A tehén tögye

ÍRTA: MÓRICZ ZSIGMOND

HACSEK (ül a Kemencepadkán): Kisbéres, kisbéres!

KISBERES: No, mi a' gazdram?

HACSEK: Hozzá' mán egy ódalast a zsidóiul.

KISBERES: Aggyék rá pízt.

HACSEK: Itt van e\ négy fillér.

KISBÉRES: Nem kapok annyiéi'.

HACSEK: Dehogyse. Négy ódalast is kapsz.

KISBÉRES: Mifenefélit!

HACSEK: Hát a képes kisújságot. A' négy ódalas.

KISBÉRES (el).

SAJÓ (jön): Isten jónap, Hacsek gazda. A tehen dógába gyüttem.

HACSEK: Tehen?

SAJÓ: Hát nem mondta keed, hogy megveszi a tehent!

HACSEK: Akkor az ökör dógába gyütt keed.

SAJÓ: Dehogy. A tehenébe.

HACSEK: No. de a keed dóga ei adni a tehent, nem a tehené. Saját dógába gyütt. Azér' mondom, hogy az ökör dógába.

SAJÓ (feláll): No, isten ágya.

HACSEK: Isten ágya. Bégyün pitymallatraî

SAJÓ (leül): Penig nyóc litert ad. Olyan a tögye, mint a duda, az íze meg mint a mandula, e.

HACSEK: Oszt, hogy a mandula manap!

SAJÓ: Három píz negyedfont.

HACSEK: Oszt dudát mennyiér kapok!

SAJÓ: Ad a botos kilenc pízér.

HACSEK: No látja keed. Tizenkét pízér kapok dudát is, mandulát is, keed meg huszonhatot kér a tehenér.

SAJÓ: De a tőgye...

HACSEK: Hat csak tögye. Tögye, aliová akarja.

SAJÓ (beléereszti a csillagos bugylibicskát): Most tréfáljon keed, a kiskésit neki.

HACSEK: Mér neki! Nekem, (Meghal.)'