FODOR LÁSZLÓ — LAKATOS LÁSZLÓ

Hó-rukk!

vagy

Helyet a titkos drámaíróknak

vagy

Ahogy a kis Lacikát elképzelik

vagy

Nem is volna rossz, ha ez így menne,

de megy ám

vagy

Mégis megy, sőt remekül megy,
de hol és hogyan?

Duplatalpú monstresiker a Belvárosiban

ELSŐ FELVONÁS

DR. BORONKAI: (Írja titkár barátjához a Nemzeti Világbank egyik szerény kis tisztviselőjéhez, zsebre dugott kezekkel, sállal a nyakán, egy vas nélkül, fölényesen.) Na, mit ordítsz?

TISZTVISELŐ: Jaj, ne zavarj most, rémes, mi van odabent, ölik egymást a Nagy Vezérigazgatók és Elnökök és Világgazdasági Főhatalmasságok, inkább szaladj katonaságért, politikusokért, kancellárokért, Mac Donaldért, Mussoliniért, hogy segítsenek!

BORONKAY: (fölényesen) Ne ordíts. Hányan vannak?

TISZTVISELŐ: Legalább huszonöten.

BORONKAY: (zsebredugott kezekkel) Az nem sok. Hát idefigyelj, mert ilyet még úgyse pipáltál. Én most bemegyek ide közéjük... a Nagykonferenciára.

TISZTVISELŐ: Megőrültél? Mint ismeretlen senki, egy nincstelen fiatalember?

BORONKAY: (derűsen legyint zsebredugott kezekkel) Bízd rám. Majd én megmutatom. Te csak állj itt nyugodtan az ajtóban, és számold, ahogy egymás után repülnek ki az Elnökök és Vezérek, hogy elfoglaljam a helyüket. És ha huszonötig számoltál, bejöhetsz, majd kiutalok neked egy kis fizetésemelést. Hol az a Kakinszky-akta?

TISZTVISELŐ: Kakinszky, az nem egy akta, az egy kávéház.

BORONKAY: Hát akkor kávéház. Annál jobb. Én leszek a tulajdonos. Hó, rukk. (Zsebre dugott kezekkel berúgja az ajtót, eltűnik mögötte.)

Villámlás, mennydörgés

TISZTVISELŐ: (egyedül, áhítattal) Micsoda ember! Hihetetlen életkedv, energia, óriási! Biztos sikere lesz, mint annak a fiatalembernek, akinek karrierjét valamelyik színház valamelyik darabjában láttam a minap, és aki pont így csinál, és sikerült is neki!

Nagy zaj a konferenciaterem felől, nyílik az ajtó,
a levegőben repül ki egy alak

TISZTVISELŐ: (Elragadtatással számolni kezd, ahogy megbeszélték.) Egy! Éljen!

BORONKAY: (A levegőből, zsebredugott kezekkel.) Halt! Ne számolj tovább! Én vagyok az!

Függöny

MÁSODIK FELVONÁS
Bruhinky-kávéház

TISZTVISELŐ: (Savanyúan ül, kávézik. Magában.) Jövő héten elseje, miből fizetem ki a kávém?

BORONKAY: (Jön zsebre dugott kezekkel, fölényesen.) Szervusz. Kérlek szépen, nem volnál szíves egy pengőt kölcsön...

TISZTVISELŐ: (dühösen) Még a szemem elé mersz kerülni? Te tehetségtelen, pocsék alak! Majdnem kirúgtak miattad engem is a bankból! És különben is, hogy jössz te hozzá, egy befejezett bukott darab után még élsz? Rég főbe kellett volna lőni magad.

BORONKAY: Bízd csak rám. Ami a valóságban nem sikerült, az sikerülhet a... (hanyagul) Mondd csak, hol is van az a Bruhinky-akta?

TISZTVISELŐ: (ordít) Hacsek, én téged alagi hentesmesterré darabollak, ha nem figyelsz! Már megmondtam, hogy Pri-csinszky, az nem egy akta, az egy kávéház, éppen ez itten, a Trucsinszky.

BORONKAY: (hanyagul) Jó, jó, ne ordíts. Apropó darabolás. (körülnéz) Ki az a két úr, ott a törzsasztalnál?

TISZTVISELŐ: (áhítattal) Pszt, halkabban... Az kérlek, a két László, a Lakatos meg a Fodor, a két Drámaíró, akik irányítják a drámai világpiacot... Most éppen nagyon el vannak foglalva, a Bruki bácsiról akarnak írni egy nagy szomorújátékot.

BORONKAY: Igen? (hangosan) Hát kérlek szépen, mit akartam mondani... egyszóval ez a remek téma, amiről beszéltem neked...

LÁSZLÓK: (Felfigyelnek.)

BORONKAY: (Gyorsan átugrik a másik asztalhoz, írni kezd, az egyik László elmegy az asztal mellett.)

I. LÁSZLÓ: Pincér, mi az kérem, ez az asztal nem volt lefoglalva.

BORONKAY: (felugrik) Kérem, kedves Főmester, méltóságos uram, itt van a Csacsinszky-féle téma, amivel meg tetszett bízni, tessék aláírni, rögtön viszem Martonhoz, felvenni az előleget az Önök számára...

I. LÁSZLÓ: (hanyagul) E... e... izé... tudom, tudom, melyik téma is volt az...?

BORONKAY: Az a Bukongszky-féle... Egy fiatalember, Afrikában, átmegy az őserdőn, minden akadályon átgázol, jobbról jön egy krokodil, balról egy oroszlán, hátulról elefánt, elölről égő erdő...

I. LÁSZLÓ: Hehe... hehe... igen, igen, már emlékszem... nagyszerű... az én ötletem volt, az én ötletem... (II. Lászlóhoz) Emlékszel, kérlekalássan, az én ötletem volt...

I. LÁSZLÓ: (epésen) Ami azt illeti, én úgy emlékszem, az én ötletem volt... De hiszen mindegy, fő, hogy előadják, és sikere legyen... Aztán, ha sikere volt, esetleg meg is lehetne írni... Izé... ez (Boronkayhoz) Mi is a csattanója az ötletnek — hogy is mászik ki diadalmasan az illető fiatalember a bajokból, amikbe belekerült?

BORONKAY: Hó, rukk!... Nagyon egyszerű: az utolsó pillanatban, mikor már minden összeomlana a feje fölött, mit tesz Isten, kiderül, hogy az egészből egy szó se volt igaz, és a fiatalember, diadalmasan, hó, rukk, visszatér Európába!

Függöny

HARMADIK FELVONÁS
Belvárosi Színház színpada

MARTON SÁNDOR: (darab-vezérigazgató) Hát kérem, megírva még nincs, mindenesetre elő kellene adni.

BÁRDOS ARTÚR: De kérem, az lehetetlen, hiszen kiderült, hogy az illető nemcsak hogy nem lett vezérigazgató, sőt inkább kirúgták a közgyűlésről.

MARTON BÖSKE: (Sándor leánya, lovaglóruhában.) Nevetséges. Attól még elő lehet adni. Egyszerűen megváltoztatjuk a végét, igaz, Boronkay úr?

BORONKAY: Hogyne, méltóságos kisasszony... Hó, rukk!... Ugyanis, mint mondottam, elöl volt egy oroszlán, oldalt egy tigris, hátulról egy krokodil!...

BÁRDOS: (kétségbeesve) De hiszen mindebből mit tesz Isten, egy szó se volt igaz... és különben is a Lászlók...

MARTON BÖSKE: Odanézzen!

A függöny fölmegy, látni a közönséget, amint őrülten
tapsol, a rivalda előtt hajlong I. és II. László.

BÁRDOS: Csoda történt! (Boronkayhoz) Tiéd a lányom és a fele...

BORONKAY: És a fele részesedés...

MARTON: Annyi nem, de mondjuk huszonöt százalék, száz előadásból az is elég.

BÁRDOS:(önkívületben) Már a hatvanadiknál tartunk!

BORONKAY: Úgy van! Mit tesz Isten, kiderült, hogy a színpadon minden szó igaz volt!

Függöny

Színházi Élet, 1934. 4.