A komplexum

ÍRTA: FREUD ZSIGMOND

HACSEK (ül a kávéházban, ami azt jelenti, hogy alsó tudatában a teaudvarban szeretne állni): Pincér! Pincér!

PINCÉR (jön): Kávé tetszik?

HACSEK: Igen.

PINCÉR: Értem. Miután kávé, a visszafelé évák, ez azt jelenti, hogy Hacsek úr Évákat szeretne kapni, öntudatlanul. Éva, mint ősanya, a* elemző szimbolikában az anyát jelenti, csecsemőkori emlékekkel kapcsolatban, vagyis, Hacsek úr tulajdonképpen tejet akar. Mindjárt hozom.

HACSEK: Aludteje van? P

INCÉR: Van.

HACSEK: Hát kérem, ha az aludtéj felébredt, előbb küldjék azanízisbe, kérdezzék meg, mit álmodott, fejtsék meg az álmot és aztán hozhatja.

PINCÉR (el).

SAJÓ (jön): Jónapot, Hacsek.

HACSEK: Miért mondja, hogy jónapot? Ezzel nyilván leplezni óhajtja azt a vágyát, hogy rossz estét kíván nekem. De miért kíván nekem rossz estét? Mert gyerekkorában szerelmes volt a feleségem unokanagyanyjáiba, akiről tudja, hogy este találkoztam vele a Szentkirályi-utcában, ahová ő a Dulapartról jött. Viszont a Szentkiralyi utcában van a szemészeti klinika s mivel a Duna egy folyó, egész világos és nyilvánvaló, hogy maga azt szeretné, hogy nekem folyjon ki a szemem. Szégyellje magát, illik így beállítani valahová, mindjárt ekkora gorombasággal kezdeni?

SAJÓ (bűnbánattal): Igaza van, Hacsek. De nem tehetek róla, már megint nem bírok a komplexumommal.

HACSEK: Hát menjen haza és váltson alsótudatot.

SAJÓ (dühös): Hacsek, én magát folyékonnyá pofozom, ha nem hagyja abba a hülyéskedést.

HACSEK: No látja, már megint a folyó. Maga rettenetesen beteg, Sajókám. Azt mondom magának, amit Hamlet mondott a menyasszonyának.

SAJÓ: Mit mondott?

HACSEK: Menj analízisbe, Ofélia.