SZÍNHÁZI szaklap .
A világegyetem. —
Kabaré-bemutató.
Hónapok óta tartó
kilencven fokos láz emésztette az ország közönségét lihegő
bizonytalanságban, vájjon a külső rigómezőucca!
Világegyetem-Kabaré bemutatóját nem halasztják-e el azt a legmélyebb
idegrostjainkat megremegtető elképzelhetetlen siker miatt, ami a múlt
műsor estéit tombolta keresztül a tapsviharban gomolygó közönség
eszeveszett tetszésrikoltozásában. Remegő kézzel és boldogságtól kábult
szívvel ragadjuk kezünkbe a tollat, hogy a nyugtalan közönséget értesítsük: a
Világegyetem-Kabaré kitűzte a bemutatót, mely a legközelebbi napokban le
is zajlik már. Immár ott tartunk, hogy el is árulhatjuk olvasóinknak
ennek a színházi eseménynek néhány részletét.
Mit mondjunk?!... A szó itt halvány és semmit mond; itt már igazán csak
a tények beszélhetnek!,
Annyit előre
megsúghatunk, hogy olyan siker, amilyennek ez a bemutató Ígérkezik, még nem
toporzékolt magyar kabaré deszkáin. Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy
az az elképzelhetetlenül példátlan művészet, amivel ezt a kis színházat
sikerült a népszerűség vakító díszkő- 122 rébe hajhászni, olyan
példát fog statuálni a színház világtörténetében, amihez csak egy
halálsikolyban fetrengő, kacagástól megőrült szörnyeteg vérben forgó
szemei hasonlíthatók.
Sikerült beszélgetést
folytatnunk Murok Géza, a kabaré művezető-államtitkárával, akit a
bemutatót előkészítő munka lázas lihegéséből ragadtunk ki egy
röpke percre, hogy nyilatkozzék, mit mondjunk a közönségnek?
— Jöjjön be és nézze meg
maga, — ennyit mondott csak, de kellett nekünk több?
Megnéztük az egyik próbát.
Mit mondjunk?
Kell-e többet mondanunk,
mint hogy az első kis jelenetet, aminek «Pifta ifol muftot?» a
címe, maga Kampós Alajos írta, a kabaréhumor csillogó elmésségű és
mélyszívű világfejedelme? Ez a csodálatos író, aki eszményi módon egyesíti
magában mindazt, ami benne hiányzik, már négen ott
csillog a magyar kupléirodalom géniuszának elérhetetlen jeges hócsúcsán, ahonnan a nagynagy
kupléírók tekintenek le reánk, kicsiny emberkékre. De mit szóljunk Mafla
Sándorról, amit ez a színész csinál a legújabb Kampós-darabban, az már nem
egyszerű színjátszás és humor többé, az mindennek a tetézett teteje, amit
ez a század művészetben, irodalomban, külpolitikában és numizmatikában
produkált. Azt már nem ^ lehet nézni többé, ahogy ő a Pifta
ifol-e moftot címszerepét
adja — azt tapintani és szagolni és harapni muszáj, attól tüdővérzést és
agydaganatot és Bazedov-kórt kapni. No de- nézzék meg maguk!
Nincsenek szavak, amivel a
műsor második slágerszámát, a Svábbogár a tejben
című kis blüettet ecseteljük. Ha azt
mondjuk róla, hogy méltán fölibe helyezhetjük mindannak, amit valaha a
világirodalom legnagyobbjai e nemben al 123 kották,
igazán olyan keveset mondtunk, hogy a föld alá kellene bújnunk
szégyenletünkben, amiért jobb hasonlatot nem találunk. Gyengék vagyunk mi
ahhoz, hogy ezt a darabot jellemezzük: megelégszünk vele, hogy egy nevet írjunk
le, a szerző nevét: Klagenfurt Boldizsárt. És még egyet,
amit Krucifix Félix, a kis jelenet főhőse
csinál a darabban — hát azt már mégse lehet, ez már sok, ez már képtelenség,
ilyen jól játszani, azt már nem is szabad, ez már piszok, disznóság, a keservit
az ilyen színésznek, nem szólna az ember, ha éppen csak olyan jól játszana,
ahogy még soha a világon színész nem játszott, hát az ember azt mondaná, na,
jól van, — de ilyen istentől rugaszkodott fertelmesen képzelhetetlen
őrületes mértékben jól játszani, ez már arcátlan pimaszság és intendatúra! Igen, a legnagyobb intendatúra,
sőt indemnitás. Nekünk igazán csak nem érdekünk, hogy a
Világegyetem-Kabaré előadását dicsérjük, de hát
ami ott végbemegy, az már irtó zatos őrülete a
viharzó művészi tökély kimulhatatlan vészes
meredélyének, amit csak a siker legkáprazatosabb
naprendszerének tüzes istencsodája szempontjából kiokádhat magából a világ.
— Tessék, szerkesztő
úr, a Világegyetemkommüniké.
— Mutassa csak, fiam... Hát jó, fiacskám, de tudja, egy kicsit melegebben, melegebben... Nem ilyen szárazon,
egy kicsit több dicséret... Nehogy megint telefonáljon
nekem az igazgató, hogy leszállítják a pausálét.