EGY FÉRJ, AKI MINDENT TUD
—Bemutató a Magyar Színházban —

Megint egy Drégely-darab: jól-rosszul kitalált színpadra való történet, néhány kedves és vidám jelenet azután — egészen elsőrangú előadás, olyan színészfigurák, melyeket önmagukért érdemes megnézni, de ehhez már nincs köze a szerencsés színpadi szerzőnek. A kitalálásban és a megcsinálásban még el is maradt A szerencse fia és A kisasszony férje mögött Drégely Gábor, az Egy férj, aki mindent tud ötletnek nem eredeti, színpadi földolgozásában pedig nem túlságosan szerencsés. Legalább száz olyan regény, novella, tréfa van a külföldi és a magyar irodalomban, mely abból a forrásból fakadt, ahonnan Drégely Gábor ezúttal merített. A látnoki erőből eredő bonyodalmakat és felfordulásokat megírta Tóth Béla és megírták — egy egész skála — detektívregények szerzői is. Drégely Gábor bátorsága kellett hozzá, hogy ebből az átlátszó és egyszerű és azonnal megoldott bonyodalom-körülményből vígjáték szülessen.

Úgy látszik, bízott benne Drégely, hogy új vígjátékához a vidámságot majd a színészek szolgáltatják. Az Egy férj, aki mindent tudon még azt a simítást sem végeztette el, mely annyira hasznára volt A kisasszony férjének. Új darabjában a dialógusok is drégelyiek, legalább semmi nem árulja el, hogy nem az ő kizárólagos szülöttei. Igaz viszont, hogy így jogban hatnak abban a páratlanul vidám és pompásan groteszk előadásban, melyet a Magyar Színház gárdája produkált. Jobb darabot sokat, de jobb előadást aligha láttunk még a Wesselényi-utcai színházban. Most igazán helyénvaló a dicsérő jelzők egész áradata, ha Törzs Jenőt akarjuk méltatni, aki gazdag pályájának egyik legemlékezetesebb sikerét aratta. Drégely álmában sem lehetett olyan vakmerő, hogy egy olyan ragyogó figurára gondoljon, amilyent Törzs produkált. Nagyszerű és mulatságos Gyárfás Dezső, akinek nem a szájába adott szavak, hanem a játék és a mozdulat szerezte meg a sikert. Z. Molnár és Báthory is pompás humorral segítették a vidámságot, jók voltak Oláh Erzsi, Vándori és a többiek is, csak Simonyi Mária maradt jelentéktelen kis szerepében. A közönség — ezt, úgy látszik, minden Drégely-premieren meg lehet állapítani — elég jól mulatott, de ezúttal a közönség is inkább a színészek játékán, mint a darab elmésségein. A premieren siker volt, de öt év óta minden magyar premieren siker van, az első est tapsaiból azonban aligha lehet a Drégely-darab pályafutására következtetni. A Magyar Színház együttesének előadása azonban alighanem megér egy-két jubileumot.

Figáró, 1918. szeptember 25