkezőleg.

Febr. 12. Vasárnap.

Itt ülök az iróba az asztalnál mindkét ajtó nyitva van, itt vannak Vladárék. A Gábor bácsijjuk most itt van s meséli nekem, hogy a kis fát még minden felé lehet hajlitani. Nem értem. Alighanem azt jelenti, hogy belőlem még minden lehet. De bizony nekem a mérnökséghez semmi hajlamom nincs én azt már érzem. Nem is lesz belőlem mérnők; de soha. A papáék főnöke, Gulden, ki nagyon híres volt, t meghalt. Győnyőrű temetése volt valami io.000 ember kisérte, Palavicsiny határőrgróf közbotrányra sárga nadrágban jőtt el. Na a Jozsi talán mégse megy Bécsbe, mert németül nem tud és ott olyant nem vesznek be. Régen nem irtam verset, most hát írok:

 

Holnap holnap lesz a nagy nap

Iskolába menék

Kezdödik a birodalma

A szép egyesnek és ...

Remélem, hogy az z es lesz

És pedig nem az „és ..."

E 3 farkú rémszörnyből

Vagy semmi vagy kevés

Svikker Brunó, te brummogó

Add ki a jussomat

Különben mert — engem uccse

Levágom nyakadat

Te pedig Prem te szörnyü rém

Szerezzél örömet

Csakis t es legyen könyvembe

S ne osszál négyeset

Te Reif tanár, ne légy szamár

Ugyan legyen eszed

Csuppa gonosz pisszigségből

Ne kérdezz nehezet.

Ki van még? Borbás, — igen!

Természettanitó

Vele biz én nem veszekszem

Habár 3 mas van — ó!

Haha! Závodszky lép elő

Bolondos nagypapa

Azt mondom potrohos öreg

Ne legyen szecunda

Utolsónak Otto tanár

A tornát tanitja

Szereti őt meg hát nem is

Az egész iskola.

Február 13. Hétfő.

Hogy a sárga meg a piros vinne el, látszik 13 adika van, pech-ches nap. Nagy reményekkel indultam az iskolába. A mint odaértem meg lepet a mély csend mely az ajtó körül honolt. Belépek... tátong minden az ürességtől. Nincs iskola. Épp jött ki a Pista szolga. Hát nincs sully? Ô: Iskola van de előadás nincs. Én: (Figymálva.) Régi viccz! Holnap se lesz? Ö: Egész héten talán nem lesz? Majd talán lesz, nem lesz! Én: Eh lesz-e vagy nem? Ö: Lesz is meg nem is. Én: Sza... (El.) Aztán mentünk Miczivel a Dévay tiszti orvoshoz ki bizonyitványokat adot. Nagyon soká kellet itt várni, délután fád vala nagyon.

Február 14. Kedd.

A mint az osztályba lépek rohannak persze felém: Megjött! Hol volt? Mint volt? Nagy nehezen mentem helyre... na most riktig aludni kell menni! a rajzaim bevette a nagypapus de azt mondá hogy ha csak ugy nem dolgozok, hogy a könyökömről a bőr lekopik, megbuktat... Ezentul csak akkor irok naplót ha valami érdekes történik.

Február 18. Szombat.

Jaj mi minden sok is történt? Az biztos, hogy én földrajzból feleltem hát ugy ahogy. Aztán? Helén néni Pesten van még, Jozsi nem megy Bécsbe. Tegnap Jozsinak egész délután láza volt, jeszkém miket beszélt össze vissza! Faure Félix a francia köztársasági elnök hirtelen meghalt, Bánffy lemondott.

(Február 19. Vasárnap)
(Február 20. Hétfő)

Február 21. Kedd

Na hát lett. T.i. az Angi tantnak gyereke egy kis fia. Születet Február i8 án, Szombat este; végre richtig let unokatestvérem. De szeretnék a keresztelőjére menni!

Haszté! A Soli felelt földrajzbol ugy szintén Félix, mindkettőre büszkén nézhetek; megbuktak szegények. Na már egy 1/2 éve, hogy a naplómat írom. Ugyancsak lassan megy. Helén néni ma itt volt, mamár megy Bécsbe, Jozsit sajnálja, hogy nem megy; jövő héten tornaszeret kapunk a kis szobába. A miniszterelnök Széll Kálmán a franczia köztársasági elnök Loibauet lesz.

Február 26. Szombat.

A Prém tanár irt egy „Vándormadár" czimü szinmüvet óriási siker mellett Kolozsvárott beadta. Annál rosszabb tanár. Az újságba nagy czikk volt és vicz róla.

Jaj de fád naplót írni!

Tegnap gyönyörü idők után egész nap megálapodás nélkül ugy szakadt a hó, hogy az utczákon rőfnyire ált. A nagy fehérségtől semmit se látni. Ma a C.o fok alatt Io fok volt, az ujjam megfagyott, dörgöltem hóval. Irok egy hosszú kompozicziós verset:

AZ ALFÖLDRŐL

Magyarország Szaharája
Hogyha illik e név rája
Nincs sakál és tigris rajta
Hanem a nap; az süt rája
Az idegen, hogyha nézi
Ajkát gúnnyal felbiggyeszti
„Ez hát a ti Alföldetek?
Melyről oly sokat beszéltek?
Bíz én ezen mást nem látok
Csak unalmas pusztaságot!
Kinek mije. Nézd a Sváíczit!
Hogy imádja Alpeseit
Nézd a fekete arabot

Kinek Isten mást nem adott

Csak lovat s két erős karját!

S, hogy imádja Szaharáját!

Tengerészt ki hajon élve

Ezer veszélynek kitéve

Inkább meghall vészbe bajba

De a tengert el nem hagyja!

Veszély az Alföldön is van

O nagyon is sok is van ottan

Ki olcsón akar meghalni

Oda is ell lehet menni

Van ott egy jókora mocsár

Sok jó ember pihen ott már

Kik egy mocsár kémő szolgát

Fölöslegesnek gondolták

Mert a mocsár nagyon hamis

Megcsalt nagy tudósokat is

Mert ha nézitek a lápot

Föves földnek gondolnátok

Fü és bürü rajta támad

De te rá ne tedd a lábad

Mert ha rálépsz mindjárt elnyel

S eltünsz mint már elég ember!

* *

*

Bórus setét éjjel — nézzed! Tánczolnak büvös lidérczek Szegény vándor oda siet Messzeb mennek a lidérczek Mély kietlen tó fogadja Ember többé azt nem látja Van éllet ám a sár alatt Ki alá kerül, ott mulat Nem tudnak ám kivergődni Lidérczek dolga lehuzni A balgatag sárra lépőt:

S roppant mélységre viszik öt
Setét éjjel mint szerenád

Hajlong lassan a sürü nád
Akkor jönnek a holttestek
Hanem már mostan lidérczek
Lehuzva az odalépőt

S roppant mélységre viszi őtt .. .

                        (Önkomponáczio.)

(Február 27. Vasárnap)
(Február [...] Hétfő)

Február 28. Kedd.

Hát vaz isz? Gizi 17 éves születésnapja, csináltak neki „születésnapi lákát!" ... amolyant... Tegnap feleltem magyarbol — áááh! És hittanvallásból de hát — áááh! Ebédhez finomkák. De fád ez theme! És most nem jut eszembe mit akartam irni, pedig valami óriási dolgot voltam mondandó. Ma délután fel-gyult a padlás egész elsötétült a nap a teméntelen füstől, de még csak tűzoltók se jöttek csak egy rongyos kéményseprű.

(1899. Márczius 1 én. 1899)

Márczius 2 án. Csütörtök.

A Gizi születésnapján délután egy remek torta jött e felirással: „Éljen Gizy!" (?) Találgattuk ki küldte? Mikor a papa hazajött, sült ki, hogy ö küldte. Vacsora diszes és hosszú, boros és koccint-tos volt. Csak eggyet nem értek. Miért kapot éppen Gizy olyan szép tortát; meg diszvacsorát? Mig midőn Elza vagy Etha születésnapja volt, semmit se kaptak. Tán azért mert Gizi keres? Na ez furcsa lenne! Gizi a leggorombáb pisszigebb, és azért mert 9 esztendei drága tanítás után rongyos 20 frtot, keres ... e miat a pénz miat ő neki szebben tartanák meg születésnapját? Ne hidd kedves naplom, hogy belőlem a sááárga irigység beszél igy, de belátás. Na hát mi volt? Én feleltem istenden magyarbol — jól.

Hittanból is fogog holnap felelni. A tant Angi gyergőce mint hallom nagyon herczig, már szeretném látni. Na hát liebstes Naplopo, most ezentul zárt ládába lesszesz, Miczivel zárt ládájával cseréltem. Jaj csak már lennének tornaszereim!

Most olvasám Vernétől „Dél Csillaga" czimü igen érdekes müvet.

Márczius s én. Vasárnap.

Pfui teifel de rosz toll, nem lehet írni. Különben mit is írjak? Feleltem hittanból — jól. gr. Zichy hazajött ázsiábol. Földrajzba már Canadánál tartunk, számtanba már a % okat bizgatja Reifli „prorhozsent" esen rácslizva. Természetbe a tekenősnél, rajzba

14 iknél — és oh boldogság! én már mindent megrajzoltam. Prém nagy henczegve: „legujjabb szinművemet a »Vándormadarat«

15 krért adom"-ozik. Prém hires író és szerkesztő, undok tanár. Na megyek ebédelni. Husvétra én s Józsi megyünk Bécsbe, o de jó! Mégis csak:

Itt van a jó élet már én csak ide vágyom

Csak egy császárváros, egy Bécs van a világon.

Vége!

Márczius 7. Kedd.

Na a szörny goromba Mari sején elmegy, oh! boldogság! Undok ő mert Vasárnap délután Annusnéninél voltunk, nagyon gemutlich guszti család egy nagyon kellemes délután volt. Phü aludni kell menni. Igaz! stalázst s hintarudat kaptunk.

Márczius 8. Szerda.

Fizettem tandijat; sajnos. Na ez kellemes délelőtt volt. Számtanból feleltem, helyremenetelemkor igy szólt Reif: „Felelete jó; ugy látszik ön érti a müveleteket, irásbelijén is látszik, hogy jól dolgozik!" — Ragyogó es tehát. Ez már kellemes. Prém „Vándormadarát" megvettem, rettentő butaság, és az Imre meg Ka-

41

ticza olyan rém közönségesen sok hányatás után — összeházasodnak. Jaj holnapra sok a tanulni valom, azt se tudom miképen végzem el. Nem tom valami motoszkál az eszembe a mit le szeretnék irni, és nem jutt eszembe. A Bttó Nttó Ta számitásnál tartunk. Agyő, várj valami érdekesre.

Márczius 11. Szombat.

Várj de mire? A fejem ugy fáj, hogy ki se birom. Tennap mér-tanbol ugy a, hogy feleltem. Nagypapa azt mondá majd megnézi rajzaimat tán mégegyszer felelek.

(Márczius 12. Vasárnap)

Márczius 13. Hetfő.

... 13 ika... Mi minden volt is?

Márczius 15. Szerda.

A magyar sajt[ó] szabadság kihirdetésének napja. Gyönyörű idő van. Nálunk van valami ünnepély féle de én nem mentem. Tegnap egész nap fájt a fogam, tegnap a Gellérthegyen voltunk a Citadellát rombolják már, holnap tán hozzák a hintát. Voltam az Angi néninél, a gyereke beteg, szegény olyan herczig piczi a kacsója olyan mint egy dió a feje mint egy nagyobbszerü alma. Az Angi tant meg mindég siratja. De (Pacz) hát lehet e az a gyerek egészséges ha abba a szobába 24° meleg van, a dajkáját mindig szidják; Angi néni annyit birizgálja. A gyerekek tegnap, illetőleg ma, bálba voltak, gyönyörü rozsaszin selyem ruhába; reggel 6 órakor jöttek haza, azt mondják egy perczig se ültek folyton tánczoltak! Eja de kapósak! Hát már akkor miért nem viszik el őket? Már igazán szeretném; mert itt rakásra vénülnek; Elz már 20 adikba van, eta 18 ikba. Csak mennének már Mari szörny goromba.

Szegény Karinthy Frigyes
Rosz dolga van neki

Kihivják őtet — tegnap

Teknősből felelni.

Habár a leczkét tudtam

A teknőst? de nem! mást!

Miota azt kérdezte

Utálom én Borbást

A Zolival beszélék

Hogy hallám mondani:

Lugosy hát nem tudja

— Mondja meg — Karinthy

(Jeszus má... ezt morogtam

S rémülten felkelék.)

No haljuk már Karinthy

Mondja el a leczkét?

„Én? ... Engem? Teknős... béka

(Ö türelmesen vár.)

Hiába sugott Félix

Nem tudtam szólni már

Ekkor vettem csak észre

Mit tettem én szamár

Igaz! a tegnős helyett

Gyikot tanultam már

— De boldogságtalanom

Nem tartott már soká — —

Mert kihivtak magyarból és azt tudtam.

Márczius 18. Szombat.

Igaz az valami bornyasztó, hogy a mikor az embertől földrajból mindég Kelet Afrikát kérdezik a mit nem tud. Persze egy satnya 3/4 repül osztán. Ez ...! 3 fogamat akarják plombirozni. Ovéh! Jaj anyi minden történt kin voltunk valahol a, hogy is hijják? És én most nem irok semmit mert nincs kedvem. De nem ám. Ugy van nem. Biztosan nem. Juj lecsapom naplom ládámba mert a butaságok kezdnek rémitőek lenni. Ákos szolgája mélyen tisztelt uram valami nagyon érdekeset felejtettem el leirni. El birod ezt olvasni?

Márczius 20. Hétfő.

Hát elkezdjek irni? Hiszen igenesen fád van. Tehátlan ez az? Na persze...! Hittanból 2 esem lesz. Természetből javitottam. Kilátás a bizonyitványra:

   Gondolom Ide ha meg-
lesz irom
milyen igazán?             Bár ilyen
lenne:

Magyar     2                  2                         I

Német       3                  3                         I

Földrajz    3                  3                         I

Rajz          3                  3                         I

Természet 2                  2                         I

Hittan       2                  2

                                     véletlen!I

Rondairás 3/4               3                         I

Torna        3                  3                         I

Számtan    2                  3                         I

 

[Az első két rovat között keresztben irva :1 Hát biz kiváncsi vagyok milyen lesz? Remélem jobb min remélem!

Olvastam: Gyurkovits fiuk, Herczeg Ferencztől roppant herczig nevetséges és érdekes és „igen gyönyörü" história.

Márczius 22. Szerda.

Igenesen dühös vagyok mert fogiczám plombirozzák. Pénteken — bizonyitván. Ah! Ma Prémbele nem tanitott, irt. Juhé! Szombaton Orfeumba megyünk. Juhé! Cerline tantuska itt vala tennap s a nevetséges jámbor és szent vegetárijánus Bholte Tivadar ur ki Etába szerelmes. A feje mindig oldalra van hajtva. Ma Khádi néni itt volt. Juj de unalmas. Irok olyan hosszú verset, hogy 3 hétre elég lesz.

 

Setéten nézet ő reá

Börtönének fala

Vas lánczok közt merev kezén

Csatából seb vala.

Setét nyirkos börtönében

A vesztő helyre vár

Az elitélt életének

Nincsen irgalom már.

A szabadság zsarnokai

Ők itélték el őt

Tömlöczbe zárták mint tolvajt

Mint hitvány pártütőt

Hazáját nemzetét védé

A midőn elfogák

Vaslánczot vertek kezire

S a tömlöcbe dobók.

Mint ketrecbe zárt oroszlán

Dühösen orditott

A szabadság szent fiára

Senki sem halgatott

Haraggal rázta lánczait

Ők azt sem hallották

O nagy Isten könyörülj meg

Nyissatok ki kutyák.

Hasztalan szólt mert elnyelé

A börtönnek fala

S a börtön nyirkos életében

A szegény rab.

Már Io évig vala.

* *

*

Tiz nagy szomorú hosszú év

A börtön évei

Nem könnyezet kiszáradtak

Sokat sírt szemei.

 

S míg végre megjött az idő

És őtet kivivék

A bakon hejh a vérpadon

Az ő fejét vevék

Az ő fejét a szent fejet

Alig, hogy levágák
Kimászott vigan belőle

3 óriási — sváb.

(Önkomponáció)

Igen kedves Naplom a végedre jutottam, oda. A te időd átlag szomorú és nagyon unalmas volt. A bizonyitványom rossz volt, a karácsony rosszabb volt mint mult évbe, te iszonyú piszkos valál én nem nagyon szerettem beléd írni azért végső lapjaidat kivágtam mert a türelmem elfogyott már. Unalmas is voltál majdnem minden nap azt írtam, jaj de unom ezt az időt, te beléd irtam először e szót: Jaj de fád naplót írni. Az iskolai kalandok-rol beléd keveset írtam a te korszakodba nem volt. Terjedtél: November 26 ától Márczius 22 öig. Isten veled te se kerülsz jó soká napfényre! Adjő! Élj boldogul! Ugy.

NAPLÓM

1899-1900

Lavigage Motto :

Ime naplóm beléd kezdek

Remélem, hogy sohse vesztek

S, hogyha elég tentát esztek

Talán érdekesek lesztek.

Előszó!

Ime kedves Napló! Halgass ide. Én most beléd kezdek, remélvén, hogy majd sok érdekességgel tracktálsz. Én most igen jól (?) érezvén magam itt ülök N. Maroson a belső szobába. Nem igaz ugyan, hogy most kezdek beléd mert most 1899. Augusztus 25 van N. Maroson. A Napló No 3 lesz keresd a lapot fel.

Karinthy s.k.i

SECESSIÓS VICCEK

1. Milyen erdő az őserdő?

—          Az őserdő oly erdő hova az ember keze még nem tette be a lábát -

2.Négy lába van 2 füle van, olyat ugrik mint az eifeltorony, mi az?

— Döglött macska, négy lába van két füle van olyat ugrik mint az eifeltorony. T. i. az eifel torony nem ugrik.

3.Reggel esznek vele, délben rágyujtanak, este belefekszenek: mi az?

—          Kanál, szivar, ágy.

4. Hány kabátja van egy rendes embernek?

—          Egy szalonkabátja, egy smokingja, egy frakkja, egy őszika-bátja egy téli kabátja és egy vagy két unokabátja.

5. Most tudták csak meg a hires Kubelik Ján hegedümüvész nem is férfi.

—          Ugyan! Lehetetlen!

—          Hát persze mert „ján" (lány).

6. Mi különbség van Podmaniczky és Krüger között?

—          Podmaniczky egy öreg úr, és Krüger egy öreg búr.

7. Mi különbség van Blaha Lujza és Kubelik között?

—          Blaha Lujza a nemzet csalogánya és Kubelik a nemzet cse-legénye. (csehleg.)

8.Mi lesz egy nevelőnőből ha Afrikába megy a búrok közé? — Búrbonne.

9.Müforditások:

Redingott — — beszélj az Istenbe,

poroszló — — pruszise pferd.

Sir az én lakásom — — esz weint mein Wohnung.

10. (Furcsa ha a német tanár magyaráz vagy ha valaki Né-

metre magyarositja a nevét.)

11. Úr (az angol-búr háborura czélozva) : Milyen párti kisasszony? Kisasszony : Nekem ugyan nincs hozományom, de azért jó párti vagyok.

12. Ver var der erste Dichter?

— Nebel.

— Viszó?

Nun der erste vorte sint in's Biblia „dichter Nebel sasz auf

die Erde."

13. Mikor egybevágó két hadnagy?

Mikor párbajoznak.

Mig a szilvát aszalóm itt
Megevétek a szalámit.

Nem megyek haza másképen
Mig nem váglak Tamás képen.

A[ ...lakról leszál itt ott Áron
S adja portékáit leszállitott áron.

Hogy fogna két oroszlánt?

Hát, hogy?

Nagyon egyszerü! Fog hármat és egyet elereszt belőle. Na

hallja! (Szünet. Azt hiszik ez az egész vicz.)

Hát négyet, hogy fog?

Maga szerint fogok ötöt és egyet eleresztek.

Dehogy is! Fog 4 et és egyet se ereszt el!

(Látja kis mutuja!)

 

 

 

 

KARINTHY FRIGYES

1899                          NAPLÓM.                          1899

September 13-án. Szerdán.

Uj év, uj napló, uj eszmék, uj élet... kíváncsi vagyok, hogyan lesz — miképen lesz tele ez a napló? Mi lesz a vége mi mindent irok bele? Lesznek e jó napjaim; lesz e sok mulatságos epizód ki tudja? Haladok haladok az élet utam tovább háborítatlanúl az égből sujt a villám néha, vagy ritkán egyenes kellemes utra érek. Még nem álta el nagyobb kő éltem utját de meglehet, hogy később a homályba borúlt jövőben hatalmas szirtbe ütközöm; ezért most erőt kell gyüjtenem erőt a csapások, az élet viharán keresztülhozódó ezernyi villám ellen; erőt a földi pálya elviselésére... Ezért előre! S bár néha szeretnem is elvetni magamtól éltemet — nem előre... tovább! tovább... No — — — — ábránduljunk ki. Előtérbe tolakodik a prózaiság a realizmus az a... az a furcsa a mi mindig azt kiáltja az ember fülibe, hogy: Mit ábrándozol? Abbol semmi hasznod nincs. Inkább dolgozzál s tégy valami practicusat. Szegény realizmus! Hogy dühösködnek rá, pedig igaza van. Igaza? No — nem teljesen. Hanem ugy kell felosztani a dolgot maradjon egy rész a szellemek világának is mert olyan bolond az embernek a szive... néha könnyekre fakad a keserüségtől és mégis ugy szeret ahhoz a keserűséghez visszatérni; olyan jó az az édes szomorúság. Ej mit! Ledobok minden bolondságot magamról; inkább megyek tanúlni; pá mert viszik már a lámpát. Majd holnap a mai iskolai [epizódokat] leirom mind. Hanem akkor alászolgája a, hogy Ágotha tanár úr megkívánja, hogy mondjuk.

September 17. Vasárnap.

Legalább a Gisy azt mondja, hogy 17 van. Legyen! ... Szerda óta nem irván ma akarom kipótolni a négy nap alatt történteket. Hát az időt töbnyire az iskola tölti ki. Már sok mindent főlkap-

51

tunk; a történelmet [örömömre, áthuzva, helyette:] mérgemre (1900 Martius) Kőrősy a hires utazó tanitja / [nagyon jó ember áthuzva, helyette:] utálatos (1900 Martius.) Hát még az aranyos Theisz a francziájával igaz ugyan, hogy sokat ad föl. Mintha hallanám: Bon jour! Lotr! Aszévu! Feleljenek! Premier parthi! La classe! Zsö vua le porthplüme dan la classe U e la sesze? Aszévu! monsziő Deborrh! Pehány tanár ur a fizikábol! A galád sokat ad fel és szigornyás, akár csak Ágotha festőmüvész a szabadkézi lelkiismeret professzora. Még nincs rendes tanrend. Igaz, tegnap este illetőleg éjjel hazajött a papa meg az Elza kik a Balatoni körutazáson természetesen nagyszerüen mulattak, voltak Szigligeten, Keszthelyen, Somlyon, Füreden, Siófokon, Almádin, Hévvizen stb. érdekes helyeken. Elza csak egy roppant viharrol beszél mely utolérte őket. Ma reggel Marosra mentek, hogy Miczivel és Etával a hazajövést elvégezzék. Agyő!

5 anzichtom van.

September 20. Szerdán.

Jaj ugy haragszom mindent elfelejtek a mit írni akarok! Pedig most az iskolában nagyon érdekes ám! Most 2 napja nem voltak itt a zsidók persze mint rendesen jól mulatánk. A Theisz dühös volt ugyan, hogy nem nagyon jól tudták a francziát és azt mondta a zsidók sokkal többet érnek; azok tanulnak és a pénz és tudomány is az ő kezükben lesz nemsokára. Most a számoknál tartunk; onn dő catr szein stb.

Az [aranyos áthuzva, helyette:] nem igaz. (1900. Február 7.-én) Kőrösy mindig mesélt. Mindig kérdezi: „Hová utazzunk?" És a fiuk felelnek rá: Egyiptomba, Nápolyba, Párisba. Multkor nagyonérdekesen mesélt a pyramisokrol meg mumiák-ról. A phisicát ámbár rém unalmas, mindig tudom. Holnap lesz a szigoru Agotha órája. Már összevettem a sok mindenféle haszontalan sok rajzszert Medveinél. Van már állandó tanrendünk. Multkor számtant a fiatal alig 22 éves Bodrog helyettesi-tett! (Jaj de sötét van!) Ma hazajöttek N. Marosról a kisztnik; a gyerekek is. Most csak én meg Józsi járunk iskolába. Hej, még

52


jó sokáig kell járni; ugy bizony míg rendes állásom lesz. Csak előre — tanulni. Vettem Jules Theisz franczia nyelvtant. Ma még történelmet fogok holnapra tanulni. A Prém még felületesebb mint mult évbe. Incze nem jár hozzánk. A Plachttal félig meddig hüvösebb viszonyba vagyunk mint máskor. Na este bővebb!

Ma szept 20-án (1899) fogadást teszek 1. hogy jövő év Szeptember 20 ig (1900.) nem nézek egy pillantással se a 3 kötet teleirt naplómba 2. hogy jövő év September 2oáig iszonuan fogok tanúlni.

Borzasztó árviz van a dunapart mindenütt vizbe a legtöbb falunak csak a tornya hegye látszik ki a vizből.

September 26. Kedd.

Jesszika legelső imája! Sept. 20 óta nem írtam! Pedig milyen érdekes dolgok történnek most a sulyba. Mindig gondolom, hogy azért leirom a naplómba is; oszteg nem irhatora. Mi [van] : Most 2 napig megin nincsenek itt a zsidók; Kőrösyé megin 4 óra; sok mesélés stb. Még semmiből sem feleltem calculusra. Én nem.

(Itt fogok egy franczia vers egy koczkás leírni melyből egy

szót se értek. Ha már érteni fogom írjam alá magyarúl; a dátum-

mal egygyütt :

„La mer m'attend je veux partir demain

a tenger hí, én akarok menni holnap!

Soeur, laisse moi j'ai vingt ans je suis homme

Testvér[ ... ] enyém és 20 éves vagyok férfi

Je suis Breton et je suis gentilhomme

én Bretganei vagyok és gentlemen.

Sur l'Océan je ferai mon chemin

A tengeren csinálom utamat.

— Mais si tu pars, mon frčre. Que ferai je sur terre?

De ha te mész fivérem, ki gondozza a földet.

Toute ma vie ŕ moi, Tu sais bien que toi!

Az én egész életem Te tudod jól a tied!

Ah! ne va pas loin de notre berceau,

Ah! ne menj messze a mi bőlcsőnktől!

Reste avec moi ta soeur et ta compagne!

Maradj nálam a te nővérednél és a te bagágeodnál

Mon frčre on vit heureux dans la montagne

Fivérem élnek boldogan a szülőföldön.

Et puis de la Bretagne, Le soleil est si beau!

Különösen ban Bretagné A nap oly szépen süt.

(Jules Theisz „Francia nyelv elemi tanfolyama". Második ki-

adás 95. lap. Itten legyen irva röviden:

Ez egy nagy butaság. Először : Nincs itten hely, másodszor :

Nem lehet elolvasni. Harmadszor: nem érdemes stb. stb.

Irom én (Karinthy Frigyes.)

1906 Octóber 15-én.)

Ma gyönyörű 5 frtos cirklit kaptam antiquarice de - - - Kő-rösynek valami baja van velem. Jaj az az utálatos! Ma milyen izét csinált. Egy kicsit megvakartam a fületövemet; erre ő azt mondta, hogy ugy vakaródzok mint egy orangutang és több olyanokat amiket egy harmadik reálistának nem szoktak mondani. Nem tudom mért, de nincs olyan természetem mint némelynek; hogy az olyasmit fel sem veszik. Egész tizpercbe sirtam, ugy el voltam keseredve és olyan mindenfélét összegondoltam, hogy szinte nevetek most magamon. De nem tudom mért voltam ugy elkeseredve; és dühös voltam meg szégyeltem is magam, a fiuk ugyan vígasztaltak de én azt se tudtam mit csináljak. A másik órán Kőrösy volt megin és ostoba vicceket csinált nekem, iparkodván megnevettetni; de bizony én nem birtam volna nevetni még ha nem tudom mit csináltak volna velem. Aztán fól-szólitottés kérdezett de a Vezuv hegy helyet azt mondtam: Vénus hegy. Aztán kérdezte, hogy mit szeretek legjobban csinálni? Én nem feleltem de a fiúk elkezdtek kiabálni: verset szeret irni! verset szeret írni! Nem igaz - tiltakoztam. „De igen - mondták a fiuk - nagyon szépen tud verset irni." Az nem szégyen - szólt azaz utálatos Kőrősy - én is irtam sokat diák koromba. Hozzon csak el Karinthy egy olyan verset, majd elolvasom! - (Csak azt lesse!) De igazán ezt nem hittem volna Kőrősyről. Holnap megint két órája lesz; azért mégis örülök mert nagyon szépen mesél Pompejiről, Egiptomról, Rómáról, Nápolyról.

Netti néninek kis jánya született:

September 29. Péntek.

ez volt az oka! (1901)

Ugy kezdem észrevenni, hogy minél mélyebbre megyünk az iskolaévbe annál unalmasabb. Igen bizony kezd unalmas lenni, most a mikor már a rendes kerékvágásban vagyunk meg csztán meg is van minden. A phisica se olyan érdekes mint hittem. Mikor Pehány ő bájos póf... jávai belép már...

1899. Octóber 1. Vasárnap. 1899.

Octóber 2-án. Hétfő.

Miután bevágtam keservesen a történelmet, francziát és phisicát elhatároztam, hogy neki állok a naplómnak. Most ugyanis nem sok naplózgatni való időm van; jól le van az én délutánom foglalva; söt még akkor se nagyon jutnék hozzá ha a délután pár órával hosszabb lenne. Hittan, szabadkézi, mértani hosszú phi-zicai leczkék az erő hatásairól, franczia gyakorlatok; zúg tőle a fejem. A Rifkele meg iszonyú hosszú számtani leczkéket ad föl; kamatszámítás; összetett hármas szabály. Nem rémit már Svik-ker nincs földrajz többé ... se természetrajz. Szép mesterség az a franczia; de nehéz. Már a honapokat (le mois) számokat (ön dö troa sat.) sezonokat stb. jól értem ám.

Az iskolában sehogyse vagyunk. Még semmiből se felelék. Ma beakartam adni rajzaimat de a nagypapa azt mondta tisztit-sam ki és jövő órán hozzam el. Ma iszony veszekedés után elment a Mári ki majdnem 2 évig volt nálunk. Most Mitzi gazdasszonykodik. Most csak én meg Jozsi járunk iskolába. Elza meg a festődébe. Agyő!

Octóber 5.-én csütörtök.

Most este vagyon, tegnap nem volt; holnap nem lesz iskola.

Máskép nem volna időm irni. Bizony nem is hittem volna, hogy- itt harmadikba annyi dolog lesz. Az Elsa itt ásitozik; a papa Tsoka regényeit olvassa, három napja nincs cselédünk. Itthon nem sok ujság van. Szeretném a naplómat én is Mitzi módjára titkos betűkkel irni; de az nem sokat ér. Az sulyba most elég jól érzem magam, Kőrősyvel olyan érdekesen vagyunk: én már egész a szemtelenségei óta egy szót se kérdeztem tőle (mert óra után illetőleg magyarázat után mindenki kérdezget Kőrösytől) ő is óvakodik hozzám egy szót is szólni. Szeretnék valami érdekes jelenetet előidézni. Ma a rajzomat elég jól elkészítettem szép kifestet stilizált borostyánleveleket rajzolunk. Ágotha roppant szigorú, az ismétlők szerint különösen az osztályzásba. Theisz-nél még mindig magyarúl kiírva tanuljuk a francziát; szeretnék már az eredetire visszatérni. Már jó sokat tudok. Ha azt kérdezik tőlem, hogy „koman szö diviz la zsur?" azt felelem rá hogy le zsur szö diviz a plüzjör parti ki szo: maté, midi, lapre midi, le szuár, la nüi, é minüi. vagy Frederic répété la zsúr et la szmen P' „Le zsúr et la szmen ki szó: diwans, lööndi, mardi, merkrödi, zsődi, vandrödi, szamdi. és : lé dúz [ ... ] d'lane szon zsavje, fevrj stb. meg le katr szezón, lé promje" [... ] stb.

„Et qůi est cet homme?
Et qui est cette femme?

Most borzasztó sok pénzem van: 6 krajczár o. é.

A külvilágról nem sokat tudok. Pedig a politica most érdekes. Na nem jut eszembe a mit még irni akartam, tehátlan megyek. No még egy verset :

Nem hittem volna II odikba

Midőn csak Svikker rémitet

Hogy itt e dicső harmadikba

Fogunk tenni sok nehezet.

Nem hittem volna, hogy hát milyen

Rém nehéz az a phisica

De még azt sem, hogy hát ilyen

Szigorú az az Ágotha
És most midőn fejem rágva
Történetet magolászok
A mult évi földrajzórákra
Bús irigységgel gondolok.
Szolgáje!

October 9.-én. Hétfő.

Nincs időm semmi naplót irni. Tegnap itt voltak Annikásy meg

Gizi collégája Kem. A papa gyárába rém dolgok lehet mert

Octóber 14. Szombat.

 

Este van este van a hold sem világít

Kezdi elrejteni a sárga pofáit 

... Mit irjak? Ha kiirhatnám azt ami a szivemen fekszik! Hejhaj még ez az érzéketlen napló is tentás könnyeket hullatna azoktol. Hát inkább le se irom. Egyáltalán ugy gondolom, hogy a férfiaknak (semmi gáncsolódás!) nem muszáj mindent leirni vagy elmesélni, az csak a nőknek való a kik nem tudnak valamit magokban tartani s könnyebb a lelkinek ha kibeszéli. Különben a mi a férfiasságot illeti ... eh ne beszéljünk róla.

A hires Mari visszajött megint nálunk szolgál. Almádon nagy szerencsétlenség történt. A derék ujságiró tengerészkapitány Kompolthy, ki papáékat olyan szivesen fogadta; egy égő villába rohant, hogy egy zsellér gyermekét kimentse; az égő padlás rászakadt s most haldoklik... A szegény Kompolthy bácsi! Olyan jó ember volt mindenkire gondolt.

Octobr. z5. Vasárnap

Unalmas rémül. Ma egész délelőtt mentünk Fenyvessihez, Friclihez Anginénihez stb. Aztán utközben találkoztunk egy olyan emberrel a kinek két órszága van. Hát bizony a mi derék öreg király bácsink a jó Ferencz József hajtatott arra.

Ziszlerék egyszer itt voltak.

A Kompolthy hystorio [ ... ] csak a fele igaz:

Octobre vingt. (20.)

Fűtöt szoba; sötét esték — itt a tél!

Ismét ott ülöm a kialvófelben levő zsarátnok mellet, kellemes meleg; fényes parkett...

... csak amugy köttlességből irom e naplót, hogy hát az is legyen ... Mert bizony nem vagyok már olyan mint régebben, hogy mindennap csakk arra gondoltam, hogy mit fogok a naplómba irni, ha valami történt mindjárt arra gondoltam: hogy fogom ezt leirni! — hát azért most a naplóm nem érdekes mert sok szép kis epizódot elhalgatok; még annak is miatta, hogy habár naplóm el is van dugva; de mégse olyan helyre hol meg nem találhatnának. Azok a száraz hírek melyek olyanok mint az ujság laconicus táviratai csak a kövér magtól kicsépelt szalmája az én érdekes történetemnek.

Pehány érdekes experimentumokat csinál a centrifugál és centripetál erő bebizonyítására. Feleltem történelemből — na-

gyon jól de egy szé miatt — a mit nem akarok leirni — si —
Kö — — eh! hagyjuk. A Zergeisták az aradi vértanuk ünnepén henczegtek és tüntettek mert nem tettek ki lobogót; a jó öreg Felssmann bácsi csittitotta őket. Hejh ha még odajárnék! Én is tüntettem volna. Szabad kézi rajzaim jók. Ma sokat dolgoztam. Theisz ma borzasztó tűzzel simpfelte az összes nyelvek rosz és következetlen logikájú ortográfiáját, és ezenkivül franczia „exercices" eket adottfell. Závodszky öregünk még potrohosabb még mulatságosabb és még sipitóbb és dühöngőbb hangja van mint tavaly. A kamatnál tartunk számtanban és Prém urat áldom. Agyő világ! Bonszuár!

Most nagy szenzáció a 6o éves Jókay Mór 2 ik házassága Nagy Bellával.

 

Octóber 25. Szerda.

Itt előttem az előkészitett könyvcsomó! Gisy gyorsirásozik Miczi naplózik, összes ajtó nyitva; Elza odabent magolja az olaszt. Én a phisicát melyből felelni rémül szeretnék már meg-tanúltam. Prém kezd megint gyerekeskedni. Hejh most sok mondani valóm van; de addig semmit se mondok mig egy kis bezárós faszekrényt nem csináltam magamnak, melybe elzárhatom e piszkos barna köteteket.

 

Oh mit irjak? Máskor mindig

Csupán arra gondolok

Hogy ha naplóm előveszem
Micsodamindent irok.

És ha aztán ez a hirhedt

Naplókönyv jut kezembe (? ? ?)

Egy sort irok... nagyot nézek

Semmi sem jut eszembe...

Octóber 29. Vasárnap.

Oh majd este! — — (Mert itt egy úr!) — A lámpa ég a jó uzsonnát várom, itt a papa ismerőse. Most olyan ép mint mult évbe, a ka-rácsont várjuk a Helén néni nem akar jönni de azért bizton mégis jön, a bizonyítványom nem tudom milyen lesz stb. A Gizy most Miczivel válmdrik pardon bárzudrik. Adé! Hej haj de kár hogy meg igértem, hogy jövő évig nem nézek a naplomba, mert most szeretnék tudni belőle valamit. De hát a férfi igérete szent és sérthetetlen. A párbeszéd a következő: Elfiz (zongorázik) Gisy: Rém fád ember. Elsa: Sokkal elegánsabb mint a Vladár ház. Eta: De azér jómoduak ugye? Gisy: Ja mer fiakkeres. Elsa: A kinek 5 fiakkere van. Gisy : Nem is kocsis. Elsa : Nem az a Lichtenscinek, .. stb. Elsa: Ojjé valami 6 szoba Gisy: Milyen bolt? Olyan kis budi? Eta: Ah olyan izé!

1899. November 1-én. Szerda. 1899

November 2.-án. Csütörtök.

(Halottak napja)

Na ebben a hónapban, ugy mondja Falk, elpusztúl a föld. Ki-váncsi vagyok rá. Csak addig Rifkele ne adjon secundát. Akkor má nem bánom; pedig ugyis tudom, hogy még akkor is a mikor már szétrepül a föld is fog kiabálni „Maaajd thanithatom onök-het!"! Csak tanitson. A mi azt illeti most csak világi hirek vannak. Az angoloknak roppant háborúok vannak a búr hollandusokkal; de hála Istennek azokat a kápzsi telhetetlen angolokat ugy látszik elfogják verni, már sok helyen vissza verték őket. Ugy kell nekik mért nem hagyják bélibe a nyugodt államokat. t

5o év ota ez az első vereségük az Afrikai általuk elnyomott államok részéről. Az angol vezér az ügyetlen Vhite, a búr valami Joubort vagy mi az fene. Csak győzzenek! Éljenek a búrok! Abczúg Anglia. A közös hadseregnél nagy tüntetések vannak a „hier" miatt. Okát máskor mondom el. Se ma se tegnap nem volt suly.

„Öreg ember nem vén ember!"

Jókay Mór ujj regénye

Mert magára tiltakozik

A jó izlés szent nevébe.

Nem csoda, hogy regényiró

Szép regényt csinált magának[ ?]

Második nőül megkérte

A kis kezét Nagy Bellának.

Hogy másodszor házasodik

Az még nem volna oly fura

De Nagy Bella csak tizenhat

És hatvan éves az ura

És, hogy érte meg ne szólják

Irt is egy gyönyörű regényt .. .

Irói hév ez, szalmaláng

Hát ne critizáljuk szegényt.

Andreét az északi utazót megölték.

 

November S. Vasárnap.

Gút. Ezentúl Szontág irok csak. Mit kinlódjak egész héten? Ugyis ez a napló ... már nem nagy kedvem van hozzá. Azért mert be kezdem látni, hogy ez nem napló, ez nem lesz nekem nagy koromban érdekes. Az, hogy leirom unalmasan a mi történt; az semmi abba semmi sincs, azáltal nem birom mosti gondolkodásmódomat megismerni, nem birom magam a mosti időbe beleképzelni. De nem tehetek róla, én ebbe a naplomba nem ugy irok mint igazán a szivem, vagy mondjuk az eszem legeslegfenekén van. Ez nem én vagyok; ez csak egy kereplő, mely a történeteket meséli. Mit csináljak? Nem csinálok semmit, maradjon minden a régibe, irok ezentúl ugy ahogy eddig; hogy ép valami dolgom legyen és, hogy ép mondhassam, hogy naplót vezetek. Hagyjuk a gramaticát! Adui!

— Ma itt volt Kun bácsi a tudós a ki Gizinek a 12 edik születésnapja óta minden látogatására igér csokoládé szivart és még mindeddig elfelejtette elhozni. [...]

205c. Január 23. án. Karinthy Frigyes szobrát ma leplezték le a „Bissam saturdis" ban óriási közönség jelenlétében. Pekányi Gábor miniszterelnök is ott volt és ő felsége 9. Béla, ki szép beszédet mondott. Az ünnepély d. u. 5 órakkor ért véget mikor is a közönség a „Hymnus" és „Fell erő" Karinthy műve éneklése közben vonult el. Kiliszovna M. koszorút küldöt.

Joubert búr vezér.

November zz.-én. Szombat.

Két nappal a világ vége előt (?). Ugy bizony! Holnapután este fél nyolckor agyő! világ. Az iskolába már annyit beszéltek róla, hogy az első pillanatokban bizony hirtelen önkéntelenül arra gondoltam, hátha igazán igaz? persze a fiuk ráczúdták: minden bizonnyal igaz. Aztán magyarázgatták, hogy mért ne volna az lehetséges, hogy egy eddig ismeretlen törvényü égitest kizökkenve helyéből a másikba ütközne??! És minél többet magyaráztak annál inkább kinevettem őket. Én már el is búcsúztam nagy tragicusan s nekik utolsó kivánságuk csak az volt, hogy keddre semmi se legyen feladva. Fucscscs leben! Agyő!

— Ez a hét ciemlich unalmas volt, csak a phisicai experimentumok voltak érdekesek. — Prém miután év elejétől egy szó nyelvtant se tanitot most azt követeli, hogy mindenki correktül tudja a gramaticát. Persze voltak iszonyatos secunda repülvények, ugyszintén franciából tegnap, Theisz rosz kedvében lévén i 5 öt megbuktatot. Már a „vingt et uničme exercice" nél tartunk a mi a franczia „addition" törvényeibe vezet. Elég jól olvasok már, két előttem ismeretlen olvasmányt megértettem multkor. yůi! (jól van irva?) Phisicánál az Archimedes féle törvénynel, szabadkézibe a 4 iknél, mértaniba a 6 odiknál, számtan kamatos kamat, történelemnél II. Endre stb.

November 14. Kedd. Itt a holdban irom ezt a naplót, t. i. ide estünk a holdba. Csak felvegyenek 4 ikbe!

November 13. Hétfő.

i/4 8. — Fél nyolckor kéne szétmenni ennek a sárgolyónak. De nem igen szándékozik mert olyan nyugodtan forog tova mintha semmi baja se volna. Na azér nem volt érdemes annyit beszélni! Hogy most richtig semmi. (Itt a papa! Montag.) Mingyá fél nyocz. A Miczi itt mellettem a világ végéről Titán Laczi verseket ír. Én is irtam egyet. 1/2 8 -- Naaa? Semmi? Abczug mulya üstökös nem merős. Agyő.

November 19. Vasárnap

Alighanem megy az osztály az Uránia tudományos Színházba. „Sehol nyugalmat immár nem lelünk, Lelkünkben a világnak nyelve fáj; az élet engros bánik el velünk; mig a poézis enderen theile! — — — Hejh hajh! Ugy ám. „Az élet engros —" bizony igaz, nagyon igaz! Csak ugy nagyjában; nem válogatva ki a magán érzelmeket; nem is lehet az emberi chaosban hol a társadalomnak való szolgálat leple alat figyelmen kívül hagyják a sziv titkos rejtelmeit...

— — — ne hidd szívem naplója, hogy e szép nyelv bevezetése valami szomorú dolognak cum beispiel 4 esnek — áh! Isten ments! (Pardón az nem igaz!) Csak ugy mérgemből. Pedig az iskolában most érdekes, kilátás van a számtani és phisicai feleletre. Német feleletem ugyan nem jó de reméljünk! — Ez borzasztó Kőrősyvel most, mindenáron megakarja a hideg komolyságomat törni; a butánál butább viczczeket csinál; s mikor végre iszonyú türtőztetés után kénytelen vagyok mosolyogni akkor rákezdi a felelőnek: „Na most erősen vigyázzon, valamit nem jól mondott, nézze, hogy mosolyog a Kárinthy, mert nagy criticus ám ez a Kárinthy! Aztán ha visszatartom a nevetést mindja mondja: Hű nem jól felel nézze a Kárinthy milyen szigorú arczot csinál; hát ne áljon úgy mint egy haldokló giliszta! — na!" Olyan mérges vagyok, ha már év elején ugy megszecirozot legalább most hagyna békembe. Szándéka van másodszor kihivni de nem félek ám. — Francziából elég messze vagyunk már de ez elég unalmas. Mikor multkor kiment ő Theisz tanársága egész hangosan azt mondtam neki „Bonjuor monsieur l'professeuör." „Asseyez-vous!" kiáltott dühösen rám — „Ne parlez pas si non fa bédauain!" — Ugy látszik Magyariában a franczia nagyon el van terjedve, az utcán egy fiuval hazajövet elhatároztuk, hogy arra menő első normalista kislánynak egyszerre elkezdünk fran-cziául beszélni, mit szól hozzá? — Hát egynek neki megyünk és Francl nagy nyájasan odamegy és „Quelle ŕge aves vous?" kérdi. A helyet azonban, hogy nagy szemeket meresszen egész nyugodtan felelt, minden meglepetés nélkül „six et demi." Multkor lejövet nagyon hangosan kiabáltam: „ez mégis igen különös a tanári kartól, hogy nem előbb az alsóbb osztályok mennek az „Uránia" tudományos színházba! — Egyszere feltekintek — ott áll előttem a régi iszonyú rém — Svikker Brunó!" „Jobb lesz ha szalad haza" mordúlt rám keményen. Szaladtam is mint az őrült, vissza se tekintve. A phisicai experimentumok nagyon érdekesek, bár Pechán kissé ügyetlen elannyira, hogy multkor eltörte az Archimédes mérleget.

Múltkor Prém nem jött be, találgattuk erősen, Lendvay, Kőnig, Müller, Bozzay, Pechán vagy Reichenthaller jön-e be. Végre bejött — Csillag! Aztán kiszidta az osztályt, hogy milyen rossz és engem is kihivott; de feleletemről — mely pedig jó volt — nagyon kétértelmüen nyilatkozott.

Éljenek a protestansok!

November 27. Hétfő.

Vááz? Én most irjak? Aber das ist dummheit zóvasz verlangen.

Most egyedül ülök a nagy ebédlőbe, jó meleg, senki sincs idehaza. Hm hej bhe sok írni valóm van. Szeretném azokat megmondani, de nincs időm nem lehet. Kérem ma még francziát phisicát és történelmet kék tanulni. Oh a phisica roppant érdekes! Az experimentumok légszivagyúval! a magdeburgi félgömbök a hólyagrepesztés a mérő, a hang, a forró víz a higanyeső stb. kísérletei.

Claire: Mon oncle est dans la maison

 

Ton oncle est dans la maison

Son oncle est dans la maison

Notre oncle sont dans la maison

Notre oncle sont dans la maison.

 

Hé igaz elfeledtem leírni, hogy Eta és Mitzi varrodába járnak I 1/4 hava.

1899. December 2. án. Szombat. 1899.

Hejh! de sok írni valóm volna! De most nem jut mind eszembe. Nagy referálásra készülünk Kőrősynél; igen sajnos én is mert a mai feleletemen az az utálatos Kőrösy addig összeszekirozott mig végre — nem a legjobb felelet sült ki belőle. Hát jól van, kihív felelni. Szent elhatározással léptem a pódiumra. Kérdezte hazánk történetében a női adatokat, majd a királyok halálát. Aztán mutogatott beszélt viczczelt mig végre ugy összezavarodtam, hogy borzasztó! Aztán mégis meg akarok mondani valamit hát ő a kezivel elkezdi mutogatni, mintha nem tudnám. Jól van. Megáltam. „Na folytassa!" szólt. „Hisz már megmutatta a tanár ur!" szóltam bosszusan. Aztán megint rákezdte; hogy

mondjam meg melyik tantárgyat szeretem legjobban? Nem feleltem. „Hát mit szeret csinálni?" Nem feleltem. „Verset írni!" mondták a bamba fiuk. „Ugy? — — felkiáltott Kőrősy — hisz magában egy egész Hazafy Veray János lakik! No fogadni mernék, hogy mihelyt helyre ér azt írja egy darab papirosra:

 

Kőrösy tanár azonba'

Hozzám nagyon goromba!

Mert négyes adott történelemből

Hogy a menykő sujtsa az égből."

(Ez egy ujfajta rythmus! — gondoltam.)

Aztán Altstocktól viseletemről kérdezősködött s tovább vicze-lődött. Mikor helyre értem azt morogtam: „De nem jó ám aza vers, mert igy kéne lenni:

Kőrösy tanár velem bán
Kissé nagyon gorombán
Mért hát a must óráján
Odakint a katedrán
Egy nagy négyest adott ám."

Igazán a fiuk is mind mondták, hogy Kőrösy igazán nagyon csunyán bánik velem. Senkit annyira nem szekiroz! Rém borzasztó! — Megyünk majd az Uránia tudományos szinházba. Theisz rémszigorú, rakásra buktat. Pehány nincs itt. Elza bonctani előadásokra jár. Prémnél feleltem magyarból; azt mondta: „Na a hóbortos Karinthy a legjobban tudta."

Már kétszer esett hó, igen kemény tél várható. [Lent:] Leg-ujjab regényeim: A börtön gyermeke. Hópehely, Modern lovagiasság.

December 7-én. Csütörtök.

Valami jó jutott eszembe! Miután naplóm az elolvasásnak oly-

annyira ki van téve, csináltam magamnak titkos írást, amellyel azokat a részeket fogom irni melyeket semmi képen sem más számára irtam. Aztán midön naplóm zárt ládába kerül, vagy oly helyzetbe jutok hol nem kell naplóm félteni, alatta szépen rendes irással megirom a titkos darabokat, nehogy annak légyek kitéve, hogy elolvassák ő naplóságát. Most irok mintául egy kicsit. (miután tegnap már betanultam kissé.) [...]

— Voltunk az Urániába; vetitett képek voltak Magyarországról. A szinház nagyon hercig; de csöpp, olyan mint egy kis ékszer skatulya.

Dčcember 9.-én. Szombat.

Hát most mért irok? Mert nincs más dolgom. Ma roppant fagy volt a fülem már fel is mondta a szolgálatot s majd megfagyott. Nagy dideregve érkeztem az iskolába (tegnap nem volt suly) hát ott richtig álldogálnak VIII adisták és kezdik, hogy nincs iskola. „De biz én azt nem hiszem!" erősködtem s kimentem az udvarra. A jég pálya be vagyon már keritve. De aztán jött Mazer Platzner Lénárd Edelstein Flech Rozenberg Tell stb és azokkal hazamentem. Utközben Rifkelével találkoztunk a ki azt mondta : „Ünükhnek nincs isküla, nekünk van isküla," — Itthon nagyon haragudtam, hogy nincs „isküla" mert a mai iszonyú történelem referálásra nagyon sokat készültem és a théziseket rendezgettem. No de több is esett Mohácsnál! [...]

Titkos irásom ugyan nem teljesen olvashatatlan, mert következtetésekkel és összetett hármasszabályok által kitalálja az ügyes. De azért nagyon practicus. Igaz ugyan, hogy Miczi már kitalált pár szót belőle, ez nem igaz csak azért irtam, hogy becsapjam mert itt ül. De hát ha sokáig bütüzi ott vagyok én is „he!" meg változtatások is he!

December II. Hétfő.

És megfagyott vala a föld...

Fehér, fehér! Olyan fehér a világ mint a — — hó. Tegnapelőtt, tegnap ma szakadatlanul szakadt(?) a hó és pedig oly sűrün, hogy az ember mindig veszedelembe forog: illetőleg szalad. Oh mily télies hangulat! A szél oly erővel csapja az ember arcába a havat, hogy azt ugyan megköszönheti! Ne süvölts már te böjti boszorka! A téren lábnyira van. A föld olyan mint az ember, fölül csillogva pompázik belül fekete.

Fehér arcz, sötét sziv. (Jókay „Remete hagyomány")

A tanár uraké is. Igen.

Oh!

De semmi. Legyünk férfiak. Erősek.

Erősek a fájdalomban.

Igen.                       (Titán Laczi.)

— Ma irtam egy remek verset a fiuknak a mibe a hős „meghal boldogan" a végin. Erre azt mondták, hogy kegyetlen vagyok és meghalasztok mindenkit. Csináljam máskép. — Jó — mondék — tessék csak ide adni, majd kiegyenlítek én mindent! Ezzel nagy pátosszal a vers alá irtam utolsó szakasznak:

De im jő a bájos reggel
És jő a napsugár

A sápadt ifju föltámad

És vigan tovább áll.

— No szép e?

Persze igy még kevésbé tetszett nekik. [...]

Deczember 15. Péntek.

Már azt gondoltam, hogy azt irhatom a naplómba: borzasztó széli van a fagy oly nagy hogy az emberek kétségbe vannak esve. Igen tegnap csakugyan úgy volt; és ma? az idő elérzékenyült annyira, hogy zokogni kezdett, lanyha untató cseppekben. Ez eső, ez nem hó. [...]

— Az iskola? Abból ma druck nap volt. Először is kihivnak franczijából. Jó. Elkeztem referálni a „La mčre" t és tudtam, jövő órán folytatom a felelést. Magyar 6ra alatt egyszere jön a szolga mondván, hogy én meg Mózer meg Hauschild menjünk be a könyvtárba Reifhez. Beléptünk. Reif ott ült az asztal végin, az asztal előtt három szék, rajta egy darab papir és czeruza. „Tessék leülni!" Leültünk és Reif egy karos széket elővéve ráültette Hauschildot az asztal mellé a papír elé. Oh!... Miszticus csönd uralkodott és Reif egyforma hangon kezdte a pédákat Hau-schildnak, mig mi ketten majd leestünk a székről a nagy remegéstől. Hauschild nem tudott semmit ezt belátván elkezdett ré-mitően szepegni és végre sírós arczokat csinálni. Reif kijelentette, hogy ő a sírást nem osztályozza, mert abból biztosan jelest kapna Hauschild. Igy azonban négyest kap. Mutassa meg a Karinthy. Aztán azt megmutattam. De még egyet kérdezett és azon nyögtem mig csöngettek és fuccs! Talán felelek mégegyszer.

Mértanból szinte feleltem; nagyon jól. Phisicából 48 an buktak. Ez egy szép vers:

Egyszer volt egy geissen kecske

Ez elment a garten kertbe

Megette a kraut káposztát

De kijött a gertner kertész

Levágta a fusszenlábát

Szegény kecske krankbeteg lett

Az Eta ezt a verset csinálta

Egyszer Berkes Etelke
Berkes Eszter gyermeke
Elment reggel Szentesre
S engem lepett meg este.
Nedves szemmel rebegte
Tejfellevest megette.
Heves menye megverte
S elkergette Szentesre
Ne keseregj Etelke

Nesze tej meg eperke

Ezt kedvesem te edd meg
Bánom is én repedj meg.

Ujj mesém cime: A legrövidebb út, vagy a földön keresztül, vagy: a tengely mentében vagy: donn Esquibó

 

Deczember 20, mégpedig Szerda.

Ez tél? Áh dehogy dehogy. A hó habár nem olvad, de nem is gyarapszik. Ma tiszta téli nap volt; a nap gúnyosan és hidegen vigyorgott az emberekre akik dideregve maradozva járkálnak a kőkemény havon. Száraz kegyetlen hideg van.

Hittanból tettem „magánvizsgát". Haszte magánvizsga! Mialatt a tiszteletes a kabátot húzta nagy phlegmaticusan egy kérdést adott s rá 2 est. Ez amolyan „tudsznemtudszmehetsz" felelet volt. (E kifejezést akkor használják nálunk, mikor a tanár nem sokat czeremóniázik hanem ad egy kérdést, ha tudja jó, ha nem tudja elmehett)

Holnapután bizonyitvány kiosztás; vasárnap karácsony.

A bizonyitvánnyal először is előtted tisztázom magam kedves naplóm, mert te vagy egyedüli a ki előtt mindég őszintén beszéltem s soha magam érdekében nem szépítettem semmit. Nos a bizonyitvány most karácsonkor — rosz lesz, olyan rosz, hogy nó. Négyesem nem hiszem, hogy lesz de hármasom igenis, még pedig elég. Remegek péntektől; mert itthon nagy cravál lesz. Hej Istenem Istenem! Nem bírok hát én tanulni? Mért van az, hogy mikor valami kis baj van, mindjárt annyira lehangol, hogy ta-núlni se tudok? Mit tegyek? Oh milyen nagy volt az elhatározásom milyen bátor elszántsággal léptem a III ik elé; s most íme .. . ... Ne szépitsünk semmit a dolgon; ez részemről gyáva lealacsonyodás volt, hogy nem tudtam jó bizonyitványt szerezni. És nem merek most fogadalmakat tenni — mert most is tettem, s mily máskép lett. — Igen tán épp azért mert annyit fogadkoztam, jó most semmit se szólok; az igazi érzés nem jön az ajkakra. Ez jó leczke volt, mert mindig csak arra gondoltam, hogy milyen jó bi-zonyitványom lesz majd; hanem arra nem, hogy miként fogok tanúlni. — Itt igen beszélhetek de valjon elhiszik e mások?

A búrok győztek.

Deczember 23. Szombat.

Holnap karácsony. A bizonyitványt már megkaptam.

Magyar- jó (?) Beleegyezem, ámbár i esre feleltem.

Német- elégséges. Helyes. De menjünk tovább.

Theisz, az aranyos a kit olyan igazságosnak képzeltem daczára a füzetemben lévő két i esnek = 3 ast adott.

Phisica: 3 mas. Ugy? Jól van tisztelt Pehány úr. A feleletem 3 a legkevésbé se volt. A számtannak vége.

A mértan? Oh a Závodszky egész harmadba tudott szekirozni, hogy megbukjak, de én mind a rajzom beadtam. Ráfogta, hogy csúnya. Jól van. Nehogy szava lehessen 5 rajzom kiváltottam. Kétszer kihivott. Az első feleletnél tettem egy hibát; a máscdik correct volt. - Adott hármast.

Agotha igazságos. 2 est adott; ép azt érdemeltem.

Torna - elégséges. Pedig egész felmásztam a rudra.

Irásbeli dolgozatok - rendes. Csodálom, hogy nem 4 est adtak. Kitelik tőlük.

És a történelem? Hát Kőrősy tanár ur megadta a hármast. Ah! Köszönöm köszönöm igazán nem vártam. És a Placht mért kapot 2 est? Mert rosszabbúl felelt? Vagy ugy! Azt nem tudtam. Bosszantotta Kőrősyt, hogy nem könyörögtem és hizelegtem neki., És hogy nem hoztam régi pénzt. De ezentúl sem teszem. Csak egy szót szóljon még, csak gúnyoljon, mindent a szemibe mondok. A pohár csordúltig van. Vén trotli szájhős vótam ilyeneket irva. 1900. Augusztus 30. Kihivott csütörtökön is. Bezzeg, hogy szekirozott egész órán keresztül. Jusztis tudtam.

A mint látod édes naplóm roppant meg vagyok elégedve. A tanár urak mind igazságosak voltak és szépen szelíden osztályoztak. Mindegyik jóakarom és szerető tanácsadóm volt. Köszönettel tartozom nekik, hogy megismertették magukat. Én tudom mit kell tennem. Tanulni. Majd este tovább.

Naplóm az olvasásnak már nincs kitéve.

Deczember 28. Csütörtök.

A karácsonyi ünnepek leirásához nem jutván idő csupán ma kerültem hozzá hogy azokat leirjam. - Hát ugyan ha jók lettek volna is azok - a mik ugyan épenséggel voltak - nem birtak volna „felhangolni" mert nagyon „lehangolt" voltam. Sötét árnyként lebegett felém az átkozottul sikerült harmad, mely gúnyolva csúfolva kisért utaimon. Éreztem erősen a teher súlyát; a nem beváltott igéretet. Éreztem, hogy rám nézve elveszett, több! elromlott ez az idő, hogy az átkos nemtörődömség iszonyúan megbosszúlta magát. De feledve legyen mindez! - Most... különben semmi; elég volt mára fogadkozásból az igéretből. Ne beszéljünk előre. Nem gondolok csak a jó bizonyitványra; gondolok a jó tanulásra. Nem vagyok többé oly naiv, hogy csak sopánkodok káromkodok a rosz bizonyítványon. Ez most borzasztó leczke volt. Igaz csöppet se túlzok e szóval, hogy: borzasztó! És habár nagyon nagyon sok okom volna kikelni az ellen az igazságtalanság ellen a mit velem a tanár urak tettek - most nem szólok; mert sajnos a sok hazudozó rosz tanuló untalan mentegetőzései miatt a tanárok igazságtalansága ha - mint nálam - igaz is, csak üres kifogásnak tekintik mindenütt. Pedig édes naplom hisz te tudod, hogy ilyesmibe igazán minden túlozás nélkül irok beléd.

De térjünk át a karácsonyra. Szombat este volt az. Csak Angi-néniék jöttek el azok is későn. Nagyon édes élő karácsonyfa volt; to évig is eltarthat az. Én egy „Bőrharisnyát" egy koszorú fügét meg egy könyvet kaptam. Józsi borzalmas sokat, egy nagy katonai felszerelést kardot dobot puskát trombitát táskát kuglizót stb. kapott. A többi is sok mindent. Károly bácsi kiálhatatlan módon minden alkalommal midőn egy pillanatra föl kezdtem vidulni odavágott egy pár szót - sejtheted miről. Végre midőn a társasjátéknál (melynél nekem játszani nem volt szabad) már tovább nem birtam kitartani, kimentem és elkezdtem francziát tanulni. Senki nem szólt, hogy miért nem jövök be. Az első perczben elkeseredésemben arra gondoltam, hogy ez szivtelenség és nem szép tülök. De aztán lehültem. Ugyan hát, hogy tehetnének máskép? Hát szabad nekem még szólnom? Nem; bizonyára nem.

Másnap 25ikén este Cerlinnénihez voltunk meghiva. Itt meg az unalom gyötört. A jó Cerlinnéni már ritkábban emlitette az én szomorú tragédiámat; sőt inkább feledni igyekezett.

Egyik ajándékaim közé Kőrősy ajándéka tartozik. Az aranyos csütörtökön miután kifogyott minden szekirozási módbol egy fiútól elvett tárgyat begöngyölgetvén itatóspapírba bekötvén cérnaszállal titkon Steinmannak adta, hogy hozza oda nekem ka-rácsonnyi ajándékul. Steinman oda jön, leteszi a könyvemre. Rá sem néztem, lelöktem róla, hogy olvashassak. Edelstein kinyitotta; egy szem datolya volt benne. Mersi monsieur le pro-fesszur.

A szünidő alatt tanulok.

Általános társasjátékunk karácsony óta „Harang és kalapács"

A bürők győztek!!!! Deczember 29.

A jövő század, habár a rendes Io edes szárvitás szerint csak 1901 ben venné kezdetét, a pápa kívánsága szerint most 190o Január z jén lép az emberiség elé.

Most még:

1899. Deczember 31.

De egy negyed óra múlva már 1900 Január egy, XX. század. Hát biz criticus óra ez; a mikor a XIX századból a másikba megyünk át. Most még századvégiek vagyunk; nemsokára század-eleiek leszünk. Ugyám. No ez a századvég ép nem a legjobb volt. Papa alszik már — egy századot alszik keresztül. Elza Eta Cerlin néninél murin vannak. Gizi naplót ir. Juj de különös most pár percz választ el egy másik századtol. Kitudja mit hoz a jövendő mi lesz a XX ik századról a történelemben. Várom várom ... 12 percz múlva itt lesz a nagy idő. Hej haj sellyem az élet. Ha a XX ik századba iskolába megyek; egy szép rajzot adhatok az öregnek. Mult évbe ilyenkor épen naplót írtam; de akkor az ebédlőbe most a kis szobába. Hopp hopp hopp. A benti óra 12 ütését várom mely a nagy fordulót jelenti.

 

 

Ebben a pillanatban
1900 Január I.

XX. század.

Boldog új századot kívánok

Éljen XX. Ágyő!
Hogy volt! i 900!!!.

A bürök. Hoch bur! Abczug Anglia!

1900. Január 4. Csütörtök.1900.

Sevus napló a XX. ik században! Na, hogy mint érzed magad? Tán kissé meleged van; az könnyen meglehet mert miután a szobába koromsötétség van, ideültem véled a földre a pattogó kályha mellé a mely genügend világot terjeszt. Most írtam meg a számtant — correctül.

Na de térjünk az igazi tárgyra. Tegnap voltunk először iskolába. Unalmas volt nagyon. Reif kamatizált stb.

Ma ujj rajzot késziténk phisicában majd elaludtam. Történelem előtt a fiúk már figyelmeztettek, hogy majd a Kőrősy mi, hogy fog engem szekirozni. Ugy? gondolám, majd meglátjuk.

Fél tízig féken tartotta becses nyelvét a t. tanár úr. Akkor egyszerre azt mondja: Karinthy! Feláltam. Jöjjön ki. Kimentem. Halgasson ide. Oda halgattam. Volt e már Aquinqumban? Voltam. — Mikor? — Régen. — Adja nekem elő mit látott Aquinqum-ban? — Már nem emlékszem rá, régen volt. — No gondolja én vagyok a bátya, egy évvel idősebb mint maga; maga most hazajön Aquinqumból és elmeséli nekem. Haljuk. De biz én csak halgattam. Jöjjön közelebb — mondó. És most Karinthy ne hazudjon. — Nem szoktam hazudni. — Jól van. Hát mondja meg nékem, hogy hány hatost kapott akkor a mamájától? Egy felet se. — Hát hány pohár sört ivott meg akkor? — Egy negyedett se. — Hát akkor józan volt. Nem csinált jegyzeteket vagy catalógust? — Azt sem tudtam akkor mi az a katalógus. — Hát most tudja ? — Igen.

— No nagyon szépen adta elő. Elég; köszönöm. S dühösködött a szekiráncs nem sikerült. Agyő tanár ur, majd én mutatok valamit Aquinqumról. Hejh, hejh ugy félek, hogy ez a harmad se sikerül. Ugy aggaszt valami. Mit tegyek????

Január 14. vasárnap.

Se kedvem, se időm a naplóirásra azért jövök ilyenkor csak hozzá. Tán abba is fogom hagyni. Nem nekem való dolog az irás, nem tudok én irni. Tanúlni se tudok. Nem is lesz belőlem semmi tudom előre. Te nagy talentum amit én magamban képzeltem [...] ostoba frázis, nem tudok én semmit ép olyan vagyok mint a többi tudatlan fráter; csak avval a különbséggel, hogy eddig okosabbnak képzeltem magam nálóknál. Ej! hagyjuk békibe, ne piszkáljuk ezt a dolgot, élek a világban. Minek el nem képzeltem magam! Azt hittem genie lesz belőlem semmi se lesz... talán még tanult művelt ember se. Csak arra kérem az Istent, hogy a kenyeremet kereshessem meg, félrevonultan a többi közönséges ember között éljek. Mit hírnév! dicsőség semmi — ostoba képzelődése agyamnak a mi eddig csapongva kerenget mindenfelé .. . lemondok rólad te nagy tehetség; a mi sohse voltál. Adieu!

— Magyarból ciemlich jól feleltem. Mértanból nem jól. Fáradt vagyok valami unalmas tétlenségre késztető fáradság vesz elő. Biz Isten nem bánnám ha most szépen elaludnék — akár örökre, akkor nyugodtan maradhatnék, nem kéne gondolkozni se ... — eh maradjon minden a, hogy eddig vot élek tovább ha meghalok az se baj ha nem halok az is mindegy.

Január 26. Péntek.

Aj de rég nem irtam. 14 is volt előbb? No de sebaj, nembaj ugy sincs ma se valami teméntelen irni valóm.

Vasárnap a gyerekek mennek „Ember Tragédiá"ba. Rémül szeretnék én is menni. Tegnap átolvastam Madács e páratlan müvét, igazán megkapott. Ezt az embert isteni ihlet szállhatta meg, hogy olyan igazán, olyan hatalmasan tud beszélni. Műve egy sejtelem az ember rendeltetéséről, az ember történetének folytatásáról. Látszik, hogy egyetlen müve nem hevenyészet munka, ily eszme valósitásához külön ember, külön tehetséggel kell, ki egész életét arra szánja mint Katona vagy akármelyik a nagy drámairók kőzöl. Hej ti szinészek tudjátok ti azt a hangot eltalálni, át fogjátok-e tudni érezni ezt a darabot, — hogy igazán ugy mondhassátok el ahogy elképzeli az ember. Félek, hogy erősen fogok csalódni, hogy sokkal gyöngéb lesz e mü darabban. (Mert világos, hogy Madach nem szinpadra szánta e művet.) Na majd meglátom.

Az ember tragédiája

Bent a Nemzeti szinházba

Hej de szép lehet

De szeretném aztat látni

Nagy baj, hogy tán Emil bácsi

Jegyet nem vehet.

Az ember tragédiája

Madáchnak híres drámája

Nincs több olyan szép

Se Don Carlos, se Katona

És az ő híres Bán bánja

Nem oly diszes kép.

Az ember tragédiája

A mint már mindenki látja

Páratlan darab

Becsületemre igérem

El is megyek bizony kérem

Törik vagy szakad!

Igen!

Ide írjam, hogy voltam e benne vagy nem : Voltam hát! Ha nem [i..]

Segítsetek ti elemek

Az embert nektek szerezni meg!

 

Január 3o án. Kedd.

Hát igen is voltam az „Ember tragédiájába". Hej! Bizony szép volt de még milyen. A három főszerep : Luczifer (Gyenes) Ádám (Pálfy) Éva (Márkus E.) pompásan játszottak! Pláne Luczifer „a tagadás ősi szelleme" igazán nagyszerü volt, czinikus gunyos hideg tudományival, mikor gúnyosan kaczagott. Gyenes hatalmasan játszott, hogy orditott szenvedélytől remegő öklökkel: „Küzdést kívánok, disharmóniát!" Valóban ördögi megjelenés volt, különösen midőn lesülyed a menyből Isten átka alatt. (Az Istennek csak hangját lehetett hallani meglehetős kellemetlen borízű hang volt.) Pálfy szintén jó Márkus eleinte hadart de később belejövén nagyon meghatóan játszik pláne mint Isaura Tancréd lovaggal.

Ádám s Éva levélruhában voltak, Pálfy nagyon szép férfias megjelenés. Minden szót értettem. Mint Pharao Pálfy tán a legjobb igen jól játszott itt Éva haldokló férje meg hátul egy korbácsolt munkás. Hatásos volt itt a „Miljók egy miatt!" kiáltás volt! Oh milyen szép volt ez! Aztán Miltiades Athénban! Aztán Rómában a gladiátor vivás az erkölcsi elromlás stb. Meg Hippia halála. Hippiát Marothi játszotta és borzasztóan vonaglott a döghalálban. Péter apostol iszonyún zúgta „Megáll! Megálj A döghalált szivod magadba!" Tancréd jól játszott és Helene is meg az eretnekek. Itt Luczifer igen jó volt. „Tragédiának nézed? Nézd legott comédiának s mulattatni fog!" Meg a boszorkányhad! Phü de gyönyörűen csicseregtek! Most Keppler jött és Éva itt pompásan mutatta a ledér könnyelmü feleséget! És óh Istenem a franczia borzasztó forradalom. Danton (Ádám) minden mozdulata és öltözéke is franczia volt. Aztán a büszke nyugodt marquis hugával a király igazi hive ki csak félválról felelgetett hidegen Dantonnak s a convent elé vitték. Danton belé szeret hugába de egy dühös jacobinus leszúrja azt. Egyszere meg-jelen Robesperre s lázitó beszédett mond Danton ellen. Dühösen rohantak felé s ledobták az emelvényről. „Robespierre, követni fogsz!" kiáltá és fölment a vérpad lépcsőjén. A hohér (Luczifer) ledobja parókáját és kabátját a nép közé — oly izgató volt — aztán hátul megköti a kezét mialatt a tömeg vad lelkesedéssel énekli a Marsaillest. A fejét a bakó alá hajtja Danton — s a függöny legördül.

A gyakorlati élet Londonban következik most, melynek hajmeresztő vége volt, kint a temetőben 12 csontváz emelkedik ki a földből s egy vérfagyasztó dalt énekelve lesülyed ismét.

Most egy phalanster jőn a jövő rejtelmeiből. Nagyszerün játszott itt Gabányi mint vén tudós. Végre Ádámot tébolydába akarnák vinni de Luczifer e szavakkal: „Itt gyors segély kell, Ádám! utazunk" elviszi őt egy hóval jéggel borított vidékre a mi tulajdonképen az egyenlitő.

A vége kissé ellaposodott vagyis elfucsolódott a darabnak. Egy nagy félméteres rétegben festékkel bemázolt füligszáj angyal nagyon csunyán óbégatott de máskép az utolsó fejezet is türhető volt.

Hát gyönyörü volt nagyon, s ha lesz pénzem megnézem még akár Io szer is!

„Mondottam ember, küzdj és bizva

bizzál!"

Február 6.án.Kedd.

(És hizva hizzál.)

Bon jour monsieur napló. Hogy érzi magát? A mi engem illet meg lehetős unalmasan érzem magam. A napló persze nem igen jut eszembe, de azért megy mégis valahogy. Ma exercice volt francaisból a „Mon pčre"t meg „La mčre"t forditottuk és elemeztük. A mult exercicere i est kaptam: Má 62 iknél tartunk. Az öregnek összes lapomat beadtam, remélek egy mértani feleletet. Theisz nagyon „hercig" (aimable) de mindazon által felelni nem kivánok nem lévén itthoni gyakorlataim rendbe. Plachtal haragszunk réműt. Rifkele sokat ad fel de nagyon választékosan beszél. Ma iszonytatóan érdekes experimentumok voltak; két tanár (Pechán, Müller) mutatta be az electronitásról. A spalétákat becsukatta, aztán a sötétben roppant csattogással pattogtak az electromos szikrák, majd egy tüzes és ibolyaszinü üveg jelent meg a setétben. Aztán a Brandlit egy álványra álli-totta és belőle is csakugy pattogtak a szikrák, a haja meg égnek állt. Aztán az egész osztály megfogta egymás kezét s belénk engedték az áramot. Hű lett erre ugrálás visitás! Persze rázott bennünket az áram, de azért én meg sem mozdultam nagy hősiesen. Holnap magyar helyett megint physica lesz remélhetőleg a te-legraphról lesznek experimentumok, német helyet Huszár gyün be Prém helyet. Mangold rém goromba.

Régi idők formulája

Szomorún emlékszem rája

A midőn még vidám kedvel

Verset irni csengő rimmel

A tollamból csak ugy csúszott

A papiron végig kúszot

Eltűntek már — itten álok

S ha csupacz gérbicczé válok

Se tudok már verset irni...

No nem lehet ezen sirni?

Vége.

Kőhőgők.

Február 8 án. Csütörtök.

Tanulok stenographálni. Okos tudomány az és jól meg már. Gabesberger-Markovits könyvből. [...] A Mári elmegy helyette valami Lidi jön. Ma elmentünk Miczivel; én rém snasz voltam, Miczi dettó. A minta Fürdő utczán megyek, óh! Szent Teremtő! kit látnak szemeim — Kőrősy bámult rám és megfordulva gunyo-san mosolygott — Rémes volt! Az a kiállhatatlan gőgös szeszélyes Kőrőssy! A kit olyan szinpaticusnak hittem. Huh! de utálom! Hogy fog szekirozni ostobai vicczeivel — eh! [...] Prém nem jön, a telegraphal voltak ma experimentumok, nagyon érdekesek különösen a mágnestü áram (electrom) által okozott szúrásai és rrrrr-vonalai, rrrrr.

Igaz! elfelejtettem megirni, hogy az osztály mégegyszer volt az Urániába, a „Vas" czimü darabnál. Ez nagyon érdekes szindarab volt 7 előadással 154 vetitett képpel és 14 elő fotographiával. Tetszet általánosan.

Február 14. Szerda.

Ohohohohohoho! ho! ho!----

5-6-7 hétig nem mehetek tán az iskolába, most már 5 napja lógok itthon. A herr von Le6 kitalálta, hogy a Józsinak meg nekem szamár köhögésünk van ... hű Jesszus Márja az Istenért rohan a gondos doctor ur piros czéduláér az ajtó elé; egy csomó orvosságér meg igazolványért, hogy se én se Józs se Miczi se Eta nem mehet az sulyba!! — Hol itt az ész?

Hol itt a logica? — — — —

Hol van itt igazság? — — — —

!?! Sehol!?!

(Sajnálom ha e modor nem tetszik valakinek, most a secessió századát éljük s igy mindent megforditva nyakatekerve kell elő-álitani máskép unalmas rémül.)

Mit csináljak? — Semmit? -

- De igenis. Tanulok. Gyorsirást. Physicát. Mindent. Ugy lesz. Ez az. Sattb.

Csinálunk kis szinházat a „Classicusok szinházát" és az „Ember Tragédiáj"át fogjuk benn előadni.

—          Az angolokat megverik a búrok tegnap 2500 ember esett el a Tugela folyó mellett. Okosabban tennétek ti angolok ha véget vetnétek ennek az öldöklésnek és békét hagynátok annak a szegény szabadságáért tüzhelyéért küzdő népnek!!

Az angol vezérek Buller és Roberts, a búroké pedig Joubert és Krűger. Ügyes emberek a búrok.

Gisy 5 fló (pardon io korona! Most uj év óta mindent koronába kell számitani) fizetésemelést kapa. A gyorsirással haladok. Ma egész délelőtt ágyban voltam — he-ho-hu-hebegek... [...] Azok közül a 48 as honvédek közül kik végigküzdötték a szabadságharcot már csak kevés van életben alig 200, 250, azok is mind koldusok. Tegnap beszélgettem eggyel a ki Világosnál harcolt és Görgey alatt volt. Homlokán egy kardvágás van, jobb karjában pedig egy puskagolyó volt, de már ki vették. Ez érdekeseket mesélt a háboruról.

Február 20 án. Kedden.

Igen nagyon unalmas - nagyon nagyon nagyon. Nem mehetek az iskolába. Rosz tanulónak tartanak - tán az is vagyok és mégis ... ugy szeretem az iskolát. Nem szeretem ... - inkább már úgy megszoktam, hogy hosszabb időre rosz a válás. És ha elképzelem, hogy ők most haladnak mig én maradok.[ ... ]

Irtam az Edelsteinnek, hogy mindenből irja meg meddig haladnak. Várom feleletét. Nagyon nem jó naplót irni - hej hej hej jj. [...] Hej de jó a gyorsirás de a Gisy nem akar tanitani, pedig szeretem mert ugy látszik érdekes, hogy ez érdekeljen.

Február 22. Csütörtök.

Tegnap Edelsteintől kaptam egy levelet. A kölyök megirt minden leczkét szemtelen volt, alighanem Flesch biztatására irta ezt a szemtelenséget: „Jövőre jobb vicceket várok." Azt irtam neki: „Kezd te előbb a jobb vicceket!" Irja, hogy az utálatos Kőrősy utánozott engem az egész osztály előtt. „Kőrősy majdnem sirt, hogy nem vagy ott" irja Ed. A Krausz helyén Leovy ül. Ezért Edl. nekem gratulál. Jól megirt mindent.

Tegnap itt volt Maurice bácsi aki könyvelő 6 pakli Kuglert hozott jelenleg rém elegant és szellemes aztán zongorázni kezdett - na! Ez volt aztán egy kellemes este. Mikor elment iszonyú hogy áradoztunk milyen rém tehetség. De igazán szinte mesés az, hogy amint egy nehéz, előtte teljesen ismeretlen dalt elénekelnek azt rögtön két kézre variatiokban ugy ad elő mintha három évig gyakorolta volna. És az a legérdekesebb hogy mikor mindenki majd elolvad akkor ő olyan nyugodtan cinikusan ül és játszik mint a - nem tudom kicsoda. (Szereti a magyarokat) Aztán mikor kész van és mindenki áradozik ő nyugodtan felel: „eh patzerei!" És azt mondja szeretné egész elfelejteni a zongorát. Jaj de gyönyörüen játszott! Pedig ő zongorázni sohasem tanult. Scaupen. Veeber gyönyörü volt, meg a magyar énekek, babatündér, Chopélia stöbbi opera. Majd a Marsaylest zenditette rá s utánna egy olyan ropogos csárdást, hogy lehetetlen volt megálni, hogy föl ne ugorjunk és veszettül körül ne táncoljuk az asztalt. Azután a „Repülj fecském"-el befejezte a zongorázást és elment. - De jó volt! Ma talán jön.

 

1900. Mártiul 2 ik. Péntek. 1900.

Hm! Egész nap nem irtam naplót. Nem is irhatok semmit mert még mindezideig nem járok iskolába. A doctor [...] Nagyon rém unalmas nem tudom mit csináljak. Edelstein nagyon jól ir meg mindent. Már 2 mértani lapot készitek a XII és XIIIik lapokat. A trapéznál tartunk és nagyon jól megy.

Martius 6 án. Kedden.

„Megálj! - - Vagy nem tudod, hogy polgáron kivül nincs czim egyébb? -!!"

Ezt mondta Danton egy ifju marquisnak. Én igy forditnám le : [...] Nem e? Nem?

Tegnapelőtt különben nagy mury volt nálunk nagyon igazis Ceri nénis, jouros. Itt voltak: Vladár Anna, Vladár Gábor, Vla-dár Józsi, Vladár Gyula, Kern Gisy, Kern Rozsi, Kern Lujza. Gandalovits Iréne Kovalik Mariska, Szakács János stb. Vártuk még Jesovitz Alfrédot az önérzetzsákot is de hencegett s összeveszvén Gisyvel nem jött. Volt hát jogász és mérnök is meg mindenféle. Gyula zongorázott K. Mariska nagyon szépen énekelt aztán egy táncot perditettek rá és vigan folyt a pas de quatre meg csárdás (mialatt én meg Micz az uraknak cognacot a hölgyeknek narancsszeleteket osztogattunk. Az dús ozsonna is pompásan sikerült és rém elegáns volt) mig nem alulról felizenték, hogy a lámpa lezuhani készül szörnyü keservvébe. Abbahagyták és 1/2 Io felé kezdtek hazaszálingózni, csak a Gandalovitsék maradtak itt tovább. Mariska megint énekelt egy csomót szépen, aztán Mitzi a „Bakfisch" czimü monológot elmondván, Gisy a „Kont" viccet szavaltával; ők is eltávoztak. Egyszóval sikerült, kellemes mulatság volt a tegnapelőtti.

Most két hétig remek valóságos nyári melegség volt és 2 napja hó esik megint s rém hideg van.

A szegény bátor búrokat most verik az angolok; megfordult a hadi szerencse. A „búrok oroszlánja", Kronje 3 napi kétségbeesett küzdelem után 3000 emberével 18 000 angol által beszo-ritva kénytelen volt Roberts előtt capitulálni. De maga Roberts is beismerte hősiességét; mert mikor az ősz Kronjet mint fogolyt eléje hozták, megszoritotta kezét és igy szólt: „Ön vitézül védte magát uram!"

Eddig talán 20 000 ember esett el a szabadságért. Mikor lesz már vége ennek az emberhez nem illő álati öldöklésnek? Szegény búrok! És azt mondják, hogy az igazi élet halál harcz csak-most fog következni Traansválban, Ladysmith feladása után. Én csak arra kérem az Istent, hogy a burok ezek a derék elnyomott emberek győzzenek!

Martius 9 én. Péntek.

Mindenből kezdek kifogyni. Nem tok mit csinálni. A papát alighanem igazgatósági titkárnak fogják megválasztani; kezd nekünk jobban menni. Szemtelen Edelstein nem akar felelni levelemre. [...] Az összes mássalhangzót tudom már — egy ho-nap alatt remélem kész leszek. H! De jó! De egy kicsit nehéz.

[. .]

Most olvasom, hogy szegény Gerő Viktor főbelőtte magát. Pedig ugy szerette őt az iskolába mindenki. Nálunk egy hétig he-lyettesitett.

Martius 15 én. Csütörtök.

Ma a szabadság visszanyerési évforduló napja van a magyaroknak, és ma vesztették el szabadságukat a búrok. Az angolok túlereje, Joubert lemondása, és a vezérek elkedvetlenedése befejezték a háborut, az angolok bevonultak Blomfontainba, Pretoriába és a búr, e fáradt oroszlán letette a fegyvert, és elnyomatot. Anglia mindig irgalmatlanul bánt a legyőzöttekkel most is az történt. Jaj a legyőzötteknek!

Kegyetlen béke volt ez. A búroktól elveszik teljes független-ségöket, az önálló búr köztársaságot beszüntettek, önálló katonaságot nem szabad állítani oh, külön elnök helyet angol helytartó lesz felljebbvalójuk és végre Transvaalt angol gyarmatnak kiáltották ki!

Gerő meghalt!

Martius 20 án. Kedden.

Mit is irtam multkor? Hogy vége van a háborúnak? Akkor csakugyan ugyis volt; s a csatát befejezettnek tekintették. De a búrok eddig is hősök voltak, s a lealázó békét el nem fogadhatták! Másnap az összes lapot bejárta a hir hogy Krüger búr vezér kijelentette [...] hogy élet halál, utolsó csepp vérig fogják védeni magukat. A lelkesültséget az mutatja legjobban, hogy Trans-vaalba egy 2000 asszonyból álló amazonsereg létesült a búrok támogatására. Ámbár az angolok győzelme majdnem biztos tul-nyomóságuk miatt, mégis csodálnunk kell a búrok bátorságát; midőn még ennyi balsors után se vesztették el szivósságukat! Bravó Krüger!

Unalmas, unalmas és mégegyszer : unalmas, Ugy van.

A búrok elég jól vannak.

Martius 25 én. Vasárnapon.

Hej Istenkém csak már annak a kénytelen szabadságnak volna vége. Orvosságot már nem szedünk ugyan; de iskolába még nem mehetünk, sőt oh borzasztó! A ma délutáni Orfeumi előadáson hova mint az öten mennek se szabad menni. Ez igazán kissé nevetséges. Ugy nekem mint Józsinak sohse volt szamárköhögésünk nekem volt 3 napig hurutom és az 3 nap múlva elmúlt; neki meg egy kis görcsös köhögése volt, és az is rég elmúlt. A doctor azonban fejébe vette, hogy nékünk szamárköhögésünk van és most terzia megvan! Itt a pech. Hej haj Istencám mikor megyünk iskolába...

Éljen!

A papa titkár!

Edelstein rém szellemesen akar irni. Grünwald Prain születése napján nagyszerüen bolondozott, az ujját szopta aztán egy iczi piczi csokrot melyről senki semmit sem tudott átadott e szavakkal: „Szeretett tanárunk! Az osztály nevében átadom ezt a »hervadhatatlan csokrot« ... itt megállt és belesült. Nem tudta tovább. Edelstein szemtelenül nyilatkozva a búrokról. Azt irta : „Krüger és Stegunek nagy szája van azokat be kellene verni" és utána hosszú fejtegetést ad szavai bebizonyitására. Én azonban dühösen feleltem és szemtelenségekért párbajra hivtam ki a búrok nevében. [...]

Én már négy háborut éltem át: a török görög a japán khinai, a spanyol americai és angol búrháborut. Hozzáirhatjuk, európa, khinai háboru, 1900. julius II.

1900. Április r én. Vasárnap. 1900.

Április eljese, akarom mondani elseje. De ma igazán olyan bolond szaladgálós nyugtalan nap van, hogy még ezt a naplót is csak megszaggatva tudom irni. Maga az idő a legbolondabb; a nap süt és mellette hó esik; délelőt be kell füteni délután a szabadba is izzadnak. — Na tessék most mehetek ... Különben az a hir, hogy holnap iskolába megyünk hühühü 7 hét és 3 napig voltam itthon! Hogy fogom ezt pótolni?!

Szegény búrok fővezére a lángeszű oroszlán Joubert meghalt. Végső szavai: „Bizzatok, tietek lesz a siker! Küzdjetek győzni fogtok!" De elég jól megy azért a búroknak.

A most forgalomba került 5 koronás nagyon ormótlan csunya pénzdarab. Én még az ezüst hatosra négy krajczárosra és 25 krajczárosra is emlékszem. Most a I fillér 2 fillér, Io fillér, 20 fillér egy korona öt korona forint. Az egy forintos papirpénz nincsen már. Itt csinálok egy pár mintát:

A búroknak most Prodvoodon nagy győzelmük volt.

Április 3.án. Kedden.

Tennap valék először az iskolába. A bizonyitványokat szombaton kikapták már a fiuk és én nem tom, hogy az enyémmel mi leszen. Engem roppant ovatióval fogadtak és látszólag nagyon örültek nekem. De oh! borzasztó mérges voltam. És mért? Mert akármi fajta fiuval beszélgettem a második szó az volt „Kőrősy". „Lesz ma jó napja Kőrősynek! No Karinthy ma nem lesz magyarázat csak buzerálás!" [...] Ilyen szavak röpültek az osztályban szerteszét. Azt mondták, hogy Kőrősy minden órán elkezdte: Hol van a szegény Kárrinthy? Mit csinál? Eszik elég vajas kenyeret? Ah! Ah! Tudják, hogy ő azén thermometherem? Ő róla látom, hogy ki, hogy felel, ha ő gúnyosan mosolyog, vagy ha haragos arcot csinál!

A jeget elvitték már, más érdekes nem történt. Theisz fád. Ma ismét voltam. Ottó rém goromba de midőn megmondtam, hogy beteg voltam, csodálatoskép kedves lett.

Teisz Jules ma ismét fandulantiával tüntette ki magát.

Kőrösy órája előtt szeciroztak a fiuk, különösen a botrány kedvelő Lőwy; a kit csak nagy nehezen lehetett lentartani, hogy fől ne menjen a tantestületbe bejelenteni K.nek, hogy itt vagyok. Aztán bejött az az affectáns majom! (Pardon! Ilyen rémet már nem akartam mondani!) Először nem szól semmit azután egyszerre azt mondja: „Aáh! itta Káárinthy!" [...] Jöjjön csak ki! Méregtől pukkadozva mentem ki ahhoz a szamárhoz (Bocsánat: Ezt se akartam!) Mindjárt rákezdte örömtől sugárzó arccal mesélni, hogy mi minden volt mióta nem vagyok ott; hogy ő értem majd a Dunába ugrott, hogy mennyiszer emlegetet ő engem (itt hivatkozott a fiukra kik igazolták) hogy mi bajom volt, hogy milyen kár hogy csak ily későn találkozunk stb. félórai prédicatió. A kérdésekre csak félig feleltem, s amint látta, hogy semmire se megy velem a fiuk nagy szomorúságára helyre tyutyu... vagy! (most mit irok itt) küldött. Hónap megyek; péntektől kezdve szünet. [...] A búrok jól vannak. Most egy nagy ügyes győzelmük volt, és a háború nagy lelkesedéssel folyik. Roberts azért nagyon ügyes generális! Éljen! Éljen!

Vigye ördög őt!

Április 10 én Kedden.

Ahhh! Ahhh ' Ahhhh!

Péntek óta nincs suly. Nincs!Nincs! Nincs ? Csak egy van, csak egy egyetlenegy!. T.i. a hittan! Khő, khő. Igy lehetne a köhögést legjobban leirni. Nagyon unom magam nem lévén semmi érdekes. Ülteténk szegfüt.

Április 16. Hétfő.

A husvéti szünetek vége felé járnak. Oh oh milyen fád milyen rém unalmas volt; akarom mondani, hogy hát van jelenleg. A ca-nicula is beköszöntött és rém forróság van. Az embernek megáll a feje vagy az esze vagy a fene tudja mi. Semmit leirni nem tudok. De azt tudom, hogy egy olyan kellemetlenül unalmas nap minta mai egész évbe még nem volt. Fhü! Igy nem tudok irni! Tegnap kellemes husvéti meglepetés volt. A pompás reggelihez belépve mindenki theája mellett egy remek üvegtojást czukorral és azonkivül egy teleragasztott (i korona értékü) postatakaréklapot talált. Jelenleg 6o krajczárom — pardon — 120 fillérem van. Ma öntözni voltunk de rém fád volt különösen Anga néninél. Egyáltalán csak egy szó lebeg előttem! — unalmas. Jaj a kis pitvar az ajtón kiugrott a fejembe forró kád van agyatok jeget, hogy byciclizhessek jej el [...] Télen nagyon meleg van nyáron nagyon hideg van forró rom van a pincébe báli ruha ugrál csirkefogó tortát ettek a svábok nyáron a kioszknak a fedelén nah — na nem irok má pástétomot mert letörik a fülem.

Április 25. Szerda.

Hát még te is élsz napló? Csodálom. De nem igen szeretnék irni mert hát naplopás. Iggggen. No meg nagyon unalmas mindig gondolkozni.

Május 5 én. Szombat.

Vagy mi van máma? Sok unalom. A szegény öreg festőkirály Munkácsy Mihály meghalt, Endenicben.. Már igazán összes nagy halottunkat idegenből kell hazahozni!

Ma „Velencénél" voltunk az Urániába, nagyon csinos volt. Az iskolába nincs semmi hir, Kőrősy igérte, hogy Aquincumba

megyünk, de nem hiszem. Nem feleltem még. Prém bamba. Most nemrég roppant felhőszakadásos jegeső volt, de azért jó

idő van. Just. Nincs mit írni. Elmegyünk már.

Május zo én. Csütörtök.

Nincs semmi irnivaló. Vagy igen. Tegnap Munkácsy temetésén voltunk. A város roppant gyászpompát fejtett ki. Szegény Munkácsy! gondolta e volna asztalos inas korában, hogy ilyen temetése lesz ... A ravatal kint volt a mücsarnokban állitólag nagyon megható. A temetésen az összes rajziskolák, egyetemek stb. ott voltak, a kocsit io ló huzta és körülötte különös alvilági látomás tetőtől talpig fekete lovasok mentek a kiknek arczából csak két tüzszem látszott. Roppant sok koszorú volt. Onnét kimentünk a mücsarnok elé a hol minden fekete volt. A mücsarnok előtt egy 15 méter magas igazán impozáns katafalk állott 6 óriási edénnyel melyből hatalmas lángok áradtak ki. Sötét este lett mire hazajöttünk. A katafalk naphta lángjai is kialudtak már és a kerepesi uti temetőben hideg márványkoporsójában örök álmát alussza a boldogtalan életü mester.

Május — —25 én (vagy mi!)Pénteg.

Hm. Napló is van? Eh de fád, hogy mindég ezzel kezdem. De ha nincs mivel kezdeni! Azt csak nem akarja senki, hogy mindenfélét lefirkantsak a mi pl. az iskolába történik. Hát ott ugyan valami rém sok hir nincs is. Szegény Rifkelét mindig csufolják ő meg bosszúból rakásra buktat. A számtani dolgozatom 2/3 volt, a franczia I es. Prém ostobaságokat ad fel. A physica fád. A fiuk sok bambaságot beszélnek, Prém Reifre szörnyen dühös s ezt előttünk se igen igyekszik titkolni. Kőrősy egyforma vicczeivel nagyon unalmas, aztán meg ugy le van sülve mint egy krokodilus, látszik rajta, hogy nyáron mindig a pyramisok tetején mászkál. Az öreg fenyeget. De azért nem ad 4 est. Semmit se tudok. Na és több.

Most nagyon sensatiós a Papp ügy.

Papp Béla földbirtokos t.i. fölbérelte juhászát Zsoldicsot, hogy öccsét ölje meg az örökségért. Zsoldics aztán Papp Zoltán közbenjárásával megölte az alig 17 éves Papp Elemért. Most mindhármukat elfogták. Az aranyosak 5-6 év börtönt vártak, de a törvényszék Papp Bélát és Zsoldicsot kötél által halálra — egyszóval felakasztásra — ítélte. Zoltán 8 évi börtönt kap. Zsoldics kegyelmet kért (de nem hiszem, hogy megkapja) Papp Béla azonban a kegyelmi ajánlatot büszkén visszautasitotta. Aztán nevetve fordult ügyvédjéhez: „No doctor ur ha most mellettem áll az akasztófa alatt is mellettem álljon."

Holnap kötik fel őket alighanem.

Megérdemelték.

Május 28 án. Hétfő.

Ma nagyon érdekes égi tüneménynek voltunk tanuja; egy szép napfogyatkozásnak, a mi ugyan itt pesten nem volt teljes, de azért nagyon érdekes volt. Kormos üvegen keresztül néztem. A nap fényes korongja lassan csorbulni kezdett alúl és egy fekete tömeg emelkedett rajta. Spanyoliában koromsötét éj lett, itt nem egészen. Nagy vihar is volt. Az osztálykönyvet ellopták és Reif kijelentette, hogy ha az illető nem adja vissza az egész osztálynak 3 lesz a magaviselete. Szép.

Tegnap nagyszerüen mulattunk az állatkertbe a hol az indus karaván létezik jelenleg. Az állatok szépek voltak, de unalmasak. Hanem legfőbb óhajom teljesült. Lovon ültem — először életemben. Mikor kis fekete lovam menni kezdett hát biz megijedtem egy kicsit és majd lefordúltam, de aztán gondoltam — eh! nem leszek gyáva! Fölegyenesedtem és megkérvén a vezetőt, hogy hagyjon magamra szép trapba szaladtam egy párszor a páján körül. De szépen megültem a kis lovat! Azért se hagytam, hogy azt mondják: az első lovaglásnál bizony megijedt! Pedig félős volt. — Aztán az indus tábort néztük meg; ami nagyon érdekes volt. Ügyes emberek, de nagyon véznák meg aztán a fülük csu-nya. Aztán földalattin hazajöttünk. (a földalatti villamos nagyon érdekes teljesen ujj találmány és Pesten alkalmazták először. De ez még semmi! Londonba a Themze alatt visz vasut. Roppant érdekes lehet.) A szép Gellérthegyet a mi remek képet nyujtott a városnak és tulajdonképen oka volt, hogy Pestet fekvésre nézve a legszebbnek tartották az összes főváros közt, lebontották kivetkőztették formájából most egy poros kőbánya az előbbi remek sziklabérc. Nagy szomoruság. De most már rohanok az iskolába (mert t.i. reggel van, és pedig 29 ike kedd.) Tegnap feleltem magyarból nagyon jól.

Félek francziától.

1900 Junius 5 én. Kedden. 1900.

Most egy hétig nincs suly. Tanulok. Tegnap jól mulatánk.

Ugyanis pünkösd lévén felmentünk a Svábhegyre. Az Eta (talán

még meg se irtam?) — 2 hónapja nagyon „bon" os helyen tanit

és rém ostobán osztja be a vén fösvény bár nagyon gazdag Pop-

peréknál. És most még azt a bolondot is megtette, hogy kiment

velük 2 hétre a Svábhegyre. Tegnap találkoztunk vele ott sé-

tált mint valami bonne a tanitványával. Onnan hazajőve ettiink

egy porczió irgalmatlanúl rosz paprikás csirkét és egy pohár még

rosszabb sört. Igaz! Mikor mi haza akartunk jönni beszéltünk

róla, villamoson jöjjünk-e vagy se. Aztán megállapodtunk, hogy

nem. No és ma olvassuk azt a rettentő catastrophát a mit itt kö-

zöl az ujság. És mi épp arra a villamosra akartunk fel ülni! Való-

ban szörnyű.

Ma vettünk kis sündisznót, hogy pusztitsa a svábokat ki. Rém

hertzig. Most következnek öncomponált vicczeink.

Nem gondolná.

Úr (az átteleni házra nézve) Remek város Anglia.

Kisasszony (mélyen elpirulva) Hohó! Résen legyünk.

Hisz én se!

Asszony (rövidlátó) Van még eszed?

Becsipett ur (maró gúnnyal) Ha volt!

Rémrimek

Kilenczven

Minden orvosnak van cliense

Rires ember Mocart

Nagy szamár

Éljen Anglia

Megirja Dayli Telegraph.

Távirat (Londonban)

Bpest jun. 5-én. Pestről telegrafálják nekünk, hogy ott egy vil-

lamos felborult a melyben egész pest lakosága benne volt. Ugy

89

látszik egy ujj találmánnyal akartak kisérletett tenni melybe egész város lakósága belefér.

(Már t.i. én akárkit megkérdezek vagy a catastropháról beszélek mindenki azt mondja, hogy ő is benne volt.)

Egy ember 6o 00o frtal megszökött Americába. Ezt ügyvédje ugy védi: „Kérem ez az úr benne ült abba a Zugligeti villamosba és a mikor látta, hogy baj lesz hát kiugrott a kocsiból de a nagy ugrástól olyan svungba jött, hogy nem tudott megálni és szaladni kezdett. Szaladás közben magával sodorta azt a 6o 000 frt-t tartalmazó cassát és vele véletlenül svungból egész Ameri-cáig szaladt. Kérem hát felmentését.))

Magyaros „pofon vágás" kifejezések.

1. Ugy pofon csaplak, hogy…  

2.                     váglak  """ ’

3.                     felejtlek           """

4.                     törüllek            """

5.                     pirositlak """

6.                     protezsállak """

7.                     habaritlak  """

8.                     köszörüllek  """

9.                     kovácsollak  """

10.                   kapállak """

11                    lapitlak """

12.                   röpitlek """

13.                   kaplak """

14..                  talállak """

15.                   keményitle """k"

16                    idomitlak """

17.                   reszellek """

18.                   vasallak  """

19.                   kavarlak """

21.                   gyúrlak   """

22                    főzlek (sütlek """)

23.                   nyomozlak  """

24.                   keresztellek  """

25.                   keserítlek  """

26.                   kovácsollak  """

27.                   sajnállak  """

28.                   pecsétellek  """

29.                   gondozlak"""

30.                   képezlek  """

31.                   mászlak  """

32                    dolgozlak  """

.33.                  búsítlak  """

34.                   borotvállak  """

35.                   oponnállak  """

36.                   csiplek  """

37.                   csodállak  """

38.                   sugalmazlak  """

39.                   terminállak  """

40.                   osztályozlak  """

41.                   fenyitlek  """

42.                   számollak  """

43.                   dühösitlek  """

44.                   butítlak  """

45.                   tapasztlak  """

46.                   ragasztlak  """

47.                   nézlek  """

48.                   prédicállak """

49.                   csufítlak  """

50.                   nyomorítlak  """

51.                   foglak  """

52.                   rángatlak  """

53.                   maturállak  """

54.                   festlek  """

55.                   írlak  """

56.                   engeszte """llek

57.                   szomorítlak  """

58.                   vívlak  """

59.                   erősítlek  """

60.                   )) püföllek "  """stb.

 

Junius 13. Kedd.

Elmentem hát az iskolába mint rendesen. Különben egyébb hi-rek is vannak. A külvilágnak: ujj, óriási mérvű háboru a mely a nagyhatalmak és Kina között kezdődik, és célja Kina felosztása. Kezdete : a boxerek föllázadtak és boldogot boldogtalant a kit utba találnak leöldösnek. A kínai kormány pedig a helyet, hogy elnyomná a lázadást még titokban bujtogatja őket Európa ellen. Szegény búrok tökéletesen le vannak győzve és Anglia minden lehető jogott és függetlenséget elvett tőlük. Oranje Transvaal angol gyarmat. Gyönyörű! Az iskolából pedig nevezetes, hogy hát a vizs [A szöveg megszakad, a szerk.]

Junius 21.en, csütörtökön.

Ugyám, ennyire vagyunk. Már két vizsga megvolt s így csakugyan szégyenleném engemet ha még most sem irák volna naplót. Hát hol is kezdjem? Kezdem hát az elején! No hát mult héten voltám a VII elemi osztályos tanitómnál kehidai Deák Jenőnél a kit három teljes éve nem láttam. Nagyon csinos garçon la-lakása van, és engem rögtön megismert, mert engem nagyon szeretett. Ő Deák Ferenc unokája és nagyon derék embör. Beszélte, hogy ép tegnap előtt (t. i. akkortól számitva tegnap előtt) beszéltek rólam a tantestületbe a tanítók közt és minden féle óriási geniet fogtak rám stb. A papának sokat beszélt rólam, mondta, hogy ő nekem mindig rajzolni valót adott és, hogy biztosan tanitasson festőnek a papa (?) stb. Aztán azt is mondta, hogy engem nem lehetett megfogni semmibe. Adott egy könyvet „Gőcseji históriák" a mit ő irt és Jankó János rajzolt a leghire-sebb caricatúra rajzoló. Nagyon érdemes. Na és aztán magolók stb. és az első vizsgát letettem semmi eredménnyel. A második vizsga mértan physica tegnap volt. Az öreg kihívott és miután pompásan lefeleltem azt mondó „Naa a Karinthy egész évben szemtelenkedett de legalá..."

És ez óriás dicséret.

Aztán kihitta Grünvaldott. Ilyen pofával jött ki: [rajz] A tanár rászólt, hogy ne csináljon olyan. grimaszokat. Akkor ő még jobbakat csinált. Hát lefeleltették persze szegény félbolond semmit sem tudott. Helyre küldték. Meg se mozdúlt hanem el kezdett ordítani visítani. Valami Io szer mondta neki az öreg a nagyszámú vendégek előtt, hogy menjen helyre. Csak még jobban orditott. Egyszerre Pechán aki szintén ott volt, vérben forgó szemekkel fölugrott a kathedrára és ugy hátba lökte, hogy azonnal helyre röpült. Hű akkor kezdődött az igazi. Grünwald úr úgy elkezdett bömbölni, hogy az egész osztályt compromittálta. Végre két fiu kidobta őt az osztályból. Na aztán szépen elmúlt a mértani 2 és fél óra. Pedant la recreation bejön Grünwald öcsém és leülvén előlről kezdte az orditozást. Odamentem és ugy leszidtam mint a tücsköt már nem is emlékszem mi mindent mondtam neki. Hanem akkor ő ugy elkezdett kiabálni, hogy jobbnak láttam elmeni. Physica óra alatt kihivják felelni. Hejh dehogy is felelt hanem bömbölt tovább. Akkor már a tanárok vendégek és fiuk ugy nevettek, hogy majd lefordúltak a székről. Végre megegyszer kidobták és miután két fiu megint behozta a tanár megparancsolta neki, hogy rögtön menjen haza és d. u. 3-kor menjen hozzá. — Igy végződött Grünwald vizsgája. Én is feleltem phisicából elég jól. Holnap számtan történelem vizsga lesz. Tegnap a gyerekek Orfeumba voltak amiből rém veszekedés lett. Lónyay gróf és Stefánia a kik 2 hó előtt olyan sensatiós házasságott kötöttek el válnak. Hajzáróné csalamáré gazsóré.

Juliul 2 án. Hétfőn.

Itt vagyunk. Tegnap is itt voltunk. Tegnapelőtt ott voltunk. Holnap megint itt leszünk. Ott is itt voltunk. Egyszóval Szent Endrén vagyunk. Ha nem tetszik tegyél róla.

Tehát odáig jutottam, hogy Szent-Endrén vagyunk. A hol 3 év előtt voltunk és nagyon jól éreztük magunkat tant Helennal. Most tehát ismét itt vagyunk de nem éreziacre olyusó jóikára nincso hivió. Hol is kezdjem? Kezdöm hát az elején. Van itt ész!

Nos hát a vizsgák megtörténtek és a bizonyitványt sajna ki kaptam. Ne is beszéljünk róla. Csend legyen! Mindenki fialgasson... majd később... később elmondom — talán jövő évbe. No menjetek el csúf gondolatok. Vesszetek el a távolba, de ködös képetek mégis csak itt lebeg — kár! vagy inkább nem kár csak lebegjetek ostoba ködös képek legalább... semmi. Egy szottcse! — a, hogy Rifkele mondja.

Nos hát aztán kijöttünk Szent Endrére. Az Elza egyelőre ott marad mig Peel Pál „Fürdés után" képének cópiáját elkésziti. Gisy ott maradik. Papával jöttünk ki azonban ő ma reggel be ment Pöstre. Hát igen csinos lakásunk vagyon szép kerttel a „Vasut utcában" mely nem legszebb. Igaz van 6 khevér zsidó selyemhernyóm 3 gubó. Ma reggel korán keltem, a papával a vasuthoz menénk. Én a viczinálissal együtt akartam menni, de nem tudtam olyan lassan menni mint az. No sebaj. Tanulok. Magolok. Adieu! Semmi közöm hozzád te trotolyás.

Julius 3 án. Kedd.

Tegnap kissé gorombán bántam önnel tisztelt Napló ur, de bocsásson meg és ne orditson, mert beverem a fejét.

Hát tudja kedves öregem én itt ciemlichen érzem magam legalább sokkal jobban mint N. Maroson. Hát bizony ott rosz volt, itt jobb. Jelenleg a dakszlin ülök. Dakszlinak nevezzük t. i. azt a széket a mely nagyon apró lábaival és nagyon széles lapjával méltán kiérdemelte ezt a nevet. Nos tehát mit irjak?

Ujj cseléd van, Lidia elmönt de ez az ujj nem főz valami pompásan, a tegnapi ebédje fölöt repültek is az érdekes megjegyzések. Én pl. azt mondtam, hogy — azt mondják, a francziák az orosz háboru alatt kőszenet ettek, no az még semmi... és érthető pillantással néztem az előttem fekvő szilárd húsra. Azonban nagy nehezen magunkba dolgoztuk az ebédet. Egész nap sétáltunk ide oda, én egy fára, nagyon szép egyforma betükkel belevéstem, hogy :

K.F.

AHAZA EL-

FELEJTETT

DALNO-
KA

1900.

Gyönyörű volt!

 

Julius 6. Péntek

Tehát nagyon elég jó. Jó. Sokat sétálunk. Agyő.

Julius 7. Szombat.

Igaz most látom csak, hogy a történelem és számtani vizsgát le se irtam még. Hát azon nincs sok irni való de azért elég. Én számtanból feleltem és Reif azt mondta „Nagyon jó! Ugy látszik a III. harmadba mégis összeszedte magát."

És mégis... eh hagyjuk a vizsgákat is meg mindent majd...

A kinai háborúról rém hirek érkeznek, hogy a császárt és császárnét meggyilkolták az összes Európai követséget lefejezték stb. Szörnyü egy háborunak tartják ezt, mely egész Ázsia és Európa közt fog folyni. Az osztrák—magyar hadseregből is van nagy számmal a harctéren de hír szerint a követségünket megölték és fejeiket Peking falaira tűzték ki.

Borzasztó zivataros idő van, ámbár néha roppant nagy a meleg ugy hogy Hatterassal is inkább kivánnék expeditiót csinálni a sarkra mint itt maradni. Rémségmény a meleg. Hatterast nagyon szeretem.

Gisy ro korona fizetmény emelést kapa.

Julius 9. Hetfő.

Nem is irok inkább mert vége fucs.

Julius iz. Szerda.

Oh jaj mein Gott! Az szörnyüség, hogy az embernek egy becsületes okos ismerőse sincs. Itt van a Tyroler kompánia a ki oly buta, Istenem de buta. A papájukon kivül az egész család szomorú agylágyulásban szenved. Ma itt volt Tihamér meg Tibor kétségbeejtően buták. Az Eta meg Flóra nevezetü unokanénjükhöz jár kézimunkázni, az még náluk is butább. Igazán az borzasztó. Nagyon rossz lehet, hogy oly rém bamba az ember. Pfui teifel. Rémitő hogy irok!

Julius 16. Hétfő.

Ma bent valék Pesten. Nem rosz volt. Egy VIII ista jött, hogy

francziából kikérdezzen. Aztán haza jöttünk.

Életpályámat elhatároztam.

Tengerész leszek.

Ágyő.

Julius 20. Csütörtök.

Borzasztó rémitő evvel a csalóval Veiszel! — A Helén néni kijött

tegnap. De most figyelj ide :

Veisz Márkus (és fiai) házába lakunk. Veisz Márkus (és fiai)

a legnagyobb csaló. És most

(Julius 27. Csütörtök)

Julius 28. Péntek.

Na mánia talán elég időm lesz az érdekes események leiromá-nyozására. Hol is kezdjem? Kezdem az elején! Van itt ész!

Hát először is a tant Helén már rég itt van, de rém rosszul érezzük magunkat ebbe a kis luk lakásba a hová a csaló Veisz (és fiai) be kvártélyozott. Mellettünk egy nagyon kedves fiatal asszony lakik férjével és egy kis 3 éves lányával a „Baby" val. Már a Staravostán is voltunk tegnap természetesen pompás volt a remek tájék és jég hideg viz. Az Elza is kijött már és festett tegnapnap. Azonkivül egy nap alatt egyedül megtanúltam úszni, az egész uszodát szép lassú tempóval át tudom úszni. Most bérletünk van és mindennap 2 szer is mehetünk uszodába. Nagyon kellemes. Rémsok gyümölcsöt eszünk: egyáltalán jól élünk. Itt egész közel lakunk a mezőhöz a mint kilépünk ott vagyunk és estefelé meg este Io kor ki szoktunk menni és énekelünk bele az éjbe. Igaz a Tóni néni is kinn volt pár napig aztán bement. Tóni nénit nem nagyon szeretem csöppet se szimpatikus.

És most jön a fődolog a miért Elza már egy napja bent van pesten. Az Angi néninek egy második babája született, a Gyuluska. Naon hercignek mondják.

Jelenleg Helen néni is bent van, de este ki jön. A papa szabadságát eltöltendő a Balatonnál tartózkodik a derék Kom-polthynál. Agyő!

Julius 31. (Nem tom milyen nap)

Hát sok minden történt, de nem igen akaródzik jutni enyim eszemkémbe. A papa kijött egy napra, a Gizi itt van, de holnap Etával és Papával egyetemben a Balatonra megy. Tegnap nagy vásár volt czipőt triquot és egyéb vásárfiát kaptunk. Nagyon jól úszok. Délután egyszerre a mint a vásárról jöttünk egész elsötétül és egy iszonyú szél roham ugy felkorbácsolta a homokot, hogy a Duna koromfekete lett. Az égen olyan iszonyú fekete felhők rohantak éles villámokkal, hogy valóban az itélet képét mutatta. A vásári pánikot már nem volt időnk megnézni, mert kétségbeesett rohanással a Tyrlerékhoz törtünk be. Alig, hogy becsaptuk az ajtót iszonyú dörgéssel olyan eső kezdett szakani mintha csupa kő esne le. Abba a szobába ahol én voltam egyszerre 4 ablak tört be, a másikon három és a diónál nagyobb jég darabok a szobába is beugráltak. Mindent levert a jég, de olyan óriás darab jegeket mint amilyenek az udvart sűrűn borították senki se látott még. Ekkorákat is láttam: [rajz] Szörnyű volt. — — Hazajövet előttem egy ló megbokrosodott, a kocsi felfordult a benne levőket a vásóról hazahozott holmival együtt az utczára röpítette. Itthon tudtam csak meg a szörnyű hirt, hogy Umbertót az olasz királyt megölték. Hát nem borzasztó ez? Hogy a legnagyobb emberek egymásután az ilyen fanatikus gazembereknek esnek áldozatul! Eh! Hiába sopánkodnak mindig igy fog ez már maradni, nem tudnak rajta segíteni!

Este egy leirhatatlanúl gyönyörű kettes szivárvánnyal egybekötött északi fényszerű naplementének voltunk tanui. Az egész ég valami kimondhatatlan ragyogó aranyvörös rózsaszin kék és ezer meg ezer színnek keveréke volt, hogy alig tudtunk nézésével betelni. Ma roppant hideg és széll van.

Gurovitzék kedves emberek, Józsit már a szigetre is vivék stb.

Augusztus nemtomhányadika. 2.ika.

Nagyon rosz, nagyon rosz.

Gisy Eta Balatonon van.

Elz is megy.

Nagyon rosz.

Szeretnék bemenni Pestre.

Itt nagyon rosz.

Tegnapelőtt valami nagyon érdekesett láttunk. Ott álltunk a

Gurovitzékkal az utcza végén a hol a végtelen mezők kezdődnek,

midőn egyszerre az egész tájat egy nagyon erős idegenszerű

zöld fény világította be. Körülnéztünk keresve a fény okát, és

fönt az égen egy galambtojás nagyságú vakító zöld fénnyel vilá-

gító meteor követ láttunk zuhanni sziporkázva és hosszú vastag

pászmát hagyva maga után. De az remek volt! Remek és .. .

Hagyjunk! Hagyuk!

Nagyon rosz.

Augusztus 23.

Bon jour mon ami! Comment voyes-vous? Ah! Je suis mauvais écoliers. Je n'écrit pas dans mon bon „Naplo"! Non? Je suis mauvais? Je aimerais mon „Naplo" écrir francais. Si j'aurais je ne se pas francais je écris francais dans mon Naplo. Oui mon ami! Oui

Der Papel[ ...] ist gekommen tant Helen freit sich sehr aber aufrichtig gesagt mir gefallt den Onkel nicht sepr. Onkel und tante werden jetzt etwas... gscheft suchen in N. Maros und bleiben ganz hier. Ich werste die tante Toni nicht, die ist so schmuzig und freich mich dazu und lebt immer bei uns mit seinen zwei Kinder und hat kein Cho... Eh!

Nagyszerűen úszok és szép tempókkal, még az ár ellen is tudok 45-50 métert úszni. Aztán tudok vizet taposni, hátal uszni, hulla uszást matróz úszást, properrel úszást stb. (8)

Augusztus 25. Vasárnap.

Valami borzasztó történt... tegnap legalább borzasztó volt.

A boltban álltunk a Helén néni Elza és én a mikor egyszerre két ember beszélgetését halva figyelmesek kezdtünk lenni. Az egyik azt mondja: — Az az asszony megőrült! Nem tudja mit csinál! —A másik: No de az a legkisebb gyerek... belefulladni ilyen vizbe... Milyen vízbe? szakitotta Elza félbe — egy gyerek vizbe fulladt? — Igen. Hol?... kérdeztem én. — A Tyroleréknál. Ezt halva a Helén néni kirohant a boltból végig az utczán be a Tyro-lerékhoz. Mi rémülten utánna. A Tyrolerék előtt már roppant néptömeg állott, be se mehettünk. A Shartner Sándor kijött éppen attol kérdeztem mi történt. — A legkisebb gyerek az udvaron a pocsolyagyüjtő hordóba fulladt — felelt.

A Tasiló! a kis Tasiló a kiről már többször irtam az a kis sárga elkeseredett arcu 2 éves gyerek. No szép.

Nagy izgalomba jöttünk haza. Aztán este felé megint elmentünk a Helén néniért. Sokan ácsorogtak a kapunál, bár már félhomály volt. Egyszerre a mint be akarunk menni a Helén néniért egy equipage ált meg a kapu előtt és abból egy alak ugrott ki. — Tyroler a ki az esetről még semmit sem tudott. Tihamér abba a pillanatba rohant ki az ajton odarohant az apjához és kiabált: „Papa megfulladt a Tasiló!" — Erre borzasztó jelenet következett sohse fogom elfeledni. Szegény Tyroler beleesett a doctor karjaiba és sikoltott nem! — orditott őrült kétségbeeséssel mint egy tigris. De azokat a kiáltásokat sose fogom elfeledni, mi mind akik körülálltunk rémülten szaladtunk erre a hangra egész hazáig. A Helén néni egész éjjel ott maradt. Ma voltunk ott condollálni borzasztóan néznek ki, a Tyroler mindha harmincz évvel öregedett volna. Ma én Mitzivel papával bemegyünk Pestre. Kern egész nap itt van Gizi hozta ki. Jaj az E.

1900 September 7 én.19oo. (Pesten)

Naplom második évének jubileumát nem értem rá megünnepelni, s miután 5 nappal elmúlt már, most nem érdemes. Jelenlegi helyzetemben ugyan a „2 éves" napló fogalmának sem tudok annyira lelkesűlni mint annakelőtte bár ez a tényálladék csöppet sem hasonlit az én eddigi könnyűvérű állapotomhoz. Minthogy a naplóirás főkelléke — mint eddig — a történtek hiv leírása kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ennek a kötelességemnek nem igen biztos, hogy megfelelni fogok tudni. — Különben a ténta is olyan vizes, hogy hogy vele az utolsó napokban változó szaggató indulatos tüzes érzelmeimet ecsetelni tökéletesen képtelen vagyok. Különben ezek a gondolatok és érzelmek tömkelege most már visszahullottak egy mederbe a kapkodó, erre arra csapongó gondolatok egy compact nyugodt gondolattá egyesültek, egy tudattá: be vagyok iratva IV ik — polgáriba.

r. Szieth men ttedegne tá, sé né men koráj ebbe za ebvé abláer.

[Theisz nem engedett át és én nem járok ebbe az évbe reálba.]

Igen, a sors megváltoztatta a terveket, az utat elterelte de hiába tette! Az út előtt mégis ugyanaz az czél lebeg ugyanaz a vágy — messze a ködbe borult czélból kiválik egy erős árbocos hajó a mely veszélyek között sietve de biztosan halad a tengeren.

September 21 én. Péntek.

Hogy a mosti hézagos naplóirásom okát itt irdogáljam arra időm nincsen, különben is nem igen tartom érdemesnek mostani érzelmeim állapotát megmagyarázni, min a nagy önkéntelen hézagok és önkényes kihagyásai az igaznak azokat ugyis nagyrészben értelmetlenné tenné. Csak annyit tudok — hogy ha nem tetszik nagyon érzelgősnek — rendkivül rosszul érzem magam sőt búskomornak rosz sejtelmektől elnyomottnak. Nos lehet, hogy megváltoznak ez érzelmek de némely órában erősen kinoznak. És nem tudom visszafojtani őket pedig érzem, hogy ezek visznek — mint oly sokszor — a végromlásra, a kétségbeesésre, mert miat-tok elhagyom magam és kábultság vesz erőt rajtam; és még jobban kihoz a belső serkentés „fel! ne hagyd el magad!" és érzem, hogy ennek nem tudok elegett tenni, erőtlen vagyok és aztán kétségbeesve nézem, hogy süllyednek, hogy távolodnak tőlem az elhatározott eszközök czélom felé — és jajgatok és szerencsétlen és nem tudok magamon segiteni. Pedig ez — igen ez ront igy meg testben lélekben, hogy csak nézem tehetetlenségem és nem segitek magamon. Ez borzasztó és félek tőle mert egész az öngyilkosság gondolatáig vezet. Nos Isten adja, hogy legyőzni tudjam magam!

 

N. Maros. Most 1899. Augusztus 25.-én Pénteken irom e sorokat leendő naplómba. Kiváncsi vagyok, hogy 1 ső harmadi bizo-nyitványom milyen lesz? Irjam ide: tiszta egyes-e? jó-e? rosz-e? Nagyon rosz-e?... Nagyon rosz. Reméljük, hogy a II. harmad jobb lesz. — 1900. Január 4-én. Az is meglehet, hogy akkor már nem létezel. (Hát ezt ki irta ide?)

A mint látom az utolsó lapra érkeztem. E napló története életemből határozottan fontos részleteket tartalmaz. Nos remélem a következő könyvbe benne lesz a fontos változás is de hát majd mindennek megjön az ideje; tán a kedvem is visszajön ismét verseket kezdek irogatni és élvezem Múzsám kegyét. Servus Naplóm! Rejtsd el történetemet és érezd jól magad barna takaródban. Idő tellett 1899 Sept.13-ától 1900 Sept.21-ig. Csinos kis idő. De hát az semmiesetre sem zavarja sőt tán emeli szememben értékedet és becsedet. Isten veled! Élj boldogul. Nem látsz többé soha.