A KÁNEAI MENYEGZŐ

A legújabb testamentumból

Ezután pedig összeülének a menyegzőre egybegyűltek a Városban, mely mondatik Kánea városának.

És vala ott velök az Úrnak Fija, vagyis a Fuchs Úrnak a Fija, ki is Ember Fijának mondatik. És lakozának ott.

És ott vala mind az á anyja is egyben, ki is, midőn elfogyna vala az ital, mondó néki: Nincs borunk.

Melyre felemelvén az ő szemeit az Ember Fija, körülnéze és mondá: Még nem jött el az én órám.

És elhozatá az ő Óráját a Házból, mely mondatik Zálogok Házának és küldé ki a felszolgáló Fiút és hozata vele mesterséges dolgokat.

Hozata vele vizet és hozata másnemű Tárgyakat és önté vala a tömlőkbe és tölté vala a poharakba.

És ivának belőle és összenézvén mondák: Melly utálatos, langyos lötty, bizony.

És ő mondá: Bor ez.

És mondák neki: Szépen bor ez, te hamisító, majd följelentünk.

És mosolyogva magában a Fuchsnak Fija, és bészólítá vala az Elöljáróságot, s titkosan jelet adva neki, s öntvén a pohárba, tevé azt elébe, hogy inna.

S amaz megkóstolván szóla hangos szóval, mondván:

— Melly kitűnő bor. Ez a legjobb bor.

Min is nagy csodálkozással álmélkodának az egybegyűltek.