MŰFORDÍTÁS

Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:

Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképpen megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy a „Dichter-stimmen" című folyóiratnak beküldi. Le is fordította következőképpen:

Ich kam vom Ufer der Ganges

Dort tráumt ich von südischen Schlager

Mein Herz, du Blume, du banges

Du bist so zitternd, so mager.

Hát Istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen"-ben: nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy a verset magyarból fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:

Ufer, a zsidó kupléíró

Aludt a folyosón mélyen

Barátja, Herz, biztatta

Hogy ne remegjen, ne féljen.

Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát — érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a „südischen" szót „jüdi-schen"-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót „folyosónak" fordította, istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a „Gedicht-Magazin"-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:

Ó, Dichter der alten Juden

Was schlafst du im FluBsalz so tief?

Hörst du nicht den stolzen Herzog

Der dir in Ohren rief?

No igen, ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalati különbségekre, hogy minálunk „folyó só" és „folyosó" mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok-nélkül előforduló „Herz" tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herczeg" rövidítése. A „Gedicht-Magazin" nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset és úgy kerül az a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:

A Herz-féle szalámiban

Sokkal sűrűbb a só,

Mint más hasonló terményekben

Hidd el, ó nyájas olvasó!

Ami tekintve, hogy a „Dichter" szót „sűrűbb"-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő"-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő — eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged — a vers tartalmán igazán keveset változtatott s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.