A levél

ÍRTA: SZÉP ERNŐ

HACSEK (ül a városligeti padon): Lila ákác...

LILA ÁKAC (jön): No, mit sirszí Mi kéne, ha vóna?

HACSEK: Egy komótcipő.

LILA ÁKÁC: Komótcipő?

HACSEK: Mer' megcsókolnálak, fityfirity, de előbb fel kell húzni a komótcipőmet.

LILA ÁKÁC (el).

SAJÓ (jön): Mit csinál itt Hacsek?

HACSEK: Levelet várok.

SAJÓ: Idevárja a levelet, a lizsébe?

HACSEK: Ida Azért ültem erre a padra.

SAJÓ: Érdekes. És a postás tudja, hogy ide kell jönnie?

HACSEK: Miért kellene a postásnak idejönni?

SAJÓ: Hát nem postás hozza a levelet?

HACSEK: Á.

SAJÓ: Küldönc?

HACSEK: Ki az a Kül Dönci?

SAJÓ: Futár.

HACSEK: Mért nem mondja mingyárt, a Nádas. Nem a Nádas hozza.

SAJÓ: Hát kicsoda?

HACSEK: A szél.

SAJÓ: Nézze, Hacsek ne ugraszszon, mert rögtön megsimogatom. Miért hozná pont a szél, ide pont azt a levelet, amit pont magának írt pont valaki.

HACSEK: Mi az, maga sürgönyt diktál nekem? Haesek, stop, miért stop, levelet, stop.

SAJÓ: És ki írta a levelet?

HACSEK: Ki mondta, hogy vu laki írta?

SAJÓ: Hát ha senki se írta, akkor maga miért várja?

HACSEK: Mert itt az ősz.

SAJÓ: Mi köze ehhez az ősznek?

HACSEK: Mert az ősz küldi ne kern azt a leve- Let, franco, bélyegmentesen, a széllel, hogy emlékeztessen az elmúlt boldogságra. '(Egy falevél ereszkedik le, szállingózva a padra.) No látja, már meg is. kaptam.