A ZAKADÉMIA

Írta: Hatvas Károly

XXXVIII:

Sem öcsém, sem bátyám, sem apám, sem sógorom, sem komám az akadémia tagja nem volt. Még csak a Forintos Gergely sem volt tagja az akadémiának, pedig azt nem is ismertem soha életemben. Még elevenen sem láttam soha. Zalaegerszegen se.

Ezernyolcszáznegyvenhárom május tizenhatodikán délután, amikor Deák Ferenc a kehidai erdő negyedik vágásában átadta sógorának, Oszterhuber Józsefnek a saját kezűleg faragott ötödik somfabotot, találkozhattam volna Forintos Gergellyel, aki akkor a devecseri papnál volt, csakhogy én akkor nem voltam Devecserben, hanem atyafi-látogatóban a kéttornyú-laki ispánnál tartózkodtam. Hazafelé menet szembejöhetett volna velem, csakhogy én a dákai úton mentem, és így Forintos Gergely az én kocsim után haladt. Nem is ért el még a mai napig sem. Pedig már meghalt. Talán azt se tudta, hogy az én kocsim porát nyeli.

Ezernyolcszázötvenhárom augusztus huszadikán, első koronás királyunk, Szent István neve napján halt meg. Halála körülményeit feljegyeztem, és majd valamikor megírom, hogy tulajdonképpen ki volt az a Forintos Gergely. A baleszű Gergő, ahogyan elnevezték akkor a jókedvű atyámfiát, játszi elme-séle miatt. Sok embert megnevettetett életében.

Már most gondolkodjunk azon, hogy tulajdonképpen mi is az az akadémia? Talán tudós társaság? Vagy tudósok társasága? Egyik sem. Majd megmondom miért.

Mert hát mit tudnak azok? A matézist? A földfelületbéli ismereteket, vagy a letűnt korok dicső eseményeit, mint néhai tudós barátom Thaly Kálmán?

Hát én ezt nem kutatom. Hiába is kutatnám. Most már Gyulai Pál sem tudná megmondani nekem, hogy mi az az akadémia, pedig az tudta, mivel igen szerette az általános ismereteket. De meghalt szegény. A temetésén sem voltam ott, majd egyszer megírom, hogy miért.

Fiatal legény voltam, amikor először hallottam beszélni az akadémiáról. Négyen kocsiztunk akkor a Bakonyban, pápai diákok. Bakonybél felől jöttünk, és megszállottunk a Lógós nevű korcsmában, az erdő szélén. Valami Jakab nevű zsidó mérte akkor benne a jóféle somlai bort. Ma már azt se lehet inni tisztán. Sokat ártott neki a szeszadó és a fukszin. Meg veszprémi fiskus koromban az ólomcukor. Mondom, a Jakab hordta a bort. Tölcséres nyakú üvegekben, amilyent nem fújnak mostanában az üveges tótok. Legfeljebb, ha földásásoknál lehet találni egyet-kettőt. Akkor is összetörve. Talán Darnay barátomnak van még belőle, ha írnék neki, küldene, tudom. Jóízű református ember nem tagadja meg az effajta baráti kéréseket.

Tréfásan szóltam én a Jakab zsidónak:

— Hát Jakab, meg tudod-e nékem mondani, hogy mi az a zakadémia?

A Jakab csodálkozott. A szemöldökeit fölhúzta. A tenyereit kifordította és úgy felelt vissza:

— Honnan thudja azt khérem egy szhegény zsidó khores-máros? Hanem, ha legközelebb is ide thetszik szállni, meg- mondom. Addig megkérdezem valakitől.

Bizony én azóta nem jártam arra. A színét se láttam a Lógósnak. Megváltoztak az idők azóta. Csak hallomásból tudom, hogy a Lógóst ezernyolcszáznegyvennyolc október tizenhatodikán leégették az arra vonuló horvát csapatok. Nemsokára a Jakab zsidó is meghalt. Sem levelet, sem végrendeletet, sem feljegyzést nem hagyott hátra, amelyben megírta volna, hogy mi az a zakadémia. Most már hiába is mennék arra, nem tudná senki megmondani, mivel a Jakab zsidó csak nekem ígérte, és nem mondotta el senkinek másnak. Máig se tudom így, hogy tulajdonképpen mi is az a zakadémia.

Most már Mikszáth öcsémtől sem kérdezhetem meg, mert az is meghalt szegény. Hanem azt megmondhatom, hogy miért nem lett Mikszáth katholikus pap.

Mivel luteránus volt.

Ki a jó katolikus? Hol laknak a legjobb katolikusok? Miért nagyobb a debreceni eklézsia a pápainál? Járt-e Kőrösi Csoma Sándor a Tátika hegyén?

(LXXXVIIL folyt. köv.)

Fidibusz, 1910. augusztus 19.