SZÍNHÁZI SZAKLAP .

A világegyetem. — Kabaré-bemutató.

Hónapok óta tartó kilencven fokos láz emésztette az ország közönségét lihegő bizonytalanságban, vájjon a külső rigómező-ucca! Világegyetem-Kabaré bemutatóját nem halasztják-e el azt a legmélyebb idegrostjainkat megremegtető elképzelhetetlen siker miatt, ami a múlt műsor estéit tombolta keresztül a tapsviharban gomolygó közönség eszeveszett tetszésrikoltozásában. Remegő kézzel és boldogságtól kábult szívvel ragadjuk kezünkbe a tollat, hogy a nyugtalan közönséget értesítsük: a Világegyetem-Kabaré kitűzte a bemutatót, mely a legközelebbi napokban le is zajlik már. Immár ott tartunk, hogy el is árulhatjuk olvasóinknak ennek a színházi eseménynek néhány részletét.

Mit mondjunk?!... A szó itt halvány és semmit mond; itt már igazán csak a tények beszélhetnek!,

Annyit előre megsúghatunk, hogy olyan siker, amilyennek ez a bemutató Ígérkezik, még nem toporzékolt magyar kabaré deszkáin. Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy az az elképzelhetetlenül példátlan művészet, amivel ezt a kis színházat sikerült a népszerűség vakító díszkőrébe hajhászni, olyan példát fog statuálni a színház világtörténetében, amihez csak egy halálsikolyban fetrengő, kacagástól megőrült szörnyeteg vérben forgó szemei hasonlíthatók.

Sikerült beszélgetést folytatnunk Murok Géza, a kabaré művezető-államtitkárával, akit a bemutatót előkészítő munka lázas lihegéséből ragadtunk ki egy röpke percre, hogy nyilatkozzék, mit mondjunk a közönségnek?

— Jöjjön be és nézze meg maga, — ennyit mondott csak, de kellett nekünk több?

Megnéztük az egyik próbát. Mit mondjunk?

Kell-e többet mondanunk, mint hogy az első kis jelenetet, aminek „Pifta ifol muftot?” a címe, maga Kampós Alajos írta, a kabaréhumor csillogó elmésségű és mélyszívű világfejedelme? Ez a csodálatos író, aki eszményi módon egyesíti magában mindazt, ami benne hiányzik, már régen ott csillog a magyar kupléirodalom géniuszának elérhetetlen jeges hócsúcsán, ahonnan a nagynagy kupléírók tekintenek le reánk, kicsiny emberkékre. De mit szóljunk Mafla Sándorról, amit ez a színész csinál a legújabb Kampós-darabban, az már nem egyszerű színjátszás és humor többé, az mindennek a tetézett teteje, amit ez a század művészetben, irodalomban, külpolitikában és numizmatikában produkált. Azt már nem ^ lehet nézni többé, ahogy ő a Pifta ifol-e moftot címszerepét adja — azt tapintani és szagolni és harapni muszáj, attól tüdővérzést és agydaganatot és Bazedov-kórt kapni. No de- nézzék meg maguk!

Nincsenek szavak, amivel a műsor második slágerszámát, a Svábbogár a tejben című kis blüettet ecseteljük. Ha azt mondjuk róla, hogy méltán fölibe helyezhetjük mindannak, amit valaha a világirodalom legnagyobbjai e nemben al 123 kották, igazán olyan keveset mondtunk, hogy a föld alá kellene bújnunk szégyenletünkben, amiért jobb hasonlatot nem találunk. Gyengék vagyunk mi ahhoz, hogy ezt a darabot jellemezzük: megelégszünk vele, hogy egy nevet írjunk le, a szerző nevét: Klagenfurt Boldizsárt. És még egyet, amit Krucifix Félix, a kis jelenet főhőse csinál a darabban — hát azt már mégse lehet, ez már sok, ez már képtelenség, ilyen jól játszani, azt már nem is szabad, ez már piszok, disznóság, a keservit az ilyen színésznek, nem szólna az ember, ha éppen csak olyan jól játszana, ahogy még soha a világon színész nem játszott, hát az ember azt mondaná, na, jól van, — de ilyen istentől rugaszkodott fertelmesen képzelhetetlen őrületes mértékben jól játszani, ez már arcátlan pimaszság és intendatúra! Igen, a legnagyobb intendatúra, sőt indemnitás. Nekünk igazán csak nem érdekünk, hogy a Világegyetem-Kabaré előadását dicsérjük, de hát ami ott végbemegy, az már irtó zatos őrülete a viharzó művészi tökély kimulhatatlan vészes meredélyének, amit csak a siker legkáprazatosabb naprendszerének tüzes istencsodája szempontjából kiokádhat magából a világ.

— Tessék, szerkesztő úr, a Világegyetemkommüniké.

— Mutassa csak, fiam... Hát jó, fiacskám, de tudja, egy kicsit melegebben, melegebben... Nem ilyen szárazon, egy kicsit több dicséret... Nehogy megint telefonáljon nekem az igazgató, hogy leszállítják a pausálét.